Elizabet teljesen átlagos súllyal, 3120 grammal született. A kórházból 2880 grammal hoztuk haza, a veszteségét azonban 2 héten belül bőven behozta és szépen gyarapodott. Aztán 3 hónapos korában elindult az intenzív fogzás, 15 hetesen már át is tört az első, 17 hetesen pedig a második foga. Ezzel együtt a mozgása is rohamosan beindult, 4 hónaposan már viszonylag gyorsan pörgött a saját tengelye körül és a hasról hátra-hátról hasra forgásokat is egyre többet kezdte gyakorolni. Ja és hirtelen meleg lett, így izzadni is kezdett elég intenzíven. Én ennek a 3 dolognak tudom be azt, hogy a 3 és 4 hónapos státuszai között nem felelt meg a minimális súlygyarapodási követelményeknek (követelmények, egy 4 hónapossal szemben basszus). A gyermekorvos nem örült a számoknak és finoman jelezte, el lehet kezdeni kóstolgatni. Hogy ez hogyan megy/ment, miként alakul(t), annak egy külön bejegyzést szánok, a lényeg, hogy bár hatalmas belső harcot vívtam magammal, végül a doki néni győzött és előkerült a 4. hónapfordulón némi alma meg az üvegreszelő…

Persze 2-3 kk. almalétől nem vártam csodát, de bíztam benne, hogy valóban elindul majd valami. Ha más nem is, akkor annyi, hogy mire eljutunk a 6 hónapos korig, amikor egyébként én kezdeni szerettem volna ezt, addigra megtanul kanállal enni és ismerni fog pár ízt is. Az első héten nem történt semmi, stagnált továbbra is, aztán egyszer csak mégiscsak hízásnak indult. Heti 10-15 gramm szaladt fel, ez már tökéletes. Nem tudom, hogy a gyümi/tejpép/rizspép közül segített-e valami, azokban a mennyiségekben nem hiszem. A mozgása sem lassult be, sőt, egyre gyorsabban és intenzívebben halad (bár még mindig csak hátrafelé és körbe). Minden esetre az 5 hónapos orvosi látogatás során meg lettünk dicsérve, mert szépen hízott a hónapban a kisasszony. 

Ennek 3 hete és sírni tudnék, ahogyan leírom, de össz-vissz 100 grammot szedett fel azóta. Megint fogzik. Alul ma tört át a negyedik, a harmadik pár napja. Ijesztő, de felül a 6 középső mind fehéren látszik, szerintem pár héten belül kint lesz a hegyük azoknak is. (Írtam ezt május 30-án délelőtt, délutánra pedig áttört egy fenti fog is... :D ) Sokat sír, fáj neki, vannak éjszakák, amikor csak Nurofennel képes aludni szegény. Étvágya van, szeret kanalazni és szopizni is, mindkettőt űzi is szép számban és mennyiségben. A hasa nem megy (sőt…), szóval látszólag minden rendben, és mégsem hízik. És tudom, hogy miután megduplázták a kezdősúlyukat, lelassulnak, és a 2880-at rég megduplázta már. Rengeteget mozog, ha földön van, akkor is, de kézben is folyton jár keze-lába-mindene. Ő sem egy nyári leány, ebben (is) rám ütött. Nem szereti a meleget és nagyon izzad. Ott is veszít a súlyából. Tudom és értem az összefüggéseket, de egyszerűen kiakaszt, hogy ilyen vékonyka. A percentilis legalján kullog folyamatosan, pedig átlagosként született. És akkor most itt van pár friss kép róla:

Vékonynak tűnik? Vagy éhezőnek? Boldogtalannak? Alultápláltnak? Energia nélkülinek (mi az energikus ellentéte?)?

Dehogy tűnik annak! Egy vidám, kiegyensúlyozott, jó kedvvel, egyre nagyobb mennyiségeket evő és erősen szopizó, energikus kis gombóc. Persze vannak felfújtabb babák nála, de azért korántsem mondanám vékonynak. 

Én nem tartom magam paramaminak, simán kivárom, amíg kihalássza maga alól a kezét, ha begyűri, ott merem hagyni a szobájában (ahol nem tud kárt tenni magában), amíg megmelegítem az ebédem, pisilek, vagy ne adj’ Isten, feldobok egy 5 perces villámsminket. Adok neki egy kiskanál banánfagyit (csak banán, de hidegen), a durva allergéneket leszámítva nem félek az új kajákra adott reakcióitól és amióta elmúlt az influenza-járvány, minden boltba jön velem/velünk, még nagybevásárolni is jön a Tescoba, sok-sok ember és baci közé. És nem féltem túl és nem gondolom, hogy bármi baja eshet ezektől a dolgoktól. De ez a nyamvadt mérleg felbosszantott. Eddig. Mert bármennyire is a napi rutin részévé vált, én ma befejezem a görcsös méregetést. És ha jövő héten ismét fejcsóválást kapunk az orvostól, akkor azt kapunk, nem érdekel. Mert látom, hogy nincsen baja. Hogy mosolygós, életvidám és jó étvágyú. Hogy husis. Nem Michelin-baba, persze, de nem is vékony. Ráadásul alacsony is, persze, hogy nem ugyanannyi kiló az ő 61-62 centijével, mint más babák az ő korában 66-67 centisen.

Mostantól csak heti 1 mérleg lesz, péntekenként, mert már elkészítettem a babanaplójába a táblázatot, ahová hetente szeretném feljegyezni a súlyát. És ha nem nő a szám 2-3 hétig, akkor sem fogok pánikba esni, mert tudom, hogy nincsen baja. Csak éppen nem átlagos, hanem picike minden tekintetben. Mint Lea Michele, SJP, vagy Rosanna Pansino. Vagy a férjem, aki az apja. Aki az átlagnál alacsonyabb, vékony testfelépítésű és babaként is kicsi volt. Hoppá…

Drága anyukák, akik hasonló cipőben jártok! Ne ijedjetek meg! Ne kövessétek el azt a hibát, amit én! Ne mérlegeljetek minden nap (főleg ne 2x)! Ne lássa a babátok azt a csalódottságot az arcotokon, amit a stagnáló, vagy picit csökkenő számok okoznak. Csak bízzatok magatokban és a gyerekeitekben. Higgyétek el, hogy ha jókedvű, nem lötyög a bőre, rendben van a kutacsa és megvan a kellő mennyiségű pisis-kakis pelus, akkor nincs baj.

Vesszen a mérleg!