Segítenék, ha mernék…



Néhány napja, a nyaralásunk egyik estéjén beültünk egy pizzériába vacsizni. Gyorsétterem jellegű elrendezése és működése volt a helynek: bemész, megállsz a pultnál, fent a választék, rendelsz, leülsz, majd 20 perc múlva rikkantanak, hogy „Kész a Hawaii!”, kibattyogsz a pulthoz, elhozod a műanyag tálcát, a műanyag evőeszközöket, amik úgyis beletörnek az első használatkor a kajába, szóval biztos, ami biztos, hozol fejenként 10 szalvétát is, és eszel. Éppen leültünk és vártuk a pizzánkat, amikor belépett az üzletbe 3 ember: egy 5-6 éves kislány, egy fiatal, várandós nő és egy ötvenes éveiben járó férfi. Mindhárman romák voltak, de normálisan néztek ki, sem aranylánc nem lógott a nyakukban, sem koszosak nem voltak. Viseltes, de tiszta ruhája volt anyukának és a kislánynak is, a pasas kicsit talán újabbnak, vasaltabbnak tűnt. Nem voltak együtt, nem is a gyerekek apukája volt, csak egy barát vagy rokon.


Bejöttek, megálltak a pultnál és anélkül, hogy körbenéztek volna, anyuka megkérdezte, hogy melyik a legolcsóbb pizza. A pultos, aki egyébként a tulajnak tűnt, mutatta, hogy melyik táblán van a legolcsóbb, 1.290.- forintos választék. Anyuka megint megkérdezte, hogy mi a legolcsóbb. Ugyanazt a választ kapta, de láthatóan nem tetszett neki, szomorkásan nézegette a táblát. Közben a kislány kiszúrta az Ice 'n' go-s hűtőt, ami nyilvánvalóan elérhetetlennek tűnt számukra. Pár percig szenvedtek még ott elöl, majd a pultban álló férfi megunhatta a huza-vonát és felajánlotta, hogy odaadja 990.-ért valamelyik két feltétes pizzát. Választottak, elvitelre kérték, leültek megvárni. Anyuka percekig számolta az érméket a zsebében, majd kipakolta az asztalra. A kislány odament, nézegette, közben beszélgettek, tanítgatta a nő a kicsit, hogy melyik érme mennyit ér. Cukik voltak, okosak és kedvesek. A kislány rendkívül jólnevelt volt, elsőre megértette, hogy nincs fagyi, szépen csendben nézegette a pénzérméket, amíg meg nem kapták a dobozukat, majd távoztak.



Kép INNEN


Onnantól kezdve, hogy beléptek az ajtón, legalább 10x kezdtem el felemelkedni a székemről. Oda akartam menni már az első szájhúzásnál az árat meghallva. Szívesen kifizettem volna nekik a pizzát, vagy vettem volna a kislánynak egy fagyit. Még azon is gondolkoztam, hogy „véletlenül” elejtek előttük pár ezer forintot. Ott helyben és utólag is, ha belegondolok, ha a pasi nincs velük, szerintem odaültem volna hozzájuk, amíg várták a vacsorát, kicsit beszélgettem volna velük, és megkérdeztem volna, elfogadnak-e egy kis kaját/pénzt/bármit, ami segít. Mégsem mozdultam, mégsem mentem oda, mégsem segítettem. És miért? Mert féltem. Féltem, hogy a pasi elküld a francba, vagy hogy agresszív lesz és akár odébblök, vagy megüt. Féltem, hogy túl büszke lesz és bánt engem, vagy ha nem is engem, de mondjuk a nőt, miután az elfogad egy kis pénzt.


Azóta is sokszor eszembe jutnak és csak jár az agyam, hogy mit kellett volna csinálni, hogy kellett volna csinálni. Meg úgy egyébként is, mi a fenéért féltem? Normálisan fel voltak öltözve, értelmesen beszélgettek, a nő nagyon jó anyának tűnt… Ráadásul sosem volt konfliktusom egyetlen romával sem, sőt… az óviban pl kifejezetten csíptem ezeket a szülőket, sok esetben sokkal rendesebbek voltak, mint a fehér, tehetős gyerekek felmenői. Mégis féltem bármit is tenni. Menyire röhejes már, hogy segíteni szeretne az ember és nem mer…


Szeretnék naiv lenni. Szeretnék kedvesen odasétálni egy ilyen szituációban, meghívni őket arra a nyomorult pizzára és ha anya megengedi, venni a kislánynak egy adag fagyit. Szeretnék leülni hozzájuk beszélgetni, kicsit megismerni őket és a helyzetüket. Sőt, szeretném a címüket elkérni és küldeni nekik ruhákat, játékokat. Vagy amire épp szükségük van. Szeretnék bízni az emberekben és merni segíteni. Nem csak karácsonykor a cipősdobozokkal, meg az 1-2 kihelyezett kajagyűjtő ponton, hanem ilyenkor is, amikor konkrétan helyzet van. TÉNYLEG szeretnék naiv lenni.


