Szeretek a terhességemről beszélni. Lizánál is így volt és most is. Engem nem zavarnak a tipikus „egyben vagy még?”, „hogy vagytok?”, „mekkora már a pocakod” kérdések és megállapítások és nagyon szívesen válaszolok is mindenre, szinte bárkinek. Liza születése után (nem, még mindig nem bírom leírni, hogy szülés, mert nem volt az) sem zavartak a tejemre vagy a gyerek alvási szokásaira irányuló kérdések. Bármikor, bárkinek, bármiről nagyon szívesen mesélek a gyerekeimmel kapcsolatban. Mégis van néhány olyan kérdés, ami lehet, hogy másnak fel sem tűnik, mennyire idegesítő, még akár várandósan sem, de nálam – talán a magyartalansága miatt – kiveri a biztosítékot. Ilyen a fent említett „ki lakik a pocakban?” vagy a „tudjátok már, hogy mi lesz?”. A legtöbbször azt válaszolom mindkét kérdésre, hogy baba. Hiszen ennyi biztos. Értem, persze, hogy a pici nemére irányulnak ezek a kérdések, de annyira értelmetlen megfogalmazásban, hogy egyszerűen képtelen vagyok ezekre normálisan kisfiút vagy kislányt válaszolni. Ilyen egyébként a „mit szeretnétek”  kérdés is, erre többnyire azt mondom: gyereket.

Egyébként még nem tudjuk. Egy félénk tippünk van, de mivel Liza is csak 34 hetesen lett teljesen biztos (bár egy lány szerintem még bármikor lehet fiú), nem is számítottunk még teljesen konkrét és egyértelmű kijelentésre a nőgyógyásztól. Hogy mit szeretnénk, azt sem tudjuk. Mindkettőnek megvan a maga előnye és hátránya és őszintén mondom: teljesen mindegy. Elizabet annyira fantasztikus kislány, hogy most el sem tudom képzelni, hogy fiam legyen. A férjem is valahogy így nyilatkozott, ő is csípi a lányokat és nem zavarja a sok rózsaszín ruha sem. 😊 Szóval igazából az sem lenne baj, ha 4 lányunk lenne és fiú egy sem, szeretjük a kislányos dolgokat. Persze izgi lenne egy vegyes család is, szóval annak is nagyon örülnénk, ha most egy kisfiú érkezne hozzánk. Furcsa lenne az elején, de imádnám, ha valaki olyan rajongással nézne rám is, mint Liza az apukájára.

Talán a kis korkülönbség miatt ideálisabb lenne a lány, főleg kamaszként igazán jó barátnőkké válhatnának. De lehet remek kapcsolat egy fiú-lány testvérpárban is, szóval ez sem állja meg a helyét teljesen. Tényleg mindegy. Nevünk mindkét eshetőségre van már, a lánynév nekem ugyanakkora szerelem, mint anno az Elizabet volt, a fiúnevet pedig a férjem választotta és egy apró dolgot leszámítva (tök semleges a jelentése) szerintem is tökéletes. 

Lényeg a lényeg, februárban itt lesz egy kisbaba. Aki bármilyen nemű lesz, imádni fogjuk és reméljük, a nővére is. 😊

Update: ismét kislányunk lesz! 😊 És a jelek szerint sokkal kevésbé szégyenlős, mint Liza volt, mert hozzá képest nagyon korán egyértelművé vált.