2

11 kedves karácsonyi emlék – mások tollából (is)




Ahogy a cím is sejteni engedi, a mai posztot nem egyedül írtam. Sőt, sokkal inkább mondhatjuk, hogy csak hozzápötyögtem néhány sort, illetve a stilisztikát összehoztam, a tartalmat pedig csak úgy kaptam. Bloggerektől, barátoktól és rokonoktól egyaránt. Bevallom, nem egy sztori elolvasása után törölgettem a könnyeimet, és remélem, ti is hasonlóan fogjátok olvasni ezeket a történeteket. Lássuk is!



HABFÜRDŐ –RÉKA
A kedvenc karácsonyi emlékem, nem egyetlen emlék csupán, hanem inkább egy érzés, ami évről-évre kísért magával. Az öcsém és köztem kilenc év van, így számomra a gyermekkori karácsonyok legnagyobb kincse az ő karácsonyi csodájának a megőrzése volt. Hosszú évekig úgy zajlott a Szent Este, hogy a nővéremmel megkötöttük a szaloncukrokat, édesapám beállította a fenyőt, majd a családdal elmentünk a templomba. Templom után, ha volt hó, nem mentünk haza mindannyian, hanem édesapám, az öcsém és én, elmentünk szánkózni. Akkoriban még gyakori volt a fehér karácsony. Addig otthon szorgoskodtak az Angyalok (nővérem és édesanyám), mi pedig piros pozsgás arccal értünk haza, a megfelelő időpontban. Gyorsabban öltöztem át, mint az öcsém, így belopódzhattam a szobába, ahol már állt a fa, meggyújtottam a gyertyákat, valamint a csillagszórókat és megcsendíthettem a kis csengettyűt. Az öcsém "ajtóstól rontott a házba" a hangra, így megbújhattam az ajtó mögött, onnan csodálhattam a családdal együtt a fát, és a szeretetet, amit üzent. Mikor nagyobb lett, örömmel újságolta egy csengetés után, hogy látott a résen át, és én vagyok az Angyal. Nem szomorkodott, inkább örült, hogy szemfüles volt. Ezután már együtt kötöttük a szaloncukrot, és együtt díszítettük a fát... nemsokára pedig nővérem részéről megszülettek az unokahúgaink, így kialakíthattunk egy új gyermeki-csoda hagyományt.







EMLÉKBUBORÉK - NIKI
Betti felhívása, miszerint írjunk a kedvenc karácsonyi emlékünkről, igazán felkeltette a figyelmemet. Pár évvel ezelőtt nem igazán tudtam volna kiemelni egy karácsonyi emléket sem - persze az utóbbi 7 év karácsonyai mind különlegesek számomra, mert Vele lehetek-, azonban 2013-ban minden megváltozott, mikor új lakó költözött közénk - ugyanis ebben az évben volt a kiskutyánk, Rony első karácsonya, ráadásul velünk élhette ezt meg. :) Rony-t menhelyről hoztuk el, és azóta is mosolyogva emlegetjük, hogy az időjárás aznap megnehezítette a dolgunkat. Az első karácsonyán hihetetlenül elvarázsolt mindenkit, csak úgy csillogott a szeme, mikor a fán lévő díszeket nézte, mikor a tűleveleket szimatolta - új volt neki minden, de látszott rajta, hogy tudja, jó helyen van, és mindenki szereti őt. Nekem ez lett a kedvenc karácsonyi pillanatom, illetve a kedvenc képem is róla. :)


SHADES OF RED – GABI
Az én legkedvesebb karácsonyi élményem a kisöcsém volt. (Aki mára másfél fejjel magasabb nálam... :D ) 2002-ben édesanyám várandós lett. Nem tudtuk előre, hogy hugi vagy öcsi érkezik-e, de vártuk. December 22-én már meglehetősen izgultunk, hogy mikorra időzíti az érkezést. 23-án, ha jól emlékszem délután környékén szólt anyukám, hogy azt hiszi ma lesz a napja. Este, olyan 6-7 körül indultak a kórházba. Bár lehet az időpontokra rosszul emlékszem. Onnantól semmit sem tudtam. 23-án, éjszaka megszületett a várva-várt kistesó. 24-én reggel apukám egy képpel jött haza a kórházból. Egy nagyon nagy, kék-lila színű bébi volt rajta. Az első gondolatom az volt, hogy ugye nem marad ilyen csúnya. :D Mivel 61 centivel és több, mint 4 kilóval született, ráadásul a köldökzsinór is a nyakára volt tekeredve, így szegénykém elég megviseltnek tűnt az újszülött képen. 24-én a család igyekezett elhitetni velem, hogy nem apu díszíti a karácsonyfát és nem ő csomagolja az ajándékokat ,így a keresztszüleim vigyáztak rám, ameddig apu fáradtan, de lelkesen igyekezett karácsonyt teremteni otthon. Furcsa volt, hogy először csak ketten karácsonyoztunk, szerettem volna, ha anyuék is otthon lehetnek. Aztán amikor megérkezett a család többi tagja, a megszokott módon karácsonyoztunk tovább. De tudtuk, hogy abban az évben volt az egyik legszebb karácsonyunk. Nem vagyunk összenőve, nem vagyunk olyan testvérek, akik kitalálják egymás gondolatait, de szeretjük egymást. Egy család vagyunk és összetartunk. Így karácsonykor még jobban. Minden karácsony egy csodás ajándéka, mit együtt tölthetünk.



