Babavárás #4 - Örökbefogadás?



Régóta tervezgettem már egy olyan posztot, vagy posztsorozatot, ahol családalapítás témában írok. Rólam, illetve rólunk. Általánosságban nem is menne, hiszen bár olvasok én is hasonló témájú blogokat és cikkeket, nem gondolom, hogy túl sok tudás birtokában lennék a témában. Ez a kis sorozat tehát a mi babavárásunkról fog szólni. A reményeinkről és a reménytelenségről, a próbálkozásról, a feladásról, a félelemről, a tagadásról, a szerelemről, az örömről és a bánatról. Minden olyan érzésről, amin az utóbbi majdnem 6 évben átmentünk, és amin sajnos rengetegen átmennek. Fogadjátok szeretettel!




Az eddigi bejegyzések:





A düh érzése szépen lassan átment a semlegességbe. Már nem zavart, ha valaki bejelentette, hogy babát vár, sőt, tudtam neki örülni. Persze a dohányosok, meg az abortuszon vacillálók még mindig rosszul érintenek, de alapvetően mondhatni elfogadtam, hogy ez most nekünk így nem fog sikerülni. Ez a 4. része a sorozatnak, és minden alkalommal láthatjátok a bevezetésben, hogy lassan 6 éves időintervallumról beszélünk. Jogosan felmerülhet a kérdés, hogy voltunk-e orvosnál, hogy közben próbálkoztunk-e mégis valamilyen technikával, vagy hogy elgondolkoztunk-e lombikon, esetleg örökbefogadáson.


Orvosnál nem voltunk. Nem azért, mert féltünk, vagy mert nem akartuk hallani, hogy nem lehet kisbabánk, hanem mert én fölöslegesnek éreztem. Egyrészt mert tudtam, hogy úgysem kezdenék el hormonokat szedni, vagy akár műtétekre járni, másrészt mert ismerősi körben van olyan pár, akikkel közölték, hogy mindketten meddők, aztán mégis spontán összejött a gyerkőc. Nem szeretem, amikor olyan dolgokba belemagyarázzák az emberek Istent, mint munkahely keresés, párkapcsolati döntések, vagy egyéb hétköznapi dolgok. Úgy gondolom, hogy attól még, hogy van, aki figyel és adott esetben vigyáz ránk, nekünk kell az életünkön dolgozni és a döntéseinket meghozni. Nekünk kell tanulni és állásinterjúra menni, nekünk kell megküzdeni a kapcsolatunkért és a vacsorát is nekünk kell megfőzni, nem fog vele senki bekopogni, hogy „helló, egyetek, Isten küldte”. Viszont a gyermekáldás nálam ilyen téma. Szerintem ebbe nem kell belenyúlni, akkor sem, ha van rá lehetőség a mai orvostudomány mellett. Nem ítélek el senkit, aki minden megtesz azért, hogy babája legyen, azt sem, akinek egy csészében fogan a gyermeke, de számomra ez olyan szinten túlmegy a természet adta határainkon, ami már sok. Nekem. És nem a kellemetlenségek, vagy a fájdalom miatt, hanem mert tényleg úgy gondolom, hogy egy gyermek nem véletlenül kerül, vagy nem kerül egy családba.


Az egyéb praktikák és technikák többségét még mindig nevetségesnek érzem. Nem gondolom, hogy bármit is számítana a gravitáció vagy a testhelyzet ilyen esetben. Naptárazni nekünk az össze-vissza menzesz miatt fölösleges lenne, a hőmérő meg kb megvalósíthatatlan. Cicc vonatozik, majdnem 2 óra, mire hazaér, meg amúgy sem olyan a munkaköre, hogy bármikor füttyentésre hazaugráljon. Meg amúgy is, mennyire tesz jót a házaséletnek, ha parancsra kell teljesíteni?


Az örökbefogadás az egyetlen téma, amin elgondolkoztunk, és ami járható útnak tűnik. Én az ovi miatt is tudom, hogy ugyanúgy tudnám szeretni a kapott gyerkőcöt, mintha a sajátom lenne, Cicc pedig egy olyan csupaszív ember, hogy biztosan neki sem okozna gondot és ha az elején furcsa is lenne, ő sem tenne különbséget saját és nem saját gyermek között. 


folyt. köv.

