Babavárás #12 - A legcsodálatosabb férj



Bár a sorozat címe babavárás lett, természetesen nem csak a terhességről és a leendő gyermekről szól ez az egész. Hiszen van neki egy apukája is, aki szerintem/szerintünk ugyanúgy része az eseményeknek, ahogyan én. Persze ő nem hordhatja ki a babát, nem is szülheti meg, ha minden jól megy, akkor etetni sem nagyon fogja egy darabig, de a biológiailag kivitelezhetetlen dolgokat leszámítva ugyanúgy átél ő is mindent, amit én.








Az eddigi bejegyzések:






Annyira nem vagyok (még) hisztis, eddig egyetlen egy olyan alkalom volt, amikor úgy bőgtem, hogy közben röhögtem is magamon és azt se tudtam, miért zokogok, csak valahogy semmi nem volt jó. Keserves fél óra volt, ő meg szegény végig szenvedte velem, de azon kívül, hogy nem tudott mit kezdeni velem, mert ahogy közelített egy nyugtató ölelésre, közöltem, hogy „hozzám ne érj!”, tök jól kezelte. Miután lehiggadtam, viccesen megkérdezte, hogy „ez most akkor még 7 hónapig így lesz, komolyan?”. Remélhetőleg nem, bőven elég volt egyszer totál hülyét csinálni magamból, még a saját magam számára is, nemhogy neki. 😃


A névválasztásról már írtam korábban, szintén közös megoldandó dolog és iszonyú cukin állt hozzá. Az általam imádott lánynevet annyit mondogattam neki az elmúlt 7 év során, hogy fel sem merült, hogy más legyen. Imádom érte, mert tudom, hogy magától sosem választaná ezt, de tudja, hogy nekem mennyire a szívem csücske, így nem is próbálkozott mással. Szerintem egyébként már tetszik neki is, nyilván ha azt látnám rajta, hogy utálja, akkor megpróbálnék keresni valamilyen nagyon hasonló, de számára is elfogadhatóbb alternatívát. Úgy érzem, nincs erre szükség, szerintem időközben megszerette ezt a nevet. 😊


A fiúnév macerásabb volt, ott nagyon más az ízlésünk. A lánynevünk sem tucatnév, soha nem is adnék olyat, szerintem sokkal szebbek a különleges nevek. Viszont fontos, hogy jól és többféleképpen lehessen becézni, fontos, hogy vállalható legyen felnőttkorban, de gyerekként se legyen túl kemény hangzású. Legalább 5x végignéztük együtt az MTA hivatalosan anyakönyveztethető férfineves listáját, naptárakat is lapozgattunk, tök sok vicces alternatívát kitaláltunk (Mikes Ferenc Ferdinánd, Mikes János Pál, Mikes Albert Flórián, Mikes Mikes…). De persze ezeket csak önmagunk szórakoztatására, viszont hetekig nem találtunk olyat, ami mindkettőnknek tetszene. Végül egy délelőtt nekiestem egyedül is a listának, mert legyen már valami, és addig-addig nyammogtam 1-2 különlegesebb neven, amíg az egyik nagyon megtetszett. Megkérdeztem és tetszett neki is, úgyhogy végre van fiúnevünk is! 😊 Iszonyú sokat segített, hogy leült velem és nem várta el, hogy én válogassak, aztán toljak elé 5 nevet, amiből választhat. Imádtam a poénkodós perceket vele, és azt is, hogy neki is ugyanolyan fontos volt a választás, illetve nem erőltetett semmi olyat, ami nekem nem tetszett volna.


Próbáljuk feleslegesen nem szórni a pénzt, hiszen költözés és nulláról való babaszoba összerakás előtt állunk, illetve nekünk is szükségünk lesz bútorokra. Én is visszafogom magam, ha impulzusvásárlok is, mindig valami babacuccot, esetleg kismamaruhát veszek. Ő is jobban odafigyel. Egyetlen dolog van, amire nagyon rá vagyok kattanva, ezek pedig a gyümölcsök és zöldségek. Nyilván ő is eszik ezekből, de pl görögdinnyét sosem vettünk még májusban, 300 ft körüli áron/kg. Most viszont szó nélkül hozza nekem kilószámra a nektarint, epret és bizony a dinnyét is, ami a legnagyobb kedvencem. Pedig tényleg aranyáron van, de sosem morgott miatta. Apró hülyeség, és mivel kicsit veszünk, nem is vészesen drága, hiszen max 3-4 kg-sat veszünk, az bőven 1500 Ft alatt van. De akkor is sok és normál esetben nem vennénk meg még, főleg ő, aki pl a dinnyét nem is nagyon szereti. Mégis hozza és ha megkérem, még össze is vagdossa nekem esténként. Mindig is tudtam, hogy egy tündér, de ezzel tényleg minden egyes nap levesz a lábamról és jobban szeretem, mint valaha. Igen, a dinnye miatt… 😃 Nem vagyok normális.


