8...



8. Nem egy nagy szám. Nem is kicsi. Attól függ, honnan nézzük. Ha valaki 8 napos, az még nagyon kicsi. Ha 8 hónapos terhes, az viszont már nagynak számít. 8 szem cseresznye nagyon kevés, 8 dinnye viszont rengeteg. 8 centi alacsonyan van, a 8. emelet meg szörnyen magasan. 8 négyzetméter semmire sem elég, ha viszont 8 háza van valakinek, az már valami. És mi van az évekkel? 8 év? Az általános iskola. Vagy a 8 osztályos gimi. Vagy a szerelmünk…





2010 februárjában számomra megállt az idő. Már az első alkalommal is, amikor egy teljes napon át csevegtünk, délelőttől estig. Alig tűnt pár percnek. Aztán a többi esti óra is elrepült, sosem unatkoztam közben. Mindig lekötöttél, hol a humoroddal, hol a kedvességeddel. Ha nem is írtunk 1-2 percig, akkor is jól éreztem magam veled. Még azt se tudtam, mennyire szeretlek, de már akkor is szerettem veled együtt hallgatni. Most is szeretek. Elképesztő belegondolni, hogy már több, mint 8 év eltelt azok óta a beszélgetések óta. Meg abba, hogy éppen ma 8 éve az első csóknak, az első kézfogásnak, és az első „szeretlek”-nek is.


Abban az évben volt a hatalmas, BAZ megyei árvíz. Láttuk is, amikor koncertre mentünk Miskolcra. Milyen beteg voltál akkor… Abban az évben szabadult el a vörösiszap, megszűnt az ORTT, Viktor lett a miniszterelnök, Vettel meg először a világbajnok. Dél-Afrika a vuvuzeláktól volt hangos, a rádiók meg a Waka-wakától. Most, hogy felemlegettem, megint 2 hétig ezt fogom dúdolni folyton. Te pedig mindig mosolyogni fogsz rajta, hogy mennyire utálom és imádom egyszerre. Az év folyamán leérettségiztem, majd elkezdtem a főiskolát, elutaztunk Bécsbe és Angliába, aztán novemberben Pécsre, ahol megkérted a kezem. Tudod, mennyire megleptél vele? Sosem mondtam el neked, hogy az utazás előtti éjjel ezt álmodtam. Nem pont így, nekem eszembe se jutott, mennyire romantikus lenne a lakatfal előtt. De neked igen. Azt mondtad, Párizsban akartad. Imádom, hogy mégsem ott tetted meg. Az snassz, rengetegen csinálják ott. Te viszont kreatív voltál és miután feltettük azt a lakatot, be is bizonyítottad, hogy komolyan gondoltad. Tényleg örökre terveztél velem.


Hipp-hopp eltelt az első év. Miközben a másodikat tapostuk, megtalálták Bin Ladent, felhúzták a KÖKI-t, kirótták a chipsadót és lezuhant az orosz jégkorongcsapat. Moszkvából Széll Kálmán lett, Köztársaságból II. János Pál pápa, a reptér Liszt Ferenccé változott, Vettel meg kétszeres világbajnokká. A világ a szürke 50 árnyalatát látta maga előtt, mi meg a rózsaszínét, miközben szerveztük az esküvőnket. Beelőzött minket Vilmos és Katalin, meg a Bencéék is. De az a szeptemberi nap, az csak a miénk volt. A mai napig meglepődök, ha visszaemlékszem, mennyire nyugodt voltam. Sem előtte, sem azóta nem töltött el olyan béke, mint aznap. Pedig előtte rettegtem attól, hogy meg kell szólalnom egy templomnyi ember előtt, még ha csak ismételnem is kell, amit Attila felolvas. Semmi nem volt bennem a szokásos menyasszonyos félelmekből. Nem érdekelt, hogy Dani a földön fetrengett a templomban, vagy hogy az a kisbaba beleharapott a csokromba. Az sem zavart, hogy nem lett végül értelmes videónk, és az sem, hogy páran morogtak, amiért nekünk tetsző módon szerveztük az egészet és nem táncoltunk. Csak békét, nyugalmat és szerelmet éreztem. Meg biztonságot. Nem azért, mert „de jó, valaki elvett”, hanem mert biztos voltam benned. Bennünk.