CICC
Még kicsi voltam, úgy 5 éves. A család akkoriban mindig a nagyszüleimnél gyűlt össze Szenteste. Ott vacsoráztunk és ajándékoztunk, ők a falu másik végén laktak. Édesanyámmal szokás szerint el is mentünk hozzájuk. Az úton odafelé, majd este hazafelé is bámultam a kivilágított fenyőket a házak ablakain keresztül. Mikor este hazaértünk, ott állt a mi karácsonyfánk is a szobában, az asztalon. Ez számomra hatalmas meglepetés volt és a mai napig nem tudom (igaz, sosem firtattam), hogy hogyan került oda a „semmiből”, ugyanis mikor elindultunk, még biztosan nem állt ott, pláne nem szépen feldíszítve.



KRISZTI
Decemberben a nagyszüleim minden évben megbízták a szüleimet és az unokatestvéreim szüleit, hogy vegyék meg nekünk az ajándékokat, amiket ők adnak majd nekünk. Így történt ez azon a télen is, amikor egyik délután megtaláltuk, hol rejtőznek a karácsonyi csomagok. Nem voltak még becsomagolva, csak egy nagy ajándéktáskában gyűltek. 12-14 évesek lehettünk és a kíváncsiság miatt belekukkantottunk, kinek mit hoz majd a Jézuska.
Nagyjából mindenki be tudta azonosítani, mit fog kapni, de nekem csak egy hajformázó jutott. Meglepett ugyan, hogy ilyen "felnőttes" ajándékot kapok, de már láttam a lelki szemeim előtt a begöndörített és kisimított frizurakölteményeimet. Alig vártam már, hogy eljöjjön a nagy nap és kibonthassam a meglesett ajándékot.
A fa alatt ért a meglepetés: anyukám ajándéka volt a hajformázó, én egy ennél is klasszabb játékot kaptam :-) Sajnos már nem emlékszem, mi volt az, csak arra, hogy jobban örültem neki, mint annak amit kilestem.
Azóta is sokszor nevetünk ezen az unokanővéreimmel.


NICKI FROM THE BLOCK – NIKI
Én 2007 telére emlékszem nagyon szívesen... illetve egy részére, meg már így utólag leginkább. Ekkor költöztem el a családommal városból vidékre, plusz abban az évben kezdtem meg a tanulmányaimat Bécsben (kollégiumban laktam az első évben, fúj.), így elég stresszes volt ez az idő az új szituációk miatt. Ha ez nem lenne elég, még a barátommal is szakítottunk november környékén és nagyon megviselt a dolog. Emlékszem, hogy ültem az új szobámban, ami tulajdonképpen a karácsonyi ajándékom volt és talán épp néztem a tévét, amikor hatalmas pelyhekben kezdett el hullani a hó és egész este esett. Elmentünk anyáékkal sétálni vacsora után a hatalmas hóban, kicsit felfedeztük az új falunkat és valamiért a sok rossz ellenére totál nyugodtan éreztem magam. Olyan volt, mintha az univerzum akarta volna velem ott és akkor tudatni, hogy az, ami most van, nem végleges. Aztán láss csodát, minden sikeresen is alakult: találtam egy jobb lakhatási lehetőséget Bécsben, azóta sikeresen elvégeztem az egyetemet is, munkát találtam és ami a legfontosabb, újra együtt vagyok a barátommal, akivel akkor szakítottunk. Azóta együtt lakunk, most fogunk lakást venni és nekünk van a legédesebb kutyánk (gyerekpótlékunk) a világon. Ezzel leginkább azt szeretném mondani, hogy soha sem szabad feladni, legyen bármilyen rossz is nekünk, az idő mindent megold...ahogy ez velem is megtörtént. Néha erre magamat is emlékeztetnem kell, talán így, hogy írásos nyoma lesz, könnyebben fog menni a pozitívabb hozzáállás. :)


