Régóta tervezgettem már egy olyan posztot, vagy posztsorozatot, ahol családalapítás témában írok. Rólam, illetve rólunk. Általánosságban nem is menne, hiszen bár olvasok én is hasonló témájú blogokat és cikkeket, nem gondolom, hogy túl sok tudás birtokában lennék a témában. Ez a kis sorozat tehát a mi babavárásunkról fog szólni. A reményeinkről és a reménytelenségről, a próbálkozásról, a feladásról, a félelemről, a tagadásról, a szerelemről, az örömről és a bánatról. Minden olyan érzésről, amin az utóbbi majdnem 6 évben átmentünk, és amin sajnos rengetegen átmennek. Fogadjátok szeretettel!

http://orokkekekazeg.blogspot.com/2017/04/babavaras-1.html

http://orokkekekazeg.blogspot.com/2017/05/babavaras-2.html

http://orokkekekazeg.blogspot.com/2017/05/babavaras-3.html

http://orokkekekazeg.blogspot.com/2017/05/babavaras-4.html

http://orokkekekazeg.blogspot.com/2017/05/babavaras-5.html

Az előző rész végén eléggé felgyorsultak a dolgok, pedig életem leghosszabb napjának éreztem. Nem tudtam semmi értelmessel foglalkozni, vagy a telefonomban lévő képeket nézegettem, vagy a hasamra nézve kérdezgettem, hogy „Tényleg itt vagy?”. Az egyetlen értelmes tevékenységem az volt, hogy nézegettem néhány terhesség bejelentő ötletet, így azt már tudtam, hogy ha tényleg igaz ez a csoda, akkor hogyan fogom bejelenteni Instán és ehhez mi kell, meg abba is belegondoltam, hogy mennyire jó anyák napi ajándék lenne egy-egy ultrahang-kép, vagy akár csak benyögni a köszöntés közben, hogy "hehe, jövőre már én is kapok ajit". Ciccel még mindig nem tudtam, mit csináljak, mert nem mertem igazán beleélni magam. Na jó, totál beleéltem magam, de azért nagyon féltem a koppanástól. Végül a Bonprix adta meg a legjobb lehetőséget, mert kb fél órával azelőtt, hogy a férjem hazaért volna, kaptam egy e-mailt, hogy újra levásárolhatok egy bizonyos keretet, amennyiben megmutatom a választott termékeket a blogon vagy videóban. (Innen is köszi, Bonprix! 😊 ). Gyorsan összeválogattam a keretemet alig 200 ft-tal átlépve néhány kismamaruhát és amikor hazaért Cicc, csak elétoltam a laptopot, hogy mit szól ezekhez a ruhákhoz?

A reakciója pont olyan volt, mint az enyém, és mint amire számítottam is. Hitte is, meg nem is, agyon ölelgetett, meg puszilgatott, közben kérdezgette, hogy de hogy, meg mikor, meg amúgy is, ő tudta már a reggeli sms miatt, mert volt egy szívecske a „Siess haza!” után. 😃 Nem mintha máskor nem lenne, de mindegy. 😃

Este még elugrottunk vásárolni, vettünk még egy dupla tesztet, biztos, ami biztos és őrült tervezésbe kezdtünk. Mert én ide babát még mindig nem akarok hozni, ezekhez a szomszédokhoz és a cigifüstbe semmiképp! Szóval ház kell, nagyon gyorsan. Kiszámolgattam, hogy elvileg, ha a februári utáni ciklusom is normális volt, akkor éppen 9 hetes vagyok, szóval minél előbb kell dokihoz is menni, mert ugye átlagosan ennél azért hamarabb rájönnek már a nők a terhességükre. Azt is kiszámoltam, hogy ha minden időben történt, akkor elvileg november közepe-vége lesz a kiírt időpont, szóval pont rosszul jön ki, kell nyári és téli ruha is nekem. Úristen, nyáron meg fogok dögleni! Ja meg át kell gondolni a már lefoglalt szeptember eleji nyaralást, Cicc szabiját is, mert olyan nincs, hogy én egyedül elmenjek egy háziorvosnál durvább akárkihez, főleg nem vérvételre. Jól be is paráztam a sok vizsgálaton, meg a védőnőn, meg hogy melyik dokiról mit írnak a neten, és hova lett innen a nő nőgyógyász, akit én már évekkel ezelőtt kinéztem magamnak? A labor a mumusom, pár éve egyszer nem is mentem el, amikor kellett volna, hanem egy héttel később, így Ciccnek és nekem is 2 szabink bánta. Nem vagyok egyébként extra éretlen, bármit elintézek bankban vagy olyan helyen, ahol nem ér kellemetlenség és csak beszélni kell, de hozzám és a véremhez ne nyúljon senki. 

