Pár hete ismét segítségül hívtam az egyik blogger Facebook-csoport tagjait egy bejegyzés megírásához. Záporoztak az e-mailek, és szuper válaszokat kaptam a kérdésemre: Mi a három legjobb dolog a blogolásban? Mindenképpen jó dolog, hiszen sokan csináljuk. Én leginkább azt szeretem benne, hogy mindig véleményt formálhatok. Persze ez nem mindig pozitív, hiszen nem mindig találok értő fülekre, ettől függetlenül megőrülnék, ha nem mondhatnám meg mindig, amit gondolok. De persze szeretem azt is, hogy kreatív időtöltés, és hogy igényes tartalmat hozhatok létre a sok - általam szennynek ítélt - internetes sajtó címszó alatt működő bulvárcikk mellett. Ha kíváncsiak vagytok 11 szuper blogger válaszára, olvassatok tovább! :)

blogom: wikka92.blogspot.com

Aztán most megérett bennem
a dolog,és nekiestem. Nem akarok Takács Norie lenni, el vagyok a magam kis
világában, már így is fantasztikus érzés az egész.
Az első, és legjobb dolog szerintem ebben az egészben a
kikapcsolódás, feszültség levezetés.
A munkám miattam kezdtem
neki ennek az egésznek, kellett valami, ami eltereli a gondolataimat (nem
normális dolog éjszaka arra ébredni,hogy nem számláztál ki mindent...) Aztán
kitaláltam, hogy elkezdek blogot vezetni, ha törik, ha szakad. Amióta csinálom
az összes trutyit, ami a nyakamba szakad napközben sikerül letennem, amikor
kilépek a kapun és csak azon agyalok, hogy mi legyen a következő téma, a
következő "hogyan készült" bejegyzés, hogyan írjam meg az új
szerzeményeim tesztjét stb... Ez jó, végre újra azt érzem, hogy kreatív vagyok,
hogy tudok jó dolgokat csinálni. Effektíve nekem ez egy terápia, ami úgy tűnik,
hogy rettentő jól működik.
A második a pozitív visszajelzések.
Nagy szükségem volt rá, és
amikor azt látom, hogy legalább egy ember is elolvassa, amit írok, esetleg még
hozzádob egy "klassz!" kommentet is, akkor kiugrik a szívem a
helyéről. Ezektől az apróságoktól olyan boldog vagyok, annyira jól esik, hogy
van valaki/vannak valakik, akinek/akiknek tetszik amit csinálok, hogy
folyamatosan vigyorgom néha. Ne érts félre, otthon mindig eddig is mindenben
támogattak, de valahogy, amikor ismeretlen emberek a virtuális világon
keresztül hasznosnak találják a tippjeimet az egy kicsit jobban megerősít.
Aztán lehet, hogy ez csak az én hülyeségem.
(Ami pedig extra jó érzés, ha
más magyar bloggerináktól kapok pozitív visszajelzést. Falnak tudnék menni
örömömben :) )
A harmadik a kreativitás.
Az, hogy újra ötletelek, nézelődök,
anyagot gyűjtök, előre tervezek, vásárolok a következő posztokhoz nagyon jól
esik. A lelkemnek is és az eszemnek is. Amióta blogolok, az életem más területein
is kezdek kreatívabb, összeszedettebb lenni, lassan minden a helyére kerül a
fejemben.
És mindig alig várom, hogy
megoszthassam a Drágákkal, amit írtam Nekik. :)
+1
Mióta elindult a blog én is
egyre több, eddig ismeretlen bloghoz jutottam el általa.
Ez csúcsszuper, olyan
gyöngyszemekre találtam, mint Ildie blogja, Style&Beauty by Anna, Laura DIY
blogja illetve a Te blogoddal is így futottam össze, még ismerkedünk :)
A blogom: http://beautyonbudget.blog.hu/
1. Maga az írás. Bár nem tartom magam (jó) írónak, de néha kikívánkozik belőlem ez-az. Egy-egy vélemény vagy tapasztalat, amiről úgy érzem, hogy meg kell osztanom valakivel, valakikkel. Miközben ez egyfajta terápia is. Amit leírok, ahhoz illik tartanom is magam, nem igaz? :) Ez amolyan önmotiváció.
2. Visszajelzések. Amikor nem csak ismerősök mondják azt, hogy jó amit csinálsz, hanem vad idegenek. Sőt, akadt már olyan is, akinek segítettem valamelyik írásommal. Ez pedig felbecsülhetetlen.