Biztosan ti is átéltetek már hasonló szituációt. Ti hogyan reagáltatok? Segítettetek?

Kép INNEN

Örökkékékazég

4 megjegyzés:

  1. Sokszor éreztem már hasonlóan én is. Engem ráadásul sokszor még a lelkiismeretem is kínoz, hiszen szerencsés helyzetben vagyok. Bár nem származom gazdag családból, és talán éppen ezért tudom, hogy milyen ez és ha mernék szívesen segítenék. De az ilyen emberek általában túl büszkék és félek, hogy bár jó szándék vezérel, mégis megbántom. Ha meg nem segítek, én érzem rosszul magam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, én is napokig bűntudatos voltam még. Viszont az is hozzátartozik, hogy ha odamegyek és kifizetem a pizzát, azzal mi változik? Marad egy ezresük, de mi lesz a következő hónap végén? Hosszútávú megoldás kéne, de annyi pénzünk nekünk sincs...

      Törlés
  2. Sajnos ez a félsz megvan bennem is, és sokszor nem alaptalan. Van olyan ismerősöm, amely adott egy kis aprót egy roma gyereknek, majd utána vele egykorú roma fiatalok jelentek meg és kérték, hogy adja oda ami pénze van.

    De ettől eltekintve pozitív élménybe is volt részem. Városunkba, Marosvásárhelyen évekig ült egy néni a főtéren, és 1 lejért (70 forintért) megmérhetted a saját súlyod a mérlegével. Én a főtéren csak akkor sétáltam, ha a bankba mentem a fizetésemért. Ezért elhatároztam, hogy mindig amikor megyek a pénz után megmérem a súlyom nála. Nem azért mert nincs saját mérlegem, hanem hogy segítsem őt. Ha a pénzem 2-3 részbe vettem fel, akkor többször is megméretkeztem egy hónapban. Egy idő után már nem akarta elfogadni tőlem a pénzt, de úgy éreztem jól magam, ha mindig fizethettem. Sose jöttem el fizetés nélkül. Ebből adódóan ritkábban kezdtem járni hozza, ne kelljen rosszul érezze magát miattam, és én se miatta.

    Egy nap elhatároztam, hogy rég jártam nála, és arra fele vettem az irányt. Amikor közel értem, épp előttem egy fiatal román pár sétált, a lány nézte a nénit és meg akart méretkezni. A néni is intette a szemével, hogy gyere méretkezz meg. A csaj a barátjához fordult, de annak nem volt aprója. Ekkor megszólaltam én, hogy én fizetem a csaj méretkezését, és azzal a néni kezébe nyomtam az 1 lejest. Ezek rám néztek kicsit szúrós szemmel, hogy ki vagyok én itt és mit akarok. Én csak elmosolyodtam, és szép napot kívántam nekik, azzal tovább álltam. :D

    Ahányszor női ismerőssel sétáltam arra, mindig nekik is befizettem egy méretkezést. Azzal viccelődtem, hogy nem illik megkérdezni, hogy hány kiló vagy, de így legalább megtudhatom. Egyik alkalommal az egyik csajnak nagyobb örömöt okozott az egész, mint nekem vagy a néninek, mert kiderült, hogy 51 kg.-ról 54.-re tornászta fel magát. Egész nap, sétálás közben csak erről beszélgettünk.

    Sajnos a nénit már nem láttam lassan 1 éve, reménykedem, hogy minden rendben van vele, de igazából csak optimizmussal próbálom leplezni a valóságot. Ha valaki egész életében kéregetett és már nem teszi, akkor történt valami vele. :(

    Szóval zárszóként csak annyit, hogy amikor megvan a lehetőség, akkor kell élni vele. Tudom, én is félek adni, de sokkalta jobban fél a másik fél elfogadni. Mindenki le kell győzze a félelmét. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Erről a mérleges néniről a Mary Poppins madaras asszonya jutott eszembe. :) Ha van lehetőség, akkor mi is kihasználjuk mindig az alkalmat, ezért is írtam a végére a karácsonyi dolgokat. A kaja, