Mivel ez az első ilyen témájú bejegyzésem, előre megsúgnám a
nyílt titkot: mindenem a színház! Rengeteg filmet nézek, mostanában moziban is
egyre többet, sorozatfüggő vagyok, folyamatosan zenét hallgatok, vagy ha erre
nincs lehetőség énekelek és olvasni is nagyon szeretek, de semmi nem varázsol
el jobban a színház világánál.
Az Operettszínház „hátuljában”, a koszos és sokszor ijesztő
Mozsár utcában van egy szép, míves vaskapu, ami a Raktárszínházba, konkrétan a
legkedvesebb darabomhoz elvezet. Ezt láttam én vasárnap este immár hatodjára,
és biztosan nem utoljára! Hamarabb ismerkedtem meg az alaptörténettel szolgáló
filmmel és bár az is nagyon tetszett, de első körben nem a film és nem is a
történet csábított jegyvásárlásra. Bereczki Zoltán rajongó lévén szinte az
összes Youtube-on fellelhető tartalmat láttam, amiben ő szerepel. Ilyen volt
ennek a darabnak az egyik legviccesebb jelenete, amit mindenkinek ajánlok
megnézésre! :)
Szóval ha a film nem is lett a kedvencem, de ezt a jelenetet
és benne Zolit muszáj volt megnéznem! És milyen jó, hogy így tettem!
Fantasztikus 3 órát töltöttem a színházban, sírtam, nevettem, néha azt sem
tudtam, hol vagyok és mi történik velem, néha meg nem hittem a szememnek és a
fülemnek, hogy milyen témákat boncolgat ez a darab. Így az én kis
magánpremierem után szinte kötelező jelleggel vásároltam meg magamnak az újabb
és újabb jegyeket a darabra
A sztori egyébként nem bonyolult: 20-as éveik közepén-végén
járó (nem derül ki pontosan) férfi és nő, mindketten házasok, és ugyanazon a
hétvégén ugyanarra a tengerparti szállásra érkeznek. A nő, Doris (Janza Kata)
lelki gyakorlatra, a férfi, George (Bereczki Zoltán/Szabó P. Szilveszter) pedig könyvelőként az
első ügyfele papírjait jár ide intézni évről-évre. Találkoznak, egymás
karjaiban, majd ágyában kötnek ki, majd másnap nehezen tudnák elereszteni
egymás kezét. Szeretik házastársaikat, igazából fel sem merül a válás kérdése,
de mindketten tudják, hogy ennek az éjszakának nem lehet vége, kell, hogy
legyen folytatás. Így hát felmerül a kérdés, találkozzanak-e esetleg minden
évben ugyanezen a hétvégén, ugyanezen a helyen, hogy 1-1 napot gondtalanul
együtt tölthessenek… (A válasz a címből szerintem kiderül, a folytatást pedig
nem írnám le, tessék szépen megnézni inkább!)
Megnéztem 4-szer az előadást, alig vártam, hogy mikor
mehetek majd újra, ám lassan 2 és fél évvel ezelőtt megjelent a bejelentés:
Zoli (és persze Dóri is) otthagyja az Operettszínházat! Pár héttel később már
tudtam, hogy Szabó P. Szilveszter fogja átvenni a szerepet, aminek őszintén
szólva nagyon nem örültem. Persze csodás hangja van neki is és jó színész is,
de ő sosem volt nekem az a főszereplő férfi alkat (meg lehet nézni a szerepeit:
Szörnyeteg, Halál, Tybalt… csupa elborult figura). Hát mégis megnéztem még két
évvel ezelőtt, az egyik első előadást, melyben ő volt George. És nem csalódtam,
sem pozitívan, sem negatívan. Nem volt se jó, se rossz, a darab minőségében nem romlott általa, de voltak jelenetek, amiben abszolút ellaposodott az
egyébként folyamatos poén-áradat. (És kivették a kacsás részt! Utólag belátom, jobb is így, mert az nagyon Zolis volt, de elsőre azért nagyon megdöbbentem, hogy az egyik legkedvesebb jelenetet sosem fogom már élőben élvezni.)
 |
| A régi és a mostani szóróanyag |
De most! Most, hogy két éve övé a karakter és igazán lazán
és felszabadultan játssza a szerepet, bizonyos jelenetek még jobban megfogtak,
mint Zoli idejében. Rengeteg volt az
improvizáció, sokszor maguk a színészek sem bírták megállni, hogy el ne
nevessék magukat, 2 jelenet konkrétan darabjaira hullott a röhögés által – amit
persze utána szépen abba tudtak hagyni és helyrehozták a „bakit”. Különös
perverzióm ez, de imádom látni, hogy a színész is ember és élvezi, amit csinál,
és bizony néha ugyanúgy összeomlik és nem bírja visszafojtani az emberi
reakciókat, mint a néző. Imádom, ahogy röhögésbe fullad egy darab és megcsillan
előttünk, hogy ők is ugyanolyan emberek, mint mi. :)
A vasárnapi (2014. 10. 19.) Jövőre, Veled, Itt! előadás tökéletesen megállja
a helyét a régebbi, Zolis szereposztást ismerve és rajongva is, sőt… bevallom,
ma kicsit még jobban is élveztem Szilvesztert, mint elődjét.
Tiszta szívvel tudom ajánlani a darabot mindenkinek, aki
szeretne picit meghatódni, egy egészen keveset gondolkozni és végtelenül sokat
nevetni!
Néhány kép az Operettszínház honlapjáról: (http://www.operett.hu/repertoar/jovore-veled-itt/31/10)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Örülök, ha leírod a véleményed, kérlek tedd is meg! Amire figyelj: ne tartalmazzon trágár szavakat, ne legyen sértő sem rám, sem más kommentelőkre, vagy bárkire nézve. Ha nem értesz egyet, azt is írd le, de kulturáltan! :) Ha nem jelenik meg az írásod azonnal: ne ijedj meg, moderálás után ott lesz, ha betartottad a fent kérteket! :)