Ha a terhesség előtt vagy alatt valaki megkérdezte, félek-e bármitől a baba gondozásával kapcsolatban, általában 2 dolgot említettem. 2 dolgot, amikből az egyiktől már nem félek (hozzátápi), a másikon pedig túl vagyunk, de ugyanúgy a nemszeretem dolgok közé sorolom, és nagyon nem várom a következő babánál sem (köldökcsonk). Arra azonban nem számítottam, hogy a címben is említett hasfájással is szembe kell majd néznünk. Ahogy a legtöbb szülőben, bennem is bennem volt, hogy az én gyerekem bizony tökéletes lesz, esélytelen bármiféle betegség vagy hiba. Persze ez így is van, Liza tökéletes kislány. 😊 De sajnos a kólika mégis megmutatta magát, ezzel rengeteg kellemetlen percet okozva mind a leányzónak, mind nekünk…

 

A tünetek 3 hetesen kezdődtek és sajnos egyértelműek voltak: görcsös sírás, nem igazán elterelhető figyelem, evésre pici megnyugvás, aztán még erősebb görcsök, lábhuzigálás, erőlködés, nyögdécselés… Csak akkor szűnt meg, ha kijött, aminek ki kellett jönnie, akár csak levegőről, akár egyéb tartalmakról volt szó éppen.

Mivel Liza kizárólag anyatejes baba, elsőként a táplálkozásomra kezdtem el odafigyelni. A tünetek jelentkezésekor már 2 napja csak sajtos tejfölös tésztát ettem, ezért azonnal a tejtermékekre kezdtem gyanakodni. Le is álltam a fogyasztásukkal. Kb egy hétig a lehető legminimálisabbra csökkentettem mindent, de nem használt. Tesztnek egyébként jó lett volna, de biztos, hogy hosszú távon nem tudtam volna tartani a tejmentességet, és nem is akartam. Ennyi önzés azt hiszem belefér az anyaságba, hogy a saját vitaminkészleteimre is odafigyelek, éppen a baba érdekében. Márpedig ha minden tejalapú dolgot elhagyok, akkor az nekem sem tesz jót, Lizának pedig energikus anyukára van szüksége. De igazából ez mindegy is, hiszen nem segített a pocakon a diéta. Még egy kajás dolog előjött, mert egy paradicsomos rakott tészta után úgy üvöltött szegénykém, hogy azóta sem mertem enni semmi főzött paradicsomosat, pedig nagyon hiányzik már egy jó milánói vagy töltött paprika. A karácsonyi töltött káposztából csak a gombócot ettem meg, a szilveszteri lencse pedig kimaradt, amit egy későbbi rizibizi Lizára gyakorolt hatásai alapján hasznos hiányként éltem meg… Szóval a hüvelyeseket, kukoricát, gombát és egyéb puffasztó ételeket elhagytam, a tejet mérsékeltem, a paradicsomot kiiktattam, de semmi hatás.

Mivel (akkor még) nagyon nem szerettem volna semmilyen gyógyszertárban kapható vacakkal tömni az alig egy hónapos kisbabámat, igyekeztem minden egyebet kipróbálni. Vettünk szőlőmagos, melegíthető plüsst. Tök jól működik, könnyen szétszedhető, remekül tartja a hőt, mindent betart, amit ígér. Csak épp a hasfájáson nem segít… Anno nagypapám volt nagy tornáztató-mester, így az emlékeimben megmaradt mozdulatokat igyekezetem begyakorolni Lizával. Szeret tornázni, élvezi, hogy hajtogatom a végtagjait, és amikor épp nagyon görcsölt, akkor láthatóan jól esett neki, ha felnyomtam a lábait a hasához… De a fájdalmat hosszú távon nem szüntette meg. Sok helyen olvastam, neten és könyvekben, magazinokban is, hogy a megszokottnál picit melegebb vizes fürdő, illetve a baba pocakjának masszírozása is segíthet. A fürdést akkoriban még végig üvöltötte Liza, szóval ez csak rontott a helyzeten (most már kb 2 hete nem sír a vízben, juhú! 😊 ), a babaolajos masszázs pedig olyan volt, mint a torna: jól esett neki, de érdemben nem segített. Szintén sok helyen említett tipp, hogy alaposan meg legyen büfiztetve a gyermek, ami elvben tök oké, de amikor 2 óra masszív üvöltés után bealudt a mellemen a kiscsaj, akkor bizony volt, hogy hagytam a fenébe inkább és hagytam aludni.

