Babavárás #13 - Baba és háziállat?



Rengetegszer említettem már, írásban és videóban is, hogy a terv szerint, ahogy sikerül elköltöznünk innen, egy rakat macskával szerettem volna megtölteni a házat. A baba miatt most természetesen a cica-téma egyelőre várat magára, hiszen nagyon rég volt az utolsó macsekom és nem tudom, hogy mennyire lenne veszélyes most a terhesség közben befogadni. Elvileg egyszer lehet azt a bizonyos, magzatra is káros fertőzést összeszedni, ami szerintem rég megvolt nekem, de nyilván fontosabb most a gyerkőc.


Kép INNEN



Az eddigi bejegyzések:






Mivel mindig is szerettünk volna sok állatot, természetesen a kutya kérdés szóba került már most. Én valahogy úgy vagyok vele, hogy cica csak bent, kutya csak kint, kivéve természetesen aug. 20-át és dec. 31-ét, amikor nem kockáztatnám, hogy megijedjen az eb és elszökjön. Mivel egyrészt a kutyus kint lesz a kertben, másrészt ők nem is terjesztenek olyan veszélyes dolgokat, mint a macsekok, arra jutottunk, hogy egyszerűbb, ha még pocakosan befogadunk egyet, a baba mellett úgysem lesz arra időm és energiám, hogy egy kölyökkel vacakoljak.


Utánanéztünk, hogy milyen fajták kompatibilisek leginkább a gyerkőcökkel, azt egyébként is tudjuk, hogy nekünk mik tetszenek, és mivel véletlenül sem szeretnénk szaporítókat támogatni,  szépen lassan elkezdtük nézegetni a környékbeli menhelyek kínálatát. Volt egy-két szimpi köztük, viszont bennem mindig picit félelem volt a nehéz sorsú állatokkal szemben, hiszen ki tudja, miken mentek keresztül, illetve hogy ez mikor és milyen viselkedési formákban mutatkozik majd meg náluk. Ha csak ketten lennénk, annyira nem foglalkoznék ezzel, de az azért durva lenne, ha nem merném kivinni a gyereket a kertbe, mert jaj, ott a kutya, aki néha megzakkan kicsit.


Szóval a menhelyeken kívül elkezdtem nézegetni a jófogás és társai oldalakon az ingyen elvihető kutyikat és annyira kiakadtam, hogy kb 20 perc után be is zártam a böngészőt és írni kezdtem ezt a bejegyzést. Hihetetlen, hogy a hirdetést feladók 2/3-a azért passzolja le az állatkáját, mert jön a gyerek! De komolyan, ez mennyire felháborító már! Egyrészt a kicsiknek is jót tesz az állatok közelsége, másrészt aki több éves, sőt, sok esetben 8-10 éves öreg kutyust kidob egy új családtag miatt, annál vajon minden rendben van fejben? Hogy lehet úgy leélni bárkivel éveket - legyen szó állatról vagy emberről - , hogy nem válik az illető családtaggá? Hogy lehet megszabadulni pl egy édes, bújós Újfunlandi kutyustól 7 évesen, mert terhes lett valaki? Van az ilyennek szíve? Ennyi erővel, ha jön a tesó, akkor az elsőt is elajándékozzák, mert megfertőzheti? Mert igen, meg fogja fertőzni, ha már bölcsis/ovis/sulis, tök mindegy, hova, de közösségbe jár.


Nyilván az utolsó két mondat túlzás, de akkor is, fel nem foghatom, hogy hogy lehet kitenni a szűrét egy családtagnak csak azért, mert jön egy másik. És persze, fontosabb a gyerek, és persze, ha agresszívvá válna, akkor én is a kutyától szabadulnék meg, és persze, ha előbb tudom meg, hogy várandós vagyok, mint ahogy befogadnék egy cicát, aki tényleg tud fertőzni, akkor is a macska-projekt elhalasztása mellett döntök, de itt nem áll fent ilyen eset. Itt egyszerűen csak valaki rájön, hogy babát vár és kiteszi az évek óta szeretett állatkáját az utcára. Felháborító.


Remélem, senki érzéseibe nem gázoltam bele, de tényleg roppant dühítő ez a téma számomra, és igen, leírom, akkor is, ha valaki most emiatt nagyon berág rám: számomra elítélendő az az ember, aki így bánik az állatával.


Ha még nincs tele az Instám kutyusos képekkel, akkor küldhettek linkeket vagy képeket, mindenképpen ingyen elhozható és lehetőleg Pest megyén belüli kutyusokról, főleg labrador, goldie vagy legalább félig ezen fajtákból. Persze más is jöhet, simán lehet, hogy belezúgunk valakibe kép alapján, pedig köze nincs a fent említettekhez. 😊


folyt. köv.

Unknown

2 megjegyzés:

  1. Nekünk egy 1,5 éves Jack Russel keverk kutyánk van, imádja a gyerekeket, nagyon barátságos velük (a kisbabákkal is) és eszembe nem jutna csak azért elpasszolni, mert gyerekünk lesz. Bár, még nem aktuális nálunk a téma, de ha oda kerülünk, biztos hogy velünk marad. :)
    Van itt a környéken egy isemrősünk, akinek egész életében bullterrier kutyái voltak, mots is örökbefogadott frissen egy bull kölyköt. 7hónapos terhes a felesége, képzeld el mennyien és mennyit bántják a srácot h milyen felelőtlen h "harcikutyát" tart egy kisbaba mellett. Csak azt felejtik el, hogy az a "harcikutya" egy kölyök, a srác rengeteget fogalkozik vele és mire megérkezik a gyerek, jól meg lesz nevelve és 100% h nem lesz vele gond.
    Néha olyan igazságtalanok az emberek...

    VálaszTörlés
  2. En is nagyon szeretnek kis kutyust a gyerek melle!! Nehez kérdés, nekem egy ismerősöm azt tanácsolta, hogy állatorvossal menjunk menhelyre kutyát nezni, mert o ténylegesen fel tudja mérni az egészségi állapotát, korát meg tudja saccolni, mert az ember belefuthat olyan kutyusba, aki öreg szegény es csak az orvosi ellátását fizetheted, mert annyira beteg, ezt egy gyerek mellett nem lehet csinálni :/
    Jaaa es a másik jo tanács: kérdezzetek meg, mióta van a menhelyen. Ha több mint egy hónapja, akkor valószínűleg picit agyára ment a bezártság, de ha kevesebb mint egy hónapja, akkor rendben lesznek nagyjából a dolgai es annyira nem válik lelki sérültte, mivel ra nem csak a kinti élmények, hanem a menhelyi is nagy hatással van (nem kapnak sok kaját es sokszor vannak bezárva egy ketrecbe).

    VálaszTörlés

Örülök, ha leírod a véleményed, kérlek tedd is meg! Amire figyelj: ne tartalmazzon trágár szavakat, ne legyen sértő sem rám, sem más kommentelőkre, vagy bárkire nézve. Ha nem értesz egyet, azt is írd le, de kulturáltan! :) Ha nem jelenik meg az írásod azonnal: ne ijedj meg, moderálás után ott lesz, ha betartottad a fent kérteket! :)