3. Az "ismeretlen ismerősök", akik olvasnak és én is olvasom őket. Akit olvastam, kommenteltem / lájkoltam, aki engem olvas és kommentel, és megismerjük egymást, virtuális barátok leszünk, akik várják egymás bejegyzéseit. Mit olvasott legutóbb, milyen öröm érte, hol járt múlt héten... Ilyen virtuális barátokkal van tele például a MBBK csoport. ♥
Adri (http://megvalositas.blog.hu)
- +10 kreatív írás skill
Két évvel a blog indulása után már a kévészünetben meg
tudok írni egy cikket, egyre kevesebb benne a lektorálnivaló, egyre kevesebb
benne a logikai botlás, egyre összeszedettebb, egyre világosabb a struktúrája.
Ez nem tűnhet nagy dolognak, én sem gondoltam, hogy az; csak amikor láttam,
hogy évfolyamtársaim mennyit szenvednek a szakdogával, milyen nehezen kaparják
össze a mennyiséget, és milyen fókusz nélküli az írásuk, akkor jöttem rá,
mennyit számít a gyakorlás.
2.
Információ
Kiskoromtól fogva szó szerint minden érdekel, de a blog előtt mindenben csak belecsipegettem, egy kis tech, egy kis asztrofizika, egy kis szociológia, egy kis irodalomelmélet, mikor milyen könyvet vagy cikket találtam, de az egésznek nem volt íve, nem volt célja, nem állt össze a fejemben a sok "felesleges" infó. Most azonban egy-egy poszt miatt néha elég komolyan utána kell menni néhány infónak, az írásnak kell adnom egy logikai ívet, így a megszerzett tudásmorzsák is összeállnak egy nagy egésszé. Ráadásul a blogolás technikai része, a HTML-szöszmötölés, keresőoptimalizálás és hasonlókk során tanultakkal szépen kompenzálom, hogy kb. az összes valaha volt informatikaórámon blogoltam.
Kiskoromtól fogva szó szerint minden érdekel, de a blog előtt mindenben csak belecsipegettem, egy kis tech, egy kis asztrofizika, egy kis szociológia, egy kis irodalomelmélet, mikor milyen könyvet vagy cikket találtam, de az egésznek nem volt íve, nem volt célja, nem állt össze a fejemben a sok "felesleges" infó. Most azonban egy-egy poszt miatt néha elég komolyan utána kell menni néhány infónak, az írásnak kell adnom egy logikai ívet, így a megszerzett tudásmorzsák is összeállnak egy nagy egésszé. Ráadásul a blogolás technikai része, a HTML-szöszmötölés, keresőoptimalizálás és hasonlókk során tanultakkal szépen kompenzálom, hogy kb. az összes valaha volt informatikaórámon blogoltam.
- Referencia
Közhely, hogy a blog jó referencia tud lenni munkára
jelentkezéskor, de konkrét példát még nem láttam leírva, úgyhogy íme.
A párom példaképe Steve Jobs, én viszont nem igazán
kedvelem; egy sztorizgatás alkalmával elmesélte, hogy Jobs úgy kapta meg az
első állását, hogy felhívta valamelyik nagy techcég CEO-ját, hogy "Szia,
Steve vagyok, még nem ismertek, de éppen egy számítógépet építek".
Felmordultam, hogy ez nekem is menne, nem zseninek kell hozzá lenni, csak
egészségesen vakmerőnek, mire a párom azt válaszolta, hogy hajrá, kerüljek be
ahhoz a horrorkritikai portálhoz, amiről hetek óta áradozom. Másnap felfújtam
magam, és írtam egy rövid ímélt: "Sziasztok, Annie vagyok, és elég jó
horrorkritikákat írok", és belinkeltem pár korábbi cikkemet a blogomról.
Ezt a választ kaptam:
Ezt a választ kaptam:
"Köszönjük a jelentkezésed, többen is megnéztük
az oldalaid és cikkeid, és rendkívül nagy örömünkre szolgálna, ha körünkben
tudhatnánk. Igényesen, választékosan, szórakoztatóan írsz, remek stílusban :)
A felvétel mikéntjéről még egyeztetnünk kell a
többiekkel, a jelentkezők esetében ugyanis többnyire szoktunk tartani egy
rövidebb próbaidőszakot, de szerintem ettől nálad eltekintünk majd."