2012-ben sokan veszítettek és sokan nyertek is. Schmitt lebukott a plágiummal, a Malév becsődölt, Krasznahorka büszke vára pedig leégett. Emlékszel, hogy pár nappal előtte mentünk el mellette Kassára menet? Én voltam már és nagyon tetszett, te még nem láttad. Meg is beszéltük, hogy megnézzük együtt valamikor. Ez nem jött össze. Erzsébet 60 éves lett a trónon, a spanyolok megnyerték a foci EB-t, Áron az olimpiát, Obama a 2. választását, Vettel meg a 3. VB címét. 100 éves lett a Titanic, mi pedig boldogabbak voltunk, mint valaha.


Aztán én szakdogát írtam, államvizsgáztam és dolgozni kezdtem az oviban. Közben a Duna hatalmas méreteket öltött, megnyíltak a dohányboltok, bezárt a Vidámpark és megnyitott a Holnemvolt. Benedek lemondott, helyette Ferenc lett a pápa, és ekkor tűnt fel ByeAlex is a színen. Meghalt Horn Gyula, a Vaslady és Cipő is, viszont megszületett György herceg. Akkor már nagyon akartuk Lizát. Hirtelen mindenki terhes lett a környezetünkben, én meg egyszerre örültem és dühöngtem emiatt. Te pedig csak nyugtattál és bíztattál és kérted, higgyem el, hogy nekünk is lesz kisbabánk. Én pedig elhittem. Azért is, mert a lelkem mélyén én is biztos voltam benne, hogy nem hagy cserben minket Isten, és azért is, mert bíztam benned és bennünk. Decemberben mindkettőnket megrázott Schumi balesete, pedig egyikőnknek sem volt az aktív időkben a szíve csücske.


2014. Michelin-csillagot kapott egy budapesti étterem, átadták a 4-es metrót, Viktor megint mindent vitt, a Windows XP-t viszont nem vitte tovább a Microsoft. Megépült a Groupama Aréna, a sas helyett csirkével, II. János Pál szent lett, Conchita pedig Eurovízió győztes. Hamilton az első lett a világbajnokságban, Kulcsár Edina pedig a második a világversenyen. Rengeteget voltam beteg, te pedig rengeteget ápoltál engem. A sok táppénz miatt blogolni kezdtem, ami miatt eleinte furán néztél, de mára azt hiszem, megszeretted, hogy ezzel foglalkozom.


Aztán egy tök csendes év következett. Én vörös lettem, és felmondtam, te meg a legtámogatóbb és -szeretetteljesebb férj a világon. Buzánszky-val kihalt az aranycsapat, budapesti olimpiát kezdtek emlegetni, kijött a Windows10, Katinka meg elkezdte az éremgyűjtést. Megszületett Sarolta hercegnő, Hamilton újra VB lett, elindult az M4sport, a terroristák pedig Európa felé. Kicsit ellaposodtunk. Nekem rosszul esett, hogy a sok hobbid miatt háttérbe szorultam, neked meg az, hogy emiatt piszkáltalak. Nem veszekedtünk sokat, de nem is volt egy felhőtlenül boldog év. Ettől függetlenül, remélem tudod, én ugyanúgy szerettelek. Ugyanolyan biztos voltam kettőnkben, mint az elején, vagy mint az esküvőnkkor. Tudtam, hogy kimászunk a gödörből, és bár lehet, hogy akkor sokan léptek volna, mi törekedtünk arra, hogy megoldjuk a problémákat. Iszonyú hálás vagyok neked és magamnak is, amiért nem hagytuk elveszni egymást.


Újabb év, újabb események. Rengeteg a terrorcselekmény, Saul fia Oscar-t nyert, Nagy-Britannia beleun az EU-ba, Hillary meg abba, hogy nem volt még női elnöke Amerikának. Hihetetlen, hogy Trump lett az elnök. :D Katinka Rióban mindent vitt, megszűnt a Class FM, Rosberg lett a világbajnok és megszűnt a Népszabadság is. Eldöntöttük, hogy házat veszünk és meg is néztünk párat. Emlékszel, hogy beleéltem magam abba a fóti házba? Mekkora koppanás lett a vége. :D Vajon boldogok lettünk volna ott? Melyik lett volna Liza szobája? Még most is éreznénk a cigifüstöt a falakon?