Unknown

17 megjegyzés:

  1. Ilyenkor szoktam elgondolkodni, hogy vajon mi alapján történik mindez, kinek adatik meg a gyerkőc, kinek nem.
    Az orvosos részt teljesen megértem, igazából csak azert ajánlom, mert egy barátnőmnek igy derült ki az IR, es neki az egészsége volt veszélyben, de már sokkal jobban érzi magat �� Nagyon szurkolok nektek, mert annyira megérdemelnétek egy kisbabát!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Biztosan megvan az oka. Lehet hogy valaki ezalatt az időtartam alatt jön rá, hogy mondjuk szülésznő vagy pedagógus szeretne lenni. Lehet, hogy valaki, ha megteheti, örökbe fogad egy rakás gyerkőcöt, ezzel segítve az ő sorsukat. Lehet, hogy valaki rájön, hogy nem is a párja mellett van épp, és aztán azonnal összejön a baba egy új kapcsolatban. Vagy csak egyszerűen megerősíti a kapcsolatot a közös kudarcélmény is, ugyanúgy, ahogyan a boldog percek is.

      Ha bajom lenne, nyilván kivizsgáltatnám magam, de szerencsére nem érzek változást azok között a napok között, amikor épp felfalok egy tábla csokit cukros kólával és még ráadásként a Mekiben vacsizunk, meg amikor salin és vízen élek, szóval nem gondolom, hogy bármilyen cukorproblémám lenne.

      Köszönjük szépen! <3

      Törlés
  2. Kedves Betti! Megértem azt, hogy így állsz az orvostudományhoz, de szerintem el kellene menned dokihoz! Nem kell rögtön a legdurvább beavatkozásra gondolni (lombik), egészen triviális problémák is okozhatnak meddőséget, amit ha észrevesznek és kezelnek, a helyzet sokkal könnyebben megoldható. Lehet, hogy hallottál már a PCOS-ről, ami a legtöbb(!!!) esetben okoz női meddőséget, és sajnos ma már minden 10. nőt érint, járhat inzulinrezisztenciával, pajzsmirigy problémákkal is együtt. Elég csak egy labort csináltatni, amiben a doki kéri ezeket: LH, FSH, ösztradiol, prolaktin, kortizol, DHEAS, TSH, FT4, anti-TPO, tireoglobulin ellenes antitest, 17-OH-progeszteron, tesztoszteron (össz, szabad), SHBG, 25-OH-D3 vitamin, HgbA1c + vércukor és inzulin terheléssel.
    Ezekből az eredményekből már sok mindent ki lehet szűrni, és csak vérvétel az egész, jól beállított​ kezeléssel szinten tartható, és utat enged a babának. Látatlanban nyilván nem tudom megállapítani, hogy téged is érint-e ez a kórkép, de ha tudok, akkor szeretnék segíteni. Remélem, nem veszed tolakodásnak. Minden jót kívánok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Viszont a gyermekáldás nálam ilyen téma. Szerintem ebbe nem kell belenyúlni, akkor sem, ha van rá lehetőség a mai orvostudomány mellett. Nem ítélek el senkit, aki minden megtesz azért, hogy babája legyen, azt sem, akinek egy csészében fogan a gyermeke, de számomra ez olyan szinten túlmegy a természet adta határainkon, ami már sok. Nekem. És nem a kellemetlenségek, vagy a fájdalom miatt, hanem mert tényleg úgy gondolom, hogy egy gyermek nem véletlenül kerül, vagy nem kerül egy családba."

      Köszönöm a kommented és nyilván nem veszem tolakodásnak, hiszen én kezdtem a téma boncolgatását, de remélem, te pedig elfogadod azt, amiben én hiszek. :)

      Törlés
  3. Kedves Betti! Mindig nagyon várom ezeket az írásaidat! Én úgy gondolom, hogy egy bizonyos határig az orvostudomány a jó Isten ajándéka, mely eszköz arra, ha jól használjuk, hogy isteni tervek valósuljanak meg. Természetesen a klónozást például én is elítélem, illetve az olyan tudományos tevékenységeket aminek közé van háborúkhoz. (Pl atombomba kifejlesztése stb...) Van az a mondás, hogy segíts magadon, Isten is megsegít! Tudom közhely, de hívőként mégis egyet értek vele! Ha ez a szíves vágya, miért ne adnál egy esélyt magadnak? Tisztelem a véleményed és nem akarlak meggyőzni semmiről, de kérlek fontold meg! Eszembe jutott még egy olasz vicc! "Amikor a szegény minden nap elmegy a templomba a szenthez és könyörög, hogy nyerjen már a lottón! Mire a szent megunja és leszól! -Az ég áldjon meg , vegyél már egy szelvényt is!!! 😊😊😊" Sok pudzi neked s kérlek fontold ezt meg! 😊😊😊

