Babavárás #2 - Sosem lesz 2 csík?



Régóta tervezgettem már egy olyan posztot, vagy posztsorozatot, ahol családalapítás témában írok. Rólam, illetve rólunk. Általánosságban nem is menne, hiszen bár olvasok én is hasonló témájú blogokat és cikkeket, nem gondolom, hogy túl sok tudás birtokában lennék a témában. Ez a kis sorozat tehát a mi babavárásunkról fog szólni. A reményeinkről és a reménytelenségről, a próbálkozásról, a feladásról, a félelemről, a tagadásról, a szerelemről, az örömről és a bánatról. Minden olyan érzésről, amin az utóbbi majdnem 6 évben átmentünk, és amin sajnos rengetegen átmennek. Fogadjátok szeretettel!




Az eddigi részek:
http://orokkekekazeg.blogspot.com/2017/04/babavaras-1.html


Az előző részt ott hagytam abba, hogy bár kezdetben a diplomám kivárása volt a terv babafronton, az esküvőnk környékén mégis kibukott belőlünk, amire igazán vágytunk: családdá válni, minél előbb! Bár így is azok vagyunk, és ha szűk családról van szó, egyértelműen a férjemre gondolok és magamra, de egyikőnk sem szeretett volna várni. Anyukám is várandósan járt be a vizsgáira, ráadásul többedik gyerkőccel, így otthon is volt teendője bőven, mégis mindig szuperül helyt állt. Úgy gondoltam, vagyok annyira erős, mint ő, ráadásul nagyon akartam tényleg a babát, és a férjem is. Szóval nem szabtunk gátat a vágyainknak és leendő magzatunknak sem. Mindketten úgy voltunk vele, hogy nem kell erőltetni, majd amikor Isten és a baba is úgy gondolja, akkor jönni fog és csatlakozik hozzánk.


Bár olvasgattam a témában, így elkezdtük pl. ignorálni a csapvizet, ami köztudottan tele van hormonokkal a túlzott fogamzásgátló fogyasztás miatt, nem kezdtünk semmi drasztikus módon gyereket gyártani. Sosem bújtunk ágyba azért, mert „most kell”, és nem éreztük feleslegesnek azt sem, amikor nem volt ideje. Nem hőmérőztem, nem kezdtem el terhesvitamint szedni és nem álltam gyertyaállásba szeretkezés után (ez csak szerintem hülyeség amúgy?). A menstruációm sosem volt igazán rendszeres, kamaszkoromban is volt, hogy heteket csúszott és ez nem változott meg a házasélet megkezdésével sem. Szóval majdnem minden hónap tartogatott némi reményt számunkra. És csalódást is. Mert a reményből mindig teszt-vásárlás következett, meg bebeszélt tünetek, aztán mindig egy csíkkal találtam szembe magam és mindig bőgésbe fulladt a reggel.


Ezek a bebeszélt tünetek egyébként viccesek. Mert pl nálam tökre megszokott az alacsony vérnyomásom miatt, hogy reggel rosszul vagyok, émelygek. Sosem hányok, de gyakran úgy kelek, hogy azonnal ide valami kaját, mert elájulok! Ez persze tök normális dolog, amikor tudja valaki, hogy alacsony a vérnyomása, de ha azt is tudja, hogy akár terhességi tünet is lehet, akkor el is hiszi, hogy az. Ugyanez a mellfeszülés. Nagy (túl nagy) melleim vannak, mégis szeretek hason aludni. Megvan a technikám, puha párna, a combom alatt második paplan, amivel megemelem picit a testem, de előfordul, hogy úgy fordulok álmomban, hogy reggelre kicsit megnyomódnak. És az fáj. Ezt is tudja az ember, de ha nagyon bele akarja élni magát a terhességbe, ez is lehet tünet. Meg a hirtelen sok pattanás, ami sima PMS, de terhességi tisztulás is lehet, meg a kívánósság, de hát tegye fel a kezét az, aki nem vágyott még úgy igazán valamilyen kajára, mert valahol meglátta, megérezte, vagy csak eszébe jutott, hogy de régen evett olyat.


Az első nagyjából két év így telt el. Alapvetően boldogok voltunk, nagyon szerettük egymást, élveztük a közösen töltött pillanatokat, utazásokat és élményeket, én túléltem a vizsgáimat, írtam egy agyondicsért szakdogát, államvizsgáztam, közben már megvolt a leendő ovim is. Minden sínen volt, a házasságunkra egy rossz szót sem tudnék mondani (remélem, Cicc sem 😊), de a teszteken mindig csak egy csík volt. Én pedig elkezdtem kiakadni…


folyt. köv.

Unknown

4 megjegyzés:

  1. Tudom hogy jön még folytatás, csak nem bírom magamban tartani, inzulinrezisztencia?? Nagyon"divatos" mostanság, de sajnos van alapja. Bocsi hogy kotnyeles vagyok....Off: jó lett az a mani, bár én tudnék ilyen bonyolult mintazast ��

    VálaszTörlés
  2. ha lehet ezt így írni, nagyon "örülök" hogy személyes tapasztalatokat olvashatok a témáról. nagyon vártam a folytatást, és várom továbbra is :) mi most léptünk abba a korszakba, hogy mindenkitől azt halljuk, mikor jön már, miért nem akarjátok, és nagyon idegörlő hallgatni...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Értem, hogy hogy érted, én is szívesen olvasgattam volna ilyen témájú blogokat még amíg nem raktam helyre magamban az érzéseimet.

      Ezt egyébként sosem értettem, hogy mi köze van bárki másnak a páron kívül ehhez? És nem azért, mert tapintatlan, mert nyilván nem bántani akar, bele se gondol, hogy probléma lehet a háttérben és emiatt nem érkezik a pici, de ha valaki akár úgy dönt, hogy ő sosem szeretne gyermeket, mert nem érzi magát elég erősnek/érettnek/stabilnak/bárminek, azt is el kell fogadni, hiszen mindenki maga érzi, mikor van itt az ilyen dolgok ideje, ha egyáltalán valaha eljut oda.

      Törlés

Örülök, ha leírod a véleményed, kérlek tedd is meg! Amire figyelj: ne tartalmazzon trágár szavakat, ne legyen sértő sem rám, sem más kommentelőkre, vagy bárkire nézve. Ha nem értesz egyet, azt is írd le, de kulturáltan! :) Ha nem jelenik meg az írásod azonnal: ne ijedj meg, moderálás után ott lesz, ha betartottad a fent kérteket! :)