NÓRA TÜKRE – NÓRI
Ez az emlék már hagyomány nálunk, de engem mindig megérint és szeretem, ragaszkodok hozzá.
A nagypapám 28 évig élt a családunkkal, minden karácsonyt együtt töltöttünk, egy asztalnál. Én már csak őt ismertem a nagyszüleim közül, 6 éves voltam, amikor meghalt. Mindig emlegettük karácsonykor a nagyszülőket a felidézett történeteken keresztül, így Anyukámnak köszönhetően azóta minden évben plusz egy terítékkel többet tesz ki karácsonykor, hogy bármelyik nagyszülő is gondolná úgy, hogy "meglátogat minket": legyen helye az asztalnál és gondoltunk rá, velünk van ilyen formában, része a családnak. Lehet csak egy tányér vagy máskor egy gyertya, de a mögöttes tartalom sokkal több és szívmelengető! :)


BRIGITTE KALANDJAI - BRIGI
2011 karácsonya volt a legszívszorítóbb, egyben pedig a legmeghittebb karácsonyom. Sokak számára az, ha karácsonykor kell búcsút vennünk valakitől, aki nagyon sokat jelentett nekünk, egy tragédiával ér fel. Ez az életemben sem lett volna másképp, csak hogy a mamám sosem fogta fel tragédiaként a dolgokat. Folyton mosolygós és életvidám maradt, bármi történt körülötte. Nálunk ő volt az, aki közrefogta a családot, s ez a hagyomány azóta is fennmaradt. Számomra ő a karácsonyi angyal, akire mindig szeretettel gondolok vissza, s ő az, aki miatt azt a bizonyos karácsonyt a legkülönlegesebbnek tartom.





NATUSSHKA - NATI
Karácsonyi bébiként nekem a karácsony egy hatalmas ünnep volt, mert szinte mindenkinek e körül voltak megünneplendő dolgai. Aztán 2 évvel ezelőtt először életemben távol kerültem otthonról karácsony idején, ugyanoda, ahol most is vagyok. Kicsit olyan érzés, mintha távolra kerülnék az ünneptől is, hiszen itt Oroszországban januárban ünnepelnek. 2 éve nagy karácsonyfakeresgélés közben voltam, sikerült egy párszáz forintos műfenyőt beszerezni néhány gömbbel. 24-én a barátaimmal mentünk egy nagy szórakoztató parkba, életem legjobb szülinapja volt, másnap pedig egyedül karácsonyoztam. Főztem egy egyszerű ebédet és Anasztáziát néztem. Az ember ahogy idősödik, úgy értékeli át az ünnepeket. Én most már belül karácsonyozom.


MAMIKA - vajon kitől örököltem a bőbeszédűségem? :D
Legemlékezetesebb karácsonyom?
Nehéz kérdés, hiszen minden évben más, másért gondolok vissza rá szívesen.
Gyermekkoromban még nem ez a rohanós, elektronikus világ volt. Akkor az illatok, a színes csillogás, az izgalmas titkolózás dominált. Én voltam a karácsonyfa díszítője, nem is lehetett bekukkantani addig a nappaliba, amíg el nem készült a remekművem. A felcímkézett ajándékokat is én osztottam ki a családtagoknak és mindannyian kíváncsian, türelemmel vártuk meg azok felbontását. Együtt örültünk minden apróságnak.
Később, amikor édesanya lettem a legemlékezetesebb gyermekem első karácsonya volt. Nem a csecsemő-korira gondolok, hanem az első életévének betöltését követő karácsonyra. Úgy gondolom, Bettina számára nem az ajándékon volt a hangsúly (én sem emlékszem már pontosan, mit is kapott akkor), hanem a karácsonyfán, ami teljes pompájában a semmiből ott termett a szoba közepén. Újdonsült szülőként nem is gondoltam, hogy probléma lehet abból, ha kettesben hagyom őket (a fát és leányomat) ismerkedni. Csak néhány perc kellett ahhoz, hogy – legnagyobb meglepetésemre – összebarátkozzanak, mire visszatértem már csak egy sok szaloncukor papírtól éktelenkedő fát és egy rendkívül maszatos, csokoládémázas gyermeket találtam a tett színhelyén. ☺
Tapasztalt anyukaként ezután sokáig szaloncukorpapírba csomagolt dió került a karácsonyfára. ☺
Sok szép élményem fűződik még a karácsony ünnepéhez: hónapokig tartó lakásgondunk megoldásaként éppen december 24-én vehettük birtokba új otthonunkat, gyülekezetünk templomépítése időszakában az első istentiszteletet szenteste tarthattuk saját templomunkban. Ezek soha el nem múló emlékek.
Most pedig az okozza a legnagyobb izgalmat, hogy – bár nyüzsgés és rohanás közepette –, de igyekszünk valami nem mindennapival megajándékozni szeretteinket. Lehetne ez ajándékvásárlás is (és nem maradt ki ez sem), de én mindig többre tartottam a saját készítésű dolgokat és erre tanítom a gyermekeimet is. Időt és energiát csak abba fektetünk, ami/aki igazán fontos számunkra, ezzel mutathatjuk ki legjobban szeretetünket. Ennek szellemében találta ki kisebbik lányom már egy évvel ezelőtt, hogy teljesíti nővére egyik vágyát, készít neki egy óriás mackót. Idén tehát ketten összefogtunk a megvalósításnak. Nem is tudtuk, mekkora fába vágtuk a fejszénket, hiszen az utolsó pillanatig dolgoztunk azon, hogy elkészüljön. Reméljük, olyan nagy lesz az öröm is, mint amilyen a mi lelkesedésünk és kitartásunk volt az elkészítésében.