Másnap reggel megcsináltam a másik két tesztet is, mindkettő halvány, de két csíkos lett. Délután még egy ötödikre nagy nehezen rávettem Ciccet, de szerintem már totál hülyének nézett. 😃 Az a nap bármelyik szakaszában kimutatja elvileg, úgyhogy ahogy hazaértünk, megcsináltam és két szép erős pink vonalam lett úgyhogy ez a más márka, más típus és szintén pozitív eredmény némiképp megnyugtatott. Bár őszintén szólva, ha lenne a sarkon egy DM vagy egy gyógyszertár, szerintem legalább még egyszer ennyit megcsináltam volna. 😃

A hétvégén kiolvastam az összes létező váci nőgyógyászokról szóló fórumot, így meglett a kiválasztott nevem, aki sztk-s is és magán is, így hogy ne legyen rajtam a kórház miatti stressz is, hétfőn kértem is a magánrendelőbe időpontot. Itt meg is borult egyébként az ezzel kapcsolatos elképzelésem, mert egészen idáig sosem gondoltam, hogy a fizetésükön felül egy fillér is járna az orvosoknak azért, mert a munkájukat végzik. Mindig úgy képzeltem, hogy sztk-ba járok, ingyen, nem fogadok fel orvost, ha minden rendben megy, úgyis csak fél órára esik be, a szülésznő a lényeg. Persze, csak abba nem gondoltam bele, hogy mennyire félek amúgy is a kórháztól, nem hogy még a van-e baba, él-e, méhen belül van-e, egészséges-e parákon felül agyaljak azon, hogy mikor jön szembe egy baltával a fejében valaki, vagy mikor tolnak el előttem valaki nagyon csúnyán kinézőt. Paranoiás vagyok, tudom. Szörnyű. 

Ma kedd van. Péntek óta simogatom a hasam, beszélek hozzá, röhögök a folyamatos pisilésen és azon, hogy mindenen bőgök. Én amúgy is, de most még 3x annyi dolgon. Még semmi sem biztos, mert bár vannak tünetek, amiket így a pozitív tesztek tudatában már felismerek, de az orvoshoz holnapra kaptunk időpontot, szóval holnap délutánig semmi sem tuti. Bele se merek gondolni, mi lesz, ha valami baj lesz, remélem, nem is kell megismernem azt az érzést. Az Aliexpresses kívánságlistám már most tele van babaruhákkal, meg kiscipővel, ami ha időben megjön, megy az Insta fotóra. Ezt holnap a doki után meg is rendelem. Addig nem, mert belehalnék, ha értelmetlen lenne és megérkezne. A Joy kuponokat olyan higgadtsággal vágtam ki, mint még soha, és csak azért került be az F&F kupon is a stócba, mert olyan cuki ruhák vannak ott. Nagyon korai lesz még 2 hét múlva babaruhát venni, de úgysem bírom ki, akkor meg miért ne használjak hozzá kupont?

Most itt tartunk tehát. Valami van, amit a tesztek jeleznek. Reméljük, hogy igazából az a valami, az valaki. Félek a holnaptól, mert orvos, de nagyon várom, mert utána már tudni fogjuk, hogy valóban hárman vagyunk-e. És alig várom, hogy elmondhassam anyukámnak, a barátaimnak, nektek és mindenkinek, hogy sikerült! Mert ha félek is, belül érzem, tudom, hogy sikerült! 😊

folyt. köv.