    VálaszTörlés
  4. Amit a lombikról meg ezekről írtál, ahhoz inkább nem szólok hozzá, ez a Te véleményed, tiszteletben tartom. De az, hogy ennyi ideje nem esel teherbe azt jelzi, hogy valami nem működik rendesen a szervezetedben és ennek komoly következményei lehetnek később, ha kezeletlenül marad. Annak ha van bármilyen cukorproblémád, nem feltétlenül van bármilyen tünete, pontosabban az hogy nem esel teherbe az is lehet egy tünet, és ha ezt nem kezelik, abból bizony évek múlva cukorbetegség lesz. És a rendszertelen menzesz sem feltétlenül normális... szóval már csak a saját egészséged miatt is érdemes lenne egy alapos kivizsgálásnak alávetni magad.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nektek nem volt elég hitetek, nekünk van. Lehet, hogy nekünk is hamarabb sikerült volna, ha orvosi beavatkozást kérünk, de nem szerettünk volna. Szerintem egyik hozzáállással sincs baj, de el kell fogadni a másik álláspontját.

      A sztori vége úgyis ugyanaz. :)

      Törlés
    2. Bárcsak elég volna ehhez a hit, és nem volna szükség biológiára. Nem törne össze annyi ember, és annyi álom.

      Törlés
    3. Ha nem lenne elég, nem várnánk babát.

      Törlés
    4. Ne haragudj, de kikérem magamnak, amit a "hitemről" írtál... Hogy jelenthetsz ki ilyet kategorikusan, amikor nem is ismersz és nem tudod, hogy pontosan min mentünk keresztül lelkileg? Ezzel a mondattal, amit írtál, pont hogy nem fogadtad el az én álláspontomat, de nem is kell.

      Törlés
    5. Persze várhattunk volna mi is évekig, addig szépen lassan rátelepedett volna a betegség amivel küzdöttem, az összes női szervemre (meg még máshova is) és a vége valószínűleg az lett volna, hogy "kipakolnak"... na akkor aztán tényleg édeskevés lett volna a hit, ahhogy, hogy gyerekünk lehessen. Kár, hogy nem ennyire fekete-fehér minden, ahogyan azt Te gondolod és az is kár, hogy ezt nem fogadod el, holott azt írod, hogy el kell fogadni, hogy más máshogyan látja...

      Törlés
    6. Egy sót sem írtam betegségről, hiszen nálam nem áll fenn. Úgy érzem, a semmit vetted magadra, hiszen olyan mondatokat adsz a számba, amiket nem mondtam/írtam. Természetesen a betegséget meg kell gyógyítani, ezzel egyetértek.

      De egy egészséges párnál felesleges rágörcsölni a dolgokra, hiszen egy gyermek nem véletlenül érkezik, vagy nem érkezik egy családba. Nem egy olyan ismerős pár van a környezetemben, akiket hazaküldtek az orvosok, mondván, hogy még lombikkal sincs esélyük, aztán mégis spontán sikerült nekik. Ezek olyan csodák, amiben hinni kell, bármit is mond x vagy y, legyen szó orvosról, aetista ismerősről, vagy a piacon áruló nénikéről.

      Törlés
    7. Azt írtad, nem volt elég hitünk... ezt azért "hadd" vegyem magamra...

      Törlés
    8. Ha ettől leszel elégedett, vedd. :D

      Törlés
  5. Remélem a későbbiekben nem hittel fogod gyógyítani a gyereked, ha beteg lesz...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remélem, egyszer rátalálsz Istenre és rájössz, mekkora butaságot írtál.

      Törlés

Örülök, ha leírod a véleményed, kérlek tedd is meg! Amire figyelj: ne tartalmazzon trágár szavakat, ne legyen sértő sem rám, sem más kommentelőkre, vagy bárkire nézve. Ha nem értesz egyet, azt is írd le, de kulturáltan! :) Ha nem jelenik meg az írásod azonnal: ne ijedj meg, moderálás után ott lesz, ha betartottad a fent kérteket! :)