  
A végén pedig jöjjön a saját kedvenc karácsonyom. Nem tudom, mi miatt, de a gyerekkori karácsonyok úgy ahogy vannak, kimaradtak. Nem emlékszem sem ajándékra, sem hangulatra, még csak a fák díszeire sem. Olyan apró momentumok beugranak, hogy anyukám pl mindig eltette a szaloncukor papírokat és diót csomagolt bele, hogy ne lopkodjuk (lopkodjam) le az összeset idő előtt a fáról. Arra is emlékszem, hogy Rékáékhoz hasonlóan nálunk is volt csengettyű, ami a Jézuska érkezését jelezte, azonban a legkedvesebb téli történetem a Télapóhoz kötődik. Egyszer az oviban a szokásos Télapó-látogatáson ugyanis 2 csokimikit kaptam. A szokásos körben ülés, éneklés együtt és külön-külön is volt, majd jött az ajándékosztás. Valahogy úgy alakult, hogy volt egy kimaradó csomag, ami valamilyen, akkor kicsit sem átlátszó módon hozzám került. Meg voltam róla győződve, hogy azért történt így, mert én vagyok/voltam a legszebb, a legokosabb, a legszuperebbül éneklő, meg hát amúgy is, ki, ha nem én? :D Csak évekkel később, már a halála után tudtam meg, hogy a nagypapám volt az. Hihetetlen, hogy nem ismertem fel, és bár a legszebbségembe, -okosabbságomba és -szeretnivalóságomba vetett hitem megingott, mégis a legszebb ünnepi emlékem, mert bizony akkor, abban a helyzetben és szituációban, a Télapónak valóban én voltam a legek legje. :)



Nektek mi a kedvenc karácsonyi emléketek?

3 órát eltöltöttem a stilisztikával és NEM állt be sehogy sem egyforma színre ez a vacak... Mindent megpróbáltam. Sajnálom. :(

Örökkékékazég

2 megjegyzés:

  1. Megaera2016. december 29. 10:27

    Csodálatos volt olvasni ezeket a valódi karácsonyi történeteket. Egyetlen film sem képes visszaadni azt a hangulatot, amit a saját, megélt karácsonyaink adnak. Mindegyik történet szívet melengető volt a maga módján, de talán Nóri élménye a plusz terítékkel nagyszülei számára, az volt a számomra legmelengetőbb :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örökkékékazég2016. december 30. 5:38

      Én is imádtam olvasni, ahogy jöttek sorban az e-mail-ek. :) Nekem Gabi sztorija a kedvencem, mivel maga a karácsony is a születésről szól, mindig extrán meghat, ha ilyenkor születik valaki.

      Törlés

Örülök, ha leírod a véleményed, kérlek tedd is meg! Amire figyelj: ne tartalmazzon trágár szavakat, ne legyen sértő sem rám, sem más kommentelőkre, vagy bárkire nézve. Ha nem értesz egyet, azt is írd le, de kulturáltan! :) Ha nem jelenik meg az írásod azonnal: ne ijedj meg, moderálás után ott lesz, ha betartottad a fent kérteket! :)