 |
| A kép forrása: ITT |
Rengeteg módon lehetne folytatni
a címet, igazából ez egy tök jó sorozatcím is lehetne, de most ebbe nem
merülnék bele, sokkal inkább abba, ami miatt írni kezdtem. Verona. Buszbaleset.
Még nem szólaltam meg ezzel kapcsolatban, egyrészt mert nekem ezek a folyton
ismételt hírek általában egy idő után inkább idegesítőekké válnak, minthogy
bármi értelmes érzést kiváltsanak belőlem. Másrészt mert magát a halált
szerintem egészen máshogyan fogom fel, mint az emberek többsége. Viszont a ma
reggeli cikk, amibe belefutottam, alaposan felmérgesített és jópár korábbi eset
emlékét is felelevenítette bennem.
A friss hír szerint a busz egyik
sofőrje életben van, még kint, intenzíven, de nem az a lényeg, hanem, hogy
vádat emeltek ellene az olasz hatóságok. És ez az, amit nem értek. Hogy ez
miért jó? Hogy akár ilyen helyzetben, akár egy balul sikerült műtét után az
orvos ellen miért jó pereskedni? Kinek jó?
A sofőr, ha magánál van, nyilván
marcangolja magát az eset miatt, bárhogy is történt. Nagyon valószínű, hogy ha
fel is épül fizikailag, érzelmileg belerokkan abba, amiért magát hibáztatja,
akár jogosan, akár nem.
A gyerekek és tanáraik, akik
életüket vesztették, nyilván nem fognak feltámadni attól, hogy a rokonaik
megnyerik a pert. Ahogy említettem is fentebb, ettől szerintem nekik nem is
lenne jobb, de ebbe most ne menjünk bele.
Akik megsérültek, valószínűleg a
saját fájdalmaik mellett a többiek elvesztését is siratják, és bár az
ellenkezőjét kívánom, de valószínűleg sosem fogják teljesen kiheverni a
balesetet.
Akiknek semmi baja nem lett
fizikálisan, szerintem nekik a legnyomorultabb a helyzetük. Biztosan
mindegyikükben ott van a kérdés, hogy miért nem ő halt meg? Vagy hogy hogy
lehet, hogy ő egy karcolás nélkül megúszta? Arról már nem is beszélve, hogy aki
végignézi több, hozzá közel álló ember haláltusáját, az ember legyen a talpán,
ha normálisan tud tovább élni.
A szülők, akik akár elvesztették
gyermeküket, akár nem, valószínűleg szintén beleroppantak a történtekbe.
Ha – teszem azt – elítélik a
buszsofőrt, és x összegű kártérítést kicsiholnak belőle, akkor jobb lesz
bárkinek is? Pótolhat egy akármekkora összeg egy gyermeket? Vagy egy egészséges
gyermeket? Vagy egy lelkileg egészséges gyermeket? És tovább menve, a fent
említett műhibapereknél, jobb lesz a családnak, ha pórul jár az orvos, és
kapnak némi anyagi kompenzációt? A rokonukért cserébe? Komolyan? Jobb lesz?
Tökéletesen igazad van. Ráadásul valószínűleg az egyik felismerhetetlenül összeégett sérült a sofőr... Számomra undorító egy ilyen embert meghurcolni. Ha életben marad is egy emberi roncs lesz. Bőven megkapja a bűntetését, ha egyáltalán megérdemli... Meg ő érte és a másik sofőrért nem kár? Az ő családjuk le van sz@arva? Na meg az is visszatetsző, hogy egyből csak a sofőr lehetett a hibás, senki más. Lehet igen, de melyik baleset nem emberi hibából következik be? Esetek többségében mindig a sofőr a hibás. Írom ezt úgy, hogy 10 évesen autóbalesetben vesztettem el az apukámat, szóval tudom milyen... De azért van már egy bizonyos határ, amit nem kellene túllépni, és nem kellene túlzásokba esni. És nem vagyok érzéketlen, engem is megrázott, sírás nélkül nem is tudtam nézni, olvasni a híreket, de akkor is... Ami sok az sok.
VálaszTörlésTeljesen egyetértek veled.
TörlésNagyon egyszerű: jogilag meg kell tenni és kész. Valószínű, nem segít ez már senkin, de a törvények megkövetelik. A teljes igazság valószínűleg sosem fog kiderülni és tény, hogy nem segít senkin emberek meghurcoltatása, de kivizsgálatlanul sem szabad hagyni-szerintem- az ügyet. Ha másért nem, annak okán, hogy később tanulni lehessen belőle. Az ilyen tapasztalatoknak mindig emberi élet az ára.
VálaszTörlésÉrthető, persze, de ha lélekkel nézi az ember a szitut, undorító az egész.
Törlés