A tanulság: stevejobskodni csak akkor lehet, ha már van egy - átvitt értelemben - saját építésű számítógéped. Nekem ez a blog volt.
Tegnap
megjelent az első cikkem a Cinegore horrorkritikai portálon. Ez az oldal
egyébként a kultikus státuszba emelkedett magyar Fangoria magazin
reinkarnációja.

1. Növeli az
önbizalmam: egy-egy kedves komment, e-mail, üzenet olyan hihetetlenül nagy
energiával tud feltölteni, hogy képes vagyok hetekig mosolyogni, boldog lenni
miatta. Sokaknak ez semmit nem jelent, engem erővel lát el.
2. Fejleszt:
fejleszti a helyesírásomat, a fogalmazásomat, a szókincsemet. Manapság sajnos
azt látom, hogy ezt sokan elhanyagolják, ami talán nem is meglepő a technika
ezen korában. Én mindig is szerettem írni, olvasni, és ez így vagy úgy, de
örökké az életem része marad.
3. Különböző
stílusú, személyiségű embereket ismerhetek meg: olyanokat, akikkel a való
életben nagy valószínűséggel nem találkoznék. Persze nem állítom azt, hogy
valakit meg lehet ismerni csak a blogján keresztül, mégis betekintést
nyerhetünk picit abba, mit érez, mit gondol a másik ember. És épp ezt szeretem
a blogokban, ezt a sokrétűséget, a sok színes egyéniséget.
Mi a 3 legjobb dolog a blogolásban?
Az első, és legfontosabb, ami a legnagyobb öröm, és ami a blogírás végső célja: hozzászólást látni a bejegyzésem alatt! :) Ha valakinek véleménye van egy bejegyzésről, akár pozitív, akár negatív, az azt jelzi, hogy legalább egy embert érdekelt a bejegyzés. (Persze jobb, ha pozitív az a hozzászólás... :D ) Ilyenkor mindig nagyon örülök, hogy nem hiába tettem fel azt a bejegyzést. Vajon hogyan tudnám elérni, hogy aki olvas, az hozzá is szóljon a blogomhoz?
A második eleve a blogírás élménye, hogy van egy felület, ahol szabadon kitehetem mindazt, aki és ami én vagyok. Az élményeimet, a véleményemet, a világnézetemet. És senki nem szólhat bele. Csak hozzá. De az teljesen más...
A harmadik legjobb a blogolásban a kreativitás. Ez főleg a személyes, pozitív fotósblogomban mutatkozik meg, de akár a másik, a szakmai blogomhoz is kellhet. Eleve a téma kiválasztása is kreatív feladat, aztán a megfogalmazás, a képek elkészítése, kiválasztása, elhelyezése a szövegben. Ez mind egyéniség és kreativitás kérdése. És örülök, hogy képes vagyok rá. :)
És hogy mennyire vagyok kreatív, az itt kiderül: https://elmenykepek.wordpress.

- Szeretem,
hogy sok embert ismertem meg a blogolás által virtuálisan. Olyan bloggereket
követek, olvasok többé-kevésbé rendszeresen, akiknek az élethelyzetük, a
személyiségük, a hozzáállásuk teljesen eltérő a sajátomtól, ezzel tágul a világképem.
Egyszerűen jobban odafigyelek mások mondanivalójára.
- És végül
szeretem, hogy növeli az önbizalmamat. Könnyebben teremtek kapcsolatot
másokkal, és egyre kevésbé érdekel, hogy mások milyen véleménnyel vannak rólam,
kevésbé akarok megfelelni mindenkinek.
A blogom http://kittenish.hu/
1. Kikapcsol

2. "Dobozba"
gyűjti a gondolataimat
Ahhoz tudnám ezt az érzést
hasonlítani, amikor elővesszük a régi fényképeket a szekrény tetején lévő
dobozból és felidézzük a hozzájuk kapcsolódó élményeket, talán még az akkori
érzéseink is megelevenednek. Némelyik fotón biztosan mosolygunk is, mert mai
szemmel nézve vicces a cipőnk, a ruhánk, a frizuránk. Ha elég régi a kép,
valószínűleg nem is hasonlítunk a mostani valónkra. A blogom egy olyan doboz,
ahol főleg a gondolataim, érzéseim, problémáim, örömeim kapnak helyet. Később
jó lesz visszanézni, miből mivé változott az életem, az életmódom, a
gondolkodásom és ezt milyen állomások tarkították. Biztos vagyok benne, hogy
minden újraolvasásnál izgalmas lesz meglátni a kisebb-nagyobb változásokat,
főleg 3, 5, 8 év múlva, de már most 1,5 év távlatából is jó olykor a kezdeteket
visszaolvasni.
