Mostanában egész sokat tudok már
kommunikálni a gyerkőccel. Egyre inkább
reagál a külső dolgokra, főképp a hangokra, de sokszor az érintésre is. A
szomszéd kopácsolást ütemesen visszarugdosta pár hete, ha zenét hallgatok,
mindig őrült táncolásba kezd, az apukája hangjára pedig szintén. Viszonylag
megszokott esti programmá kezd válni, hogy a tök nyugis, valószínűleg éppen
alvó baba 2-3 perc alatt felpörög és beindul, ha beszélgetünk este és a férjemé
a több mondanivaló. Az én hangomhoz gondolom jobban hozzá van szokva, én
boldogítom szegényt egész nap a hülyeségeimmel. Erre már kevésbé reagál, de Apa
hangja az más. Arra örömtánc a válasz. 😊 Bár a stabilan odatett kezek mintha
zavarnák, azt nem rugdossa, de ha csak végigsimítja valamelyikőnk a pocakomat,
arra szokott válaszolni. Ez most már egyébként teljesen jól kivehetően látszik
kívülről is, a reggeli rutinomba is beépítettem kb 20 perc hanyatt fekvést,
amikor csak nézem a hasam és vigyorgok, mint a tejbe tök.
Amióta ennyire aktív lett, egyre
többet gondolok arra, hogy bizony, hamarosan valósággá fog válni ez az egész,
és nem csak egy „hú, de nagy a hasad”, vagy „na, hogy van Ficánka?” lesz az,
amiben megnyilvánul a létezése, hanem konkrétan itt fog feküdni, sírni,
gügyögni, aztán idővel egyre több mindent csinálni és valószínűleg néha az
őrületbe kergetni minket. :D Természetesen mind a külsejére, mind a jellemére
nagyon kíváncsi vagyok. Végig is gondoltam valamelyik nap, hogy vajon kire fog
inkább hasonlítani, aztán arra jutottam, hogy a legtökéletesebb az lenne, ha
50-50%-os elegyünk lenne.
Külsőleg: én imádom a hajam, mind
a mennyiségét, mind azt, hogy születésemkor is hatalmas volt (és fekete). Persze
egy baba mindenhogy cuki, de nekem valahogy sokkal jobban tetszenek a
hajasbabák. Szóval a szőr kérdésben üthetne rám. 😊 Kivéve a szempilláit, mert az Ciccnek sokkal
szebb, több, dúsabb, hosszabb, mindenebb. A krumpliorromnak már nem örülnék, ha
megkapná, a férjemnek viszont a törés miatti ferdeséget leszámítva tök szép
orra van. Az mehet tőle. A szemszín és méret szintén az övé a szerencsésebb,
nagyobb is és csodaszép zöldeskék színe van. Az én hol barna, hol zöld
színemhez képest sokkal szebb és különlegesebb. A száját kaphatná tőlem, meg
igazából a fogait is, de Ciccel sincs ilyen téren baj egyébként. Az tuti, hogy
nem lesz égimeszelő a gyermek, mivel egyikőnk sem túl magas. Ennek örülök,
szeretek alacsony lenni. 😊
A belső tulajdonságokat is tök
jól össze lehetne keverni szerintem. Alapvetően értékrendben nagyon hasonlóak
vagyunk, a családi értékek és a mindennapok során is hasonlóan gondolkodunk a
nagy dolgokban. A habitusunk viszont teljesen más. Cicc sokkal megalkuvóbb,
rugalmasabb nálam, ami sok esetben előnyt jelent az én hirtelenségemhez képest.
Ettől függetlenül, szerintem fontos, hogy kiálljunk magunkért, ilyen
szempontból nézve pedig talán jobban örülnék annak, ha az én habitusomból is
ragadna rá valami. Ne legyen birka, aki sodródik az árral, tudjon nemet
mondani, akkor is, ha a tanárával, vagy a főnökével áll éppen szemben. Nem kell
persze bunkónak lenni, de pl anno én is azokkal a tanáraimmal voltam a legjobb
viszonyban, akikkel sokat konfrontálódtam.
Nem baj az, ha valakinek van véleménye, amit ki is mer mondani. (Oké, ez
most úgy hangozhat, mintha a férjem egy tutyimutyi megalkuvó akárki lenne, ami
így nem igaz, csak sokkal alkalmazkodóbb típus, mint én. Már ha épp nem ütközik
durván az elveibe valami, mert akkor ő is tök határozott.) Egyébként mindketten
kedvesek, segítőkészek vagyunk, ezt reméljük, tovább viszi majd ő is. Az
ajándékozási szokásokat majd megtanítom neki, ebben Ciccnek van hova fejlődni.
:D A kötelező smúzolást meg majd ő megtanítja, az nekem sosem ment. Sokkal
nehezebb a belső tulajdonságainkról írni, mert nagyon szeretem mindkettőnk
személyiségét, így igazából nem sok mindenen kell gondolkozni, bárkitől, bármit
örököl, az úgy lesz a jó.
A hobbikat nyilván magának
alakítja ki az ember, de abban is mindketten egyetértünk, hogy valamilyen
formában a zene és a sport is hasznos lenne. Minket a zene hozott össze,
mindkettőnk életének fontos része, így ez alap, hogy szeretnénk, ha neki is
jelentős szerepet játszana az életében. Na nem úgy kell ezt elképzelni hogy
tűzön-vízen át, kötelező jelleggel menni kell elsőben szolfézsra, meg zongraórára.
De ha kialakul addig valamilyen hangszer iránti vonzalma, akkor azt mindenképp
megpróbáljuk majd erősíteni benne. Mi is tudunk segíteni, én furulyázom és
zongorázom, Cicc gitározik, szóval az ütősöket leszámítva egész jól lefedjük az
alapokat. Épp emiatt szeretném majd mindenképp a zenés babafoglalkozásokat
beiktatni az életünkbe, illetve sok gyerekeknek való nagyobb szervezettségű
programra is szeretnénk majd járni (hangszersimogató és társaik). A sport nálam
nem sok szerepet játszik, viszont mind a fizikumra, mind a csapatszellemre jó
hatással van, szóval nagyon örülnék neki, ha nem követné el az én hibáimat, és
mozogna valamit. Ha ez a balett, akkor azt, ha meg a foci, akkor azt. Csak ne
boxoljon, mert kinyírom, ha baja lesz. :D
Szóval akkor a rendelés leadva:
nagy, zöld szemű, Cicc-orrú, én szájú és hajú legyen a gyerkőc, simulékony, de
mégis határozott, szeresse a zenét és mozogjon is. Aztán ha mégis kopasz lesz,
az én fosbarna szememmel, krumpliorrommal és totál tutyimutyi lesz, aki utálja
a zenét és a max mozgása annyi, hogy kisétál néha a hűtőig, akkor ez van.
Ugyanúgy fogjuk szeretni. De reméljük a legjobbakat! 😊
folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Örülök, ha leírod a véleményed, kérlek tedd is meg! Amire figyelj: ne tartalmazzon trágár szavakat, ne legyen sértő sem rám, sem más kommentelőkre, vagy bárkire nézve. Ha nem értesz egyet, azt is írd le, de kulturáltan! :) Ha nem jelenik meg az írásod azonnal: ne ijedj meg, moderálás után ott lesz, ha betartottad a fent kérteket! :)