Aztán eljött az a pont, amikor feladtam az elveimet és elküldtem a férjemet a gyógyszertárba. Pontosabban először a Rossmannba, a Gripe Water nevű „csodaszerért”. Ez természetes, nem műanyag, ráadásul az összes hasfájós fórum ettől zeng, szóval biztos beválik. Hát én nem tudom, hogy bevált volna-e, mert egyszer sem nyelte le a leányzó. Hozzáteszem, én sem ittam volna meg szívesen, ha csak fele olyan az íze, mint a szaga. Az első 3-4 alkalommal vicces volt, hogy milyen fintorgó arcot vágott tőle a baba, de mivel semmit nem nyelt le belőle és már sírógörcsöt kapott a kiskanál látványától is, feladtam a próbálkozást.

A következő tesztalany az Espumisan lett. 20-25 csepp minden evés előtt. Rengetegnek tűnt a mennyiség, de megnyugtatott a betegtájékoztatóban olvasott „nem szívódik fel” mondat, szóval szorgalmasan csepegtettem minden szopi előtt. Ez finom, banános, édes, kíváncsian és szeretettel nyalogatta le Liza minden alkalommal a kiskanálról. És eleinte úgy tűnt, segít. A hatóanyag egyébként a fölösleges levegőt gyűjti össze és segít kiengedni azt. Azonnal hatott, és bár az esti, durván görcsös órák megmaradtak, a nappalok sokkal elviselhetőbbek lettek. Ezt azóta is kapja egyébként, csak már a töményebb verziót vesszük, amiből 5-6 csepp is elég egy etetés előtt, így nem is hergeli túl magát, amíg kicsöpög a 20 csepp, és engem sem zavar a gyógyszertári készítmény mennyisége.

Mivel a probléma nem szűnt meg teljesen, tovább gondolkoztam. Mindig az esti órákban jelentkeztek a durvább fájdalmak, általában a 8 óra környéki szoptatás után. Nálunk ez az esti etetés a fürdős illetve a vitaminos idő, ilyenkor kapja Liza havonta a K, illetve naponta a D vitamint. Elkezdett motoszkálni a fejemben a Vigantol, mint ludas, rákérdeztem a védőnőnél, aki azt mondta, más is jelezte már, hogy ettől fájhat a pocak, és az Eurovit D vitaminját javasolta helyette. Megvettük, de igazából ez nem hozott különösebb javulást, úgyhogy ez vakvágánynak bizonyult. Azt megfigyeltem, hogy ha több napig ugyanazt adom, akkor rosszabbodik a helyzet, úgyhogy már lassan egy hónapja felváltva kapja őket.

Mivel a tejtermék megvonás nem segített, nem gondoltam, hogy laktóz feldolgozást segítő cseppel is kellett volna próbálkoznunk. Viszont a hasfájás még mindig folyamatos volt és görcsös, 6 hetes kor környékén pedig felerősödött, így újabb kutatásokba fogtam. Ekkor került ki a csatornára az egyik kérdezz-felelek videó, ami alatt kommentben ajánlottátok többen is a Biogaia nevű probiotikumot. Úgy voltam vele, egy próbát megér, így bár az árától majd’ seggre ültünk, megvettük. Ebből napi 5 csepp kell, étkezéstől függetlenül. Amikor elkezdtük adni neki, nem láttunk változást, azonban 3-4 nap elteltével rohamosan javulni kezdett a pocak állapota. Kipróbáltam Espumisan nélkül is, de úgy újra romlani kezdett, szóval visszatértem ahhoz is és ami hihetetlennek tűnt sokáig, úgy teltek el napok, hogy kisebb és eredményes erőlködések kivételével semmilyen diszkomfortérzetet nem vettünk észre Lizán. Arányaiban úgy nézett ki a dolog, hogy mondjuk 10-ből 3 napon fájt a hasa, a maradék 7 napon pedig nem. Nagyjából 9 hetes koráig maradt is ez a felállás.

Most 10 hetes a nagylány. Messze még az ígérgetett és várva várt 3 hónapos kor, amikor elvileg megszűnik a legtöbb kólikás babánál ez a szörnyűség. Viszont a helyzet mérföldekkel jobb, mint eddig. 10-ből 9 nap tünetmentes, pici nyögdécselés után jönnek a buborékok és telik a pelenka, ha pedig mégis sírdogálás kezdődik, akkor simán el lehet terelni a leányzó figyelmét hintázással, énekléssel, tánccal, játékkal vagy azzal, hogy beszélgetünk vele. Lizát mintha kicserélték volna, mosolygós, boldog baba. Persze még mindig matrica, és akaratos, mint a fene, de a görcsök azt hiszem, minimálisra csökkentek. Este könnyen elalszik, nappal picit erőlködik, sok mindentől megnyugszik, nem üvölt masszívan órákig. Öröm vele lenni és nem azzal telnek a délutánjaim, hogy számolom a perceket, addig, amíg hazaér a férjem, hogy picit nélküle (nem nélküle, az ordítása nélkül) lehessek, hanem sokszor meglepődök, amikor Cicc beállít, hogy már annyi az idő. Azt hiszem, leküzdtük a hasfájást. 😊