Nagyon rég abbamaradt a 10 leg… rovatom, pedig nagyon szerettem ezeket összegyűjteni és leírni. Igazából az okát is tudom: az illusztráció. Ugyanis pár hónap kezdeti blogolás után kezdtem ráébredni arra, hogy egy fokkal komolyabb ez az egész, mint ahogyan én azt az elején gondoltam. Nem voltam elégedett a Google barátunk által feldobott képekkel, hiszen vagy teletettem volna linkekkel az egész bejegyzést, hogy jogtisztán hivatkozzak, vagy saját képeket kellett volna használnom, ami viszont pl. a színészeknél megoldhatatlan lett volna. Próbálkoztam Paintben alkotni is, így született pl. a sütis poszt, amivel nincs is nagy bajom, de azért nem az igazi. Lényeg a lényeg, a rovat ezennel visszatér, és bár a korábbiakba nem szeretnék nagyon belenyúlni, mostantól saját képekkel lesznek gazdagítva. :) A hosszúra nyúlt bevezető után pedig jöjjön a témára hangoló mondat. Ha rendeltetek már online bármit is, amit akár futár, akár postás, akár bárki visz ki nektek, tudni fogjátok, miről beszélek! :)

1. Korán kell kelni. Mivel a futárok általában 8-tól délutánig szállítanak, 8-kor már készen kell lenni arra, hogy kimenjünk a csomagunkért a lakásból, tehát fel kell öltözni, meg kell fésülködni, fogat sem árt mosni és enni is kéne valamennyit, hogy ne essünk össze a lépcsőházban.

2. Nem állunk neki főzni. Bár egy sok ideig készülő pörköltöt vagy sütőben sült bármit ott lehet hagyni arra a 3 percre, amíg kiszaladunk a cuccért, azért egy épp felforrni készülő rizst, vagy rántott sajtot kevésbé tud/mer otthagyni az ember. Levenni a tűzről pedig szintén rossz, hiszen a rizs közepe sosem fog megpuhulni, a rántott dolgokat meg inkább el sem képzelem, hogy milyenek lennének a sütés megszakításával… :D

3. Szintén a  konyha témaköre: előkészíteni sem merjük a dolgokat. Jobb esetben csak krumplit pucolunk a csengetéskor, amit viszonylag könnyen, végső esetben akár a nadrágunkba is bele tudunk törölni, de ha éppen egy csirkemell felaprításának, vagy a lángostészta dagasztásának közepén tartunk, kicsit neccesebb a dolog… 

4. Nem fürödhetünk, pedig nagyon kéne. Akár takarítunk és összekoszoljuk magunkat, akár csak mondjuk átfagyunk a várakozás közben, nem opció a kád és a forró vízben való habos-illatos boldog percek átélése. Igen, éppen akkor jönne a postás. Vagy esetleg akkor, amikor épp törölközünk.

5. Nem merünk kimenni a mosdóba. Egészen addig, amíg konkrétan arra a pontra érkezünk, hogy vagy pisilünk, vagy mosunk, húzzuk-halogatjuk a wc-re menést, hiszen előttünk lebeg a kép, amikor a legrosszabb pillanatban csörren meg a kaputelefon... És itt még a pisilés a jobbik eset. :D

6. Nem tudunk kimenni a lakásból. Végre ideért, felcsengetett, esetleg még azt is felajánlotta, hogy felmegy az emeletünkre, tudjuk, hogy minél gyorsabban ki kell libbenünk hozzá és mégsem tudunk. Mert nem találjuk a kulcsunkat, mert az újonnan beszerelt ajtó beszorult és hiába rángatjuk, nem nyílik ki, vagy mert épp jön a szomszéd néni a folyosón, akit nem lehet leépíteni és hiába mondjuk,  hogy várnak ránk lent, fel sem fogja, hogy egy sietésben lévő idegen várakozik, nem pedig valaki „lényegtelen”, ráérős rokon vagy barát.

7. Utánvétes átvételt választottunk és nincs nálunk készpénz. Jó esetben találunk elegendő összeget a pénztárcánkban, esetleg másra félretéve, ahonnan ki tudjuk kapni hirtelen gyorssegélyként. Rosszabb esetben nincsen semmi eldugott muníció, így muszáj elmenni otthonról a legközelebbi ATM-ig. És mit találunk otthon, mire visszaérünk a loholva, fullasztó gyorsasággal megtett útból? Hát persze, hogy értesítőt az újraszállítás dátumával… :D

8. Nem lehet zenét hallgatni, tv-zni, sorozatozni. Illetve lehet, de nem érdemes, ugyanis akármilyen visító, idegőrlő hangja is van a kaputelefonnak, mindig benne van az ember fejében, hogy éppen akkor kezd el merülni az elem/romlani a vétel, nem is tudom, hogyan működnek ezek a csengők, de a lényeg, hogy lehalkulni a visítás, ezáltal a zenén keresztül már nem fogjuk meghallani a csengetést.

9. Nem merünk telefonálni. Vannak ugyanis futárok, akiket abszolút irritál a kaputelefonnál állás és várakozás témaköre, így inkább két sarokkal odébb tartva rácsörögnek az emberre, hogy szóljanak: 2 percen belül jól tesszük, hogyha a kapuban állunk topogva. Ha mégsem érünk le, megvető pillantásokkal tudatja: ennyi erővel a kaputelefont is választhatta volna. 

10. Kajarendelésnél nincs valami, amire számítunk. Egyéb webshopok nagyon pontosan működnek, ha valami nincs raktáron, értesítenek, hogy kérünk-e helyette mást, vagy hagyjuk a dolgot. Ha hagyjuk, akkor megkapjuk az új árat, amivel számolni kell. De az éttermek webshopjai nem szólnak előre, csak az eggyel kevesebb doboz láttán feltett kérdésre közlik, hogy a Marlenka már elfogyott, esetleg sose volt, csak a honlapon van valamiért feltüntetve. Emiatt változik az összeg is, amit jó esetben Forintban számoltunk ki és csak a borravalót kell újragondolni, rosszabb esetben pontosan ugyanannyi Erzsébet utalvánnyal toporgunk az ajtóban, amiből nem tud visszaadni, ergo lehet visszarohanni a lakásba és reménykedni, hogy van nálunk annyi kp. amiből megoldható a fizetés. Persze akármennyire sietünk, a megvető pillantást megkapjuk a várakozás miatt.

+1 Blogger/vlogger probléma: reggel felkelünk, eltervezzük, hogy amint megjön a dobozkánk, szépen befotózzuk/felvesszük a videót róla, délután megszerkesztjük a posztot/videót, este fel is töltjük. Igen ám, de amikor tél van és 3 körül már sötétedni kezd, sőt, már 1 körül sem az igaziak a fények, a futárt meg hiába várjuk, mert az ország másik feléből jön és 238 helyen megáll, mire ideér, ergo tök sötétben kapjuk meg a csomagot... na akkor nem őszinte a mosoly.

Szerintetek mi a legidegörlőbb csomagot várva? :)