3. Motiválhatok másokat
Ha csak önmagam változásának
dokumentálása volna a cél, elég lenne csak magamnak írogatnom. De bevallom,
piszok jó érzés, amikor olyan levelet kapok, amelyben arról ír a feladó, hogy a
bejegyzéseim segítettek neki abban, hogy rászánja magát az életmódváltásra.
Volt, aki azt írta, a receptem alapján olyan gluténmentes zsemlét sütött, ami
végre a család nem gluténérzékeny tagjainak is ízlik. Mások azért hálásak, hogy
gyakorlati példákat mutatok arra, hogy lehet egy-egy, a diéta betartását
nehezítő szituációt megoldani.
A blogom: http://160gramm.hu
1. Az alkotás öröme
A legjobb érzés amikor leülök írni és szárnyal a fantázia, hogy mi legyen a
téma, hogyan írjam meg, szerkesztem a képeket és teljesen belemerülök, miközben
fel is töltődök. Egyfajta kikapcsolódás és terápia is az írás. Öröm adni is,
főleg ha visszajelzést kapok arról, hogy az általam tanácsolt/ajánlott dolog
bevált!
2. A szabadság
A blog egy hely, ahol teljesen a magam ura lehetek és ez a mai világban
azért valljuk be, hogy ritka dolgok egyike. Megadja azt a lehetőséget,
hogy arról írjak, amiről akarok, én válasszam meg a témát, a stílust és nincs
elszámolási kötelezettség, hogy miért épp arról írtam, miért akkor, miért úgy,
ahogy.
3. A közösség
Igen, van azért árny oldala is ennek, de mindig igyekszem pozitív lenni és
jó oldalra koncentrálok, ahol olyan emberekkel beszélhetek, ismerkedhetek meg,
kérhetek tanácsot, akiknek szintén ez a szenvedélye. Kedves, őszinte és
segítőkész emberekkel találkozhatok, sőt, ha úgy adódik, akkor akár személyesen
is. A bloggertalálkozók feltöltenek, hisz egy helyen olyan emberek, akiknek
közös az érdeklődésük, mindig szuper! :)

A másik,
amit nagyon szeretek, hogy kiélheted magad a blogolásban. Úgy alakítod, ahogyan
neked tetszik és újabbnál újabb ötleteket oszthatsz meg.
És végül
pedig, hogy a bloggal össze tudsz hozni egy új kis társaságot, akik olvassák a
blogod, és akiket érdekel, hogy te hogy látod a világot és mennyire vagy
kreatív.
Mindent,
mindig, a jót és a rosszat is. A képernyő mindent elbír. A rossz tapasztalat
nem is olyan rossz, leírva és újraolvasva kikopik belőlem és felszabadulok, a
jókat pedig annyira jó újra és újra átélni.
2, Alkotni
jó
De még
mennyire! Végignézni a blogomon, amit én keltettem életre, én szerkesztettem,
én töltöttem fel tartalommal, ott vannak rajta a saját képeim, mindent én alakítottam
rajta olyanná, amilyen, minden az enyém. Az én kis gyermekem. Amire szívesen
fordítom az időmet és az energiámat, mert sokszorosan megtérül.
3, A
közösség ereje
A blogger
közösségé és az olvasóké. Együttműködés, párbeszéd, ötletelés, motiváló versengés,
kezdeményezések, pályázatok, lehetőségek, csak azért, mert blogger
vagyok.
Kommentek, szeretetcsomagok, megerősítések oda-vissza, én neked, te nekem, csak azért, mert írok, és van, aki olvassa. Hát mi lehetne ennél is jobb? :)
Kommentek, szeretetcsomagok, megerősítések oda-vissza, én neked, te nekem, csak azért, mert írok, és van, aki olvassa. Hát mi lehetne ennél is jobb? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Örülök, ha leírod a véleményed, kérlek tedd is meg! Amire figyelj: ne tartalmazzon trágár szavakat, ne legyen sértő sem rám, sem más kommentelőkre, vagy bárkire nézve. Ha nem értesz egyet, azt is írd le, de kulturáltan! :) Ha nem jelenik meg az írásod azonnal: ne ijedj meg, moderálás után ott lesz, ha betartottad a fent kérteket! :)