Az összes vizsgálatra elkísér, ha izgulok, nyugtat, ha hisztizek pl a vérvétel előtt, addig próbálja elhitetni velem, hogy 1 perc és nem is fogom érezni, mire én is elhiszem. Sőt, az első vérvétel előtt azt is elintézte, hogy előre vegyenek, mert alig álltam a lábamon az éhségtől és tele volt a váró, mikor odaértünk. Amúgy nem szokásom tolakodni, ha a háziorvosnál várom a soromat is csak a 20. „csak egy receptért jöttem” után kezdek morogni, de ebben az éhezős, összeesés határán lévő állapotban ő volt nekem az igazi herceg, aki mindent megtesz értem, még ha csak egy „elnézést, a feleségem várandós”-ba került is. Egy igazi hős. A végsőkig elviseli a fehér köpeny szindrómám minden egyes rossz mellékhatását és olyan bátorrá tesz, ahogy fogja a kezem, hogy én is egész jól elviselek mindent.


A babáról is sokat kérdez, érdeklődik. Neki nem igazán van tapasztalata kicsikkel, teljesen új világba fog csöppenni ősz végén. Persze saját babám nekem sem volt még, de egyrészt 4 kistesóm van és a legkisebb születésekor már gimis voltam, másrészt ha az egész picikkel nem is, de az ovis korosztállyal nyilván jól kijövök, hiszen ezt tanultam és csináltam évekig. Imádom, amiért és ahogyan érdeklődik. Abszolút nem tartja úgy, hogy a gyerek a nő dolga, ő meg hozza a pénzt és kész. Biztos vagyok benne, hogy az a fajta apuka lesz, aki szívesen és szeretettel áll neki büfiztetni, pelenkázni, sőt, én nagyon szeretném, ha az esti rutin részeként az ő feladata lenne majd a fürdetés, és ez ellen sem tiltakozott. Így legalább lenne némi rendszer a hazaérkezésében, amit imádnék. 😊 Ez most kicsit úgy hangozhat, mintha le akarnám neki passzolni a gyereket, nyilván nem erről van szó, de mivel hajnalban megy és későn jön a munkából, jó lenne, ha látná őt is a gyerkőc és nem csak annyi kapcsolatuk lenne egymással, hogy magyarázok a picúrnak reggeltől estig, hogy apa ma is dolgozik, meg holnap is, de juhú, aztán hétvége lesz és remélem, emlékezni fogsz még rá!


A szerelem, ennyi idő után nyilván nem egy állandó érzés. Folyamatosan jelen van, de mindig más mértékben. Néha épp csak annyira, hogy szeretettel gondolok rá és egy szimpatikus pasinak tartom, sokszor viszont alig bírom kivárni, hogy hazaérjen este és végre együtt legyünk, legyen szó akár csak egy társasozásról vagy egy közös főzésről, ha valami miatt napközben nem készítettem volna el a vacsorát. Amióta babát várok, rengeteget változtunk mindketten. Én sokkal higgadtabb vagyok, ő pedig sokkal gondoskodóbb, mindketten nagyon boldogok vagyunk és bátran ki merem jelenteni, hogy sosem voltam még ennyire szerelmes belé. Sem a legelején, sem az esküvőnk környékén. És ez csodás érzés.


folyt. köv.
 


Unknown

4 megjegyzés:

  1. Annyira édesek vagytok, nagyon jó olvasni a bejegyzéseket. :) Bár mindenki megtalálná ugyanígy a másik felét.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is ezt kívánom mindenkinek. Sajnos sokszor látom másokon, hogy nem igazán boldogok a párjaik mellett, így tudom, mennyire szerencsések vagyunk, és ha megint megjelennek az ateista trolljaim, akkor is leírom, hogy áldottak is. :)

      Törlés
  2. Ezt olyan jól esett olvasni. :) Szuper páros vagytok! ^^
    Nekem sosem volt "férfiideálom", csak annyit tudtam biztosan, hogy én egy olyan pasi mellett nem bírnám, akit a végletekig ki kell szolgálni, és kb. semmiből nem hajlandó kivenni a saját részét (legyen az némely, ház körüli teendő, vagy gyereknevelés...). Hasonlóan mázlista vagyok az én (két hete már) vőlegényemmel, mindig meg tud a figyelmességével lepni, újra meg újra rácsodálkozom, hogy "tényleg létezik ilyen férfi?". :) A világ egyik legjobb érzése. Kívánok további sok-sok boldogságot nektek! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük!

      Nekem egyetlen dolog lebegett a szemem előtt mindig: legyen a férjem legalább fele annyira jó ember, mint a nagypapám, és akkor nem lesz baj. Soha, egyetlen percre sem kellett benne csalódnom a 7 és fél év alatt, szóval azt hiszem, kijelenthetem, hogy megtaláltam azt a férfit, aki van annyira jó ember, mint az előttem lebegő példa. :)

      Gratulálok nektek, legyetek nagyon boldogok! :)

      Törlés

Örülök, ha leírod a véleményed, kérlek tedd is meg! Amire figyelj: ne tartalmazzon trágár szavakat, ne legyen sértő sem rám, sem más kommentelőkre, vagy bárkire nézve. Ha nem értesz egyet, azt is írd le, de kulturáltan! :) Ha nem jelenik meg az írásod azonnal: ne ijedj meg, moderálás után ott lesz, ha betartottad a fent kérteket! :)