Babavárás #15 – A házat nem, de a kiscicát kérjük!



Nagyjából két évvel ezelőtt döntöttük el, hogy szépen lassan, nem rohanva, de elkezdünk házat keresni magunknak. Mindenképpen, mindketten kertesházban gondolkodtunk mindig is, el sem tudjuk képzelni azt a helyzetet, hogy a gyerkőcöt ne lehessen kiengedni a kertbe, hanem a lépcsőházon és hosszú utakon át kelljen a játszótérig battyogni. Persze nincs baj a játszótérrel sem, sőt, a szocializáció miatt az ovi előtt a lehető legjobb helynek tartom, de szerintem/szerintünk az igazán egészséges testi-lelki fejlődésnek alapvető része az, hogy délelőtt/délután kimegyünk a kertbe homokozni, hintázni, vagy labdázni, közben a kutyus(ok) rohangálhat(nak) közöttünk, mellettünk, velünk… Szóval bár akkoriban Ficánka még csak a képzeletünkben létezett, egyértelműen gyerekbarát házikókat kezdtünk el nézegetni.




Az eddigi bejegyzések:







Viszonylag hamar feladtuk, 2-3 ház megtekintése után, mert ami a neten jól nézett ki, élőben az sem, ami meg a neten is omladozik, arra nem voltunk kíváncsiak.  Nincsenek nagy igényeink egyébként, kádat, falszínt már csak higiéniai szempontok miatt is cserélnénk, ha olyan az ár, akkor a bútor sem gáz, ha nincs, jobb is, ha mi állítjuk össze a saját ízlésünk szerint. A burkolatok cseréje, javítása sem baj,  alapanyagból van olyan, ami szép és olcsó, a lerakást meg megoldjuk családon belül. Én a lépcsőhöz nem ragaszkodnék, így inkább a nagy alapterületű egyszintes épületeket pártolom, akkor is, ha ez a kert méretének rovására megy.  Szóval alapvetően ha a falak állnak és a méret megfelelő, akkor rendben vagyunk, nem is akarunk és nem is tudunk kacsalábon forgó palotát venni.


Nyilván ahogy kiderült, hogy már nem csak ketten vagyunk, újra előjött a téma, kicsit sürgősebben, mint eddig, mert én ide, ebbe a lakásba több okból sem szeretnék hazahozni egy kisbabát. Aztán kb két héttel a nézelődés elkezdése után még sürgősebbé vált, mert a lakásunkra heteken belül szüksége lesz a tulajnak, a külföldről hazaköltöző lánya miatt. Szóval volt kb egy hónapunk arra, hogy okosan döntsünk, ne kapkodjuk el, de mégis húzzunk el innen a fenébe. Izgi. 😃


Több ház is tetszett, amiket megnéztünk, és persze olyan is volt, ahová már a külső szemlélődés után be se kellett volna menni, csak nem  akartuk az ingatlanost szívatni azzal, hogy lelépünk még mielőtt körbevisz. Egyet majdnem megvettünk, de amikor mi úgy érkeztünk, hogy a mintaszerződést át kéne böngészni, belefirkálni és aztán megíratni rendesen, akkor az eladó közölte, hogy amúgy van más érdeklődő is és persze az ő javára döntött, csak mert miért ne. Volt egy másik is, amibe beleszerettünk, de ott egy olyan repedés volt a főfalon, amire azt mondta a kőműves ismerősünk, hogy nem menthetetlen, de ő nem merné megvenni. Nem árulták drágán, épp a hiba miatt, de ahhoz, hogy vagy összedől, vagy nem, nem volt olcsó.


2 olyan is volt, ami képeken csodaszép volt, olyan állapotban, hogy tényleg csak egy festés meg egy kádcsere lett volna szükséges, azokat eladták, mire telefonáltunk (miért nem szedik le a hirdetést?). Szegény anyukám bejárt nekünk valami olyan települést is, ami neten nem tűnt vészesnek, és több szép házat is árulnak, de állítólag össz-vissz 2 utca van, ahol nem fosztogatnak a helyi lakosok. Semmi problémánk egyébként a kisebbséggel, sőt, nekem nincs is igazán rossz tapasztalatom velük, sokkal inkább pozitívak, de azért ha ők a többség és egymást is hergelik, akkor oda nem biztos, hogy szeretnék gyerekeket szülni.


Ma láttuk az eddigi legjobb házat élőben, már ami az általunk eddig megtekintett eladó ingatlanokat illeti. Sajnos ez sem felel meg, mert bár négyzetméterben nem, de az elrendezés miatt nagyon szűkös lenne a jövőben. Egy gyerekkel teljesen ideális lehet, de mi semmiképpen sem szeretnénk itt megállni, szóval hosszú távon biztosan nem férnénk el, és a kert sem nagy, így a bővítés is – mondhatni – kizárt. Cserébe viszont sikerült egy esetleges kiscicát szerezni, mert 2 db 4 hetes nyivákoló cukiságbomba várt minket az előszobában. Ha lenne hova hozni, tuti megbeszélem velük, hogy az egyikre igényt tartok, ajánlgatták is az újdonsült gazdik. 😃


Június 9-én pötyögök egyébként, éppen 3 hetünk van kiköltözni. Van vészhelyzetre megoldás, szóval ha akkor sincs még meg az igazi, amikor ezt olvassátok, akkor sem valamelyik híd alatt ücsörgök éppen, de reméljük, nem is a vészlakásban, hanem a saját kis birodalmunkban. Drukkoljatok, így a publikálás dátuma miatt utólag is! 😊


Update 1: június 14. Megtaláltuk az álomházat, ráadásul minimális felújításra lesz csak szükség. Van egy kis gebasz vele, így nem tudunk azonnal költözni, de ha nyár végéig megoldja az eladó, akkor ő lesz a mi otthonunk. 😊 Addig marad a vész-megoldás.

Update 2: június 25. Gebasz megoldva! 😊 (elvileg)

folyt. köv.

Unknown

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Örülök, ha leírod a véleményed, kérlek tedd is meg! Amire figyelj: ne tartalmazzon trágár szavakat, ne legyen sértő sem rám, sem más kommentelőkre, vagy bárkire nézve. Ha nem értesz egyet, azt is írd le, de kulturáltan! :) Ha nem jelenik meg az írásod azonnal: ne ijedj meg, moderálás után ott lesz, ha betartottad a fent kérteket! :)