Babavárás #8 - Életem legizgibb anyáknapi ajándéka



Amikor a kezemben voltak az első pozitív tesztek, csak a férjemre tudtam gondolni. Meg persze a babára. Arra, hogy tényleg itt van-e a hasamban, arra, hogy minden rendben van-e vele, jó helyen van-e, él-e, mekkora lehet éppen, stb. Aztán ahogy írtam már korábban, jött egy kis parázós időszak a sok vizsgálat miatt, mert elég erőteljesen irtózom a fehér köpenytől. Meg a tűtől. Attól a legjobban. 5 napot vártunk az első orvosi látogatásig, mert hétvége jött, illetve így kaptunk időpontot. Végig izgultam, de olyan, hogy szóljak barátnőnek, rokonnak, vagy bárki másnak a férjemen kívül, eszembe sem jutott.

Az eddigi bejegyzések:


Aztán a dokival való találkozás, a szívhang hallgatás és leskelődés után már nagyban elterveztem, hogyan szeretném elmondani a családnak. Mivel anyáknapjához közeledtünk, de nem bírtam volna kivárni, ezért egy héttel korábban mentünk anyukámhoz és a nagymamámhoz is köszönteni. Mindketten, illetve anyós is egy-egy saját készítésű képeslapot kaptak.





A madárkás képet a férjem választotta ki, a szöveget pedig én fogalmaztam meg. Az elkészítés éppen fordítva történt, én készítettem az alapot és a madarakat, ő pedig írt. Sokkal szebb és egyenletesebb a kézírása, így ilyen esetekben mindig övé az íródeák szerep. Szerintem nagyon cukik lettek a lapok, és bár ha tudja valaki, hogy miről van szó bennük, egyértelmű lehet a kép az elején, de ha valaki gyanútlan kezébe kerül, az szerintem nem találja ki csak a madárkákból a lényeget.


A reakció természetesen mindenhol pozitív volt, örültek nekünk. 😊 Ezután, és néhány esetben picit korábban is, elkezdtem a fontosabb barátoknak is kikotyogni a dolgot. Az az igazság, hogy úgysem tudnám magamban tartani azt sem, ha baj lenne, akkor meg minek titkolózzak? Akikkel kapcsolatban biztos vagyok benne, hogy egy esetleges vetélésről is beszélgetnénk, velük megosztottam az örömhírt. Cicc ebben egyébként sokkal óvatosabb, ő csak a munkahelyén szólt, hogy néha random napokat fog szabinak kivenni a vizsgálatok miatt, de egyébként nem nagyon híreszteli a dolgot. Nekem ez tök fura, mert ő is nagyon izgatott, de biztos máshogy élik meg ezt a helyzetet is a pasik, szóval nem problémázok rajta. 


A tesóimnak nem sikerült nekem elmondani, mert anyukám megelőzött, így az ő első reakcióikat nem láttuk, de elmondás szerint ők is nagyon örültek. 😊 A barátnőim szintén, voltak nagy meglepődések, hogy így 5 és fél év után mégis hogy csináltuk. 😃


Hihetetlenül jó érzés egyébként, hogy ennyien velünk örülnek, és senkitől semmi negatív nem jött még vissza. Reméljük, nem is fog, bár őszintén szólva teljes mértékben hidegen hagyna az is, ha mégis, hiszen ez alapvetően kettőnkre, illetve hármunkra tartozik. 


folyt. köv.

Unknown

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Örülök, ha leírod a véleményed, kérlek tedd is meg! Amire figyelj: ne tartalmazzon trágár szavakat, ne legyen sértő sem rám, sem más kommentelőkre, vagy bárkire nézve. Ha nem értesz egyet, azt is írd le, de kulturáltan! :) Ha nem jelenik meg az írásod azonnal: ne ijedj meg, moderálás után ott lesz, ha betartottad a fent kérteket! :)