Elizabet szeptember 8-án lesz 9
hónapos (az apukája szülinapján). Ezalatt a ¾ év alatt viszonylag sok
szenvedésen kellett átesnie, hiszen nagyon hasfájós volt az első 3 hónapban és
a fogai is korán beindultak, mind a nyolcat eléggé megszenvedte sajnos. Az első,
2 hónapos oltása után belázasodott, az összes többi pedig 2 napokra kiütötte,
nagyon sokat aludt utánuk. Beteg viszont úgy igazán még nem volt. Valamikor
tavasszal sikerült egyszer túlöltöztetnem, amikor az izzadás következtében pár
napig folyt az orra meg köhécselt picit, de az semmi nem volt, pár csepp Cebion
(C-vitamin) meg az orszi-porszi rendbetette. Sajnos ez az egészséges,
betegségmentes időszak szeptember elején lezárult, amikor néhány napja egy
reggel nagyon bágyadtan, köhögve ébredt...
Gyorsan elővettem a C-vitamint,
facsartam citromot a teájába és megszüntettük a joghurt-reggelit, hiszen nem
szerettem volna hideggel etetni őt torokfájósan. Reméltem, hogy ez elég lesz és
sikerül az elején elkapni a bajt, de sajnos dél körülre már hőemelkedése is
volt, étvágya szinte nulla és úgy tűnt, kakilni sem volt ereje, mert egészen
estig üres volt a pelus, ami nála egyébként általában minden nagyobb étkezés
után megtelik. Estére már csúnyán, szárazan köhögött, így kis gondolkodás után
vettünk neki légzéskönnyítő kenőcsöt, amivel el is kezdtük kenegetni a hátát és
a mellkasát. Ez hallhatóan elkezdte szakítani a cuccot, a hőemelkedésre kapott
Nurofent, másnapra pedig az étvágya is visszajött, de sajnos ugató köhögést
hozott magával. Ettől nagyon megijedtem. Nem sok dologtól félek a gyerekekkel
kapcsolatban, de a durva betegségektől igen, egy kruppos roham pedig nekem
igencsak durva dolognak számít. Őrülten elkezdtünk párásítani, folyamatosan
szellőtettünk és próbáltuk a gyermekorvost is kihívni, de sajnos nem tudott
eljönni. Ügyeletre nem akartam menni, mert a kórházi száraz, meleg, fűtött
levegő csak rontott volna a helyzeten, úgy mértem fel a helyzetet, hogy az
itthoni párásítással és éjszakai ügyelettel (magyarul nem aludtam semmit, csak
hallgattam őt ugrásra készen), többre megyünk. Hála Istennek, feleslegesnek
bizonyult a virrasztásom, 1-2 csúnyább köhögés-sorozatot leszámítva nyugodtan
aludt, kapott levegőt és nem kelt fel reggelig.
Vasárnapra már nagyon jó lett a
hangulata, ébren, függőlegesben kevesebbet is köhögött, a nappali alvást pedig
meg tudtuk oldani a kocsiban altatással, mivel hideg nem volt kint, tudtunk
utazni. Nem feltétlenül kellett volna mennünk sehova, de így tudott aludni,
itthon, napközben sajnos hamar felébredt a köhögésekre. Hétfőn azért elmentünk
a gyermekorvoshoz, megvizsgálta, szerencsére csak a torkát találta pirosnak, a
füle, tüdeje, orra tisztának bizonyult, a veséjét is megtapogatta, nem talált
ott sem bajt. Kaptunk köptetőt, a kenőcsöt használhatjuk továbbra is és
megnyugtatott a krupp-gyanút illetően is, azt mondta, nem kell tartanunk tőle.
Imádom, hogy bár egy váltás után, de sikerült egy olyan gyermekorvost
találnunk, akiben valóban megbízom és elhiszem, hogy ha azt mondja, nem lesz
baj, akkor tényleg nem lesz. Azért éjjel még sokáig ébren maradtam, figyeltem,
de szerencsére így a negyedik éjszaka már szinte teljesen nyugodtan telt,
óránként 1-2 köhögés fordult csak elő.
Liza szegény nem igazán érti, mi
történt vele és főleg, miért. Miért kapja olyan furán a levegőt néha, miért
köhög és mi az a trutyi, amit felköhög? (Cukin ízlelgeti amúgy, brrr…) Első
nap, amíg bágyadt és hőemelkedése volt, csak bújt egész nap, szinte nem is
játszott, csak odamászott hozzám, fel az ölembe és várta az öleléseket. Szönyű
volt így látni, főleg így, hogy a kenegetésen és a sok szeretgetésen kívül nem
tudtam igazán segíteni neki. Ő csak össze volt zavarodva a helyzettől, én
viszont kicsit összetörtem, amiért (még ha csak egy kis torokpirosságtól is)
szenvedni látom a kisbabám. Most újra baba lett, pedig már hónapok óta, mióta
felült egyedül, egyáltalán nem babás, sokkal kislányabb már. De ez az
elesettség és bújás visszafokozta és így még jobban sajnáltam szegényt.
Túlzásnak tűnhet ez a hattyú halála részemről, de egy első betegségnél azt
hiszem, meg lehet érteni az aggodalmamat.
Rosszul éltem meg az elmúlt pár
napot, és amíg nem gyógyul meg teljesen, addig nem is fogok tudni teljesen
megnyugodni, de azért annak nagyon örülök, hogy nem a picivel együtt kellett
átmennünk ezen, hanem még egykeként (félig-meddig :D) élte át ezt Liza, és így
mindkettőnk teljes figyelmét és szeretetét megkaphatta a hétvége során, hiszen
nem kellett semmi és senki mással foglalkoznunk. Remélem, sokára kell csak újra
megtapasztalnunk ezt és a következő időszak már nyugodtan, kipihenten,
felhőtlen babavárással, szülinapi buli tervezéssel és meghitt karácsonyi
hangulatban fog telni. Aztán január végén úgyis felfordul az életünk… 😊
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Örülök, ha leírod a véleményed, kérlek tedd is meg! Amire figyelj: ne tartalmazzon trágár szavakat, ne legyen sértő sem rám, sem más kommentelőkre, vagy bárkire nézve. Ha nem értesz egyet, azt is írd le, de kulturáltan! :) Ha nem jelenik meg az írásod azonnal: ne ijedj meg, moderálás után ott lesz, ha betartottad a fent kérteket! :)