2017 a legnehezebb és a legcsodásabb évünk volt egyszerre. Veronai buszbalesettel indítottunk, az nem volt jó. Aztán elmentünk évfordulózni Lillafüredre. Az jó volt, csak ne görcsöltem volna annyira… akkor menstruáltam utoljára. Aztán fel se tűnt, hogy nem jött meg, csak a sok pisilés lett gyanús. És ott volt a két csíkos teszt, én meg azt se tudtam, mit kezdjek az információval hirtelen. Te tényleg elhitted, hogy összejön simán ez a kisbaba? 6 év után? Én már komolyan egy néger baba örökbefogadásán gondolkoztam.  A terhesség csodás volt, a költözés kevésbé. A hitelügyintézés még kevésbé. Tudod, miért imádtam Lizán kívül ezt az évet? Mert nem veszekedtünk. Majdnem hajléktalanok lettünk kétszer is, ráadásul terhesen. Órákat ücsörögtünk a bankban, hallgattuk az ordítozást az ügyvédnél, meg a szomszédban. Sokszor voltunk bizonytalan helyzetben, volt, hogy azt sem tudtuk megmondani, egy hét múlva hol alszunk… De még akkor is őszintén boldogok voltunk, egymásért és a kislányunkért. És lehet, hogy én vagyok totál agymosott, ez esetben kérlek, javíts ki, de én nem emlékszem hangos szóra kettőnk közt. Pedig bőven elég lett volna fele ennyi feszkó is ahhoz, hogy ha nem vagyunk elég erősek, szétváljanak útjaink. Év végén aztán jöttek a nagyobb bonyodalmak, Liza nem akart megérkezni, aztán én szenvedtem, aztán az indítgatás miatt már ő is, betojtunk a műtéttől, de végül szerencsésen, egészségesen és boldogan megúsztuk.  És itt lett nekünk ez a kis csoda, a Manci, vagy Babó, ahogy te hívod. És nem volt könnyű a december, mert külön lenni a kórházban, az is szar volt, meg itthon a nem alvás és a hasfájás elindulása is. Mégis a legszebb hónapunk volt.


És eljutottunk mostanra, 2018-ba. Február 19-e van. Elizabet a legszebb és -tökéletesebb kislány a világon, te a legcsodásabb apa vagy, akire minden lány vágyhat, és emellett a legfantasztikusabb férj, akiről egy nő csak álmodhat. Én pedig szerelmesebb vagyok, mint valaha. Már 8 éve. Még csak 8 éve. Nem tudom eldönteni, hogy sok-e ez vagy kevés. Attól függ, honnan nézzük. Talán ha az oldalára fektetjük, és végtelen jel lesz belőle… az lesz az igazi. 


SZERETLEK!

Unknown

3 megjegyzés:

  1. Ez tök jó volt így olvasni, főleg így megemlítve évenként,hogy amúgy a nagyvilágban mi történt. Csak, mert én is gondolkozok,hogy 8 nem is sok, de valahogy mégis. Mi is idén leszünk együtt 8 éve a férjemmel és nekem mindig csak az jut eszembe,hogy olyan régóta vagyunk együtt,hogy mi még MSN-en kezdtünk el beszélgetni..:D Sok boldogságot!

    VálaszTörlés
  2. Még sok boldog évet Nektek! :) Természetesen megkönnyeztem a végét! :P

    VálaszTörlés

Örülök, ha leírod a véleményed, kérlek tedd is meg! Amire figyelj: ne tartalmazzon trágár szavakat, ne legyen sértő sem rám, sem más kommentelőkre, vagy bárkire nézve. Ha nem értesz egyet, azt is írd le, de kulturáltan! :) Ha nem jelenik meg az írásod azonnal: ne ijedj meg, moderálás után ott lesz, ha betartottad a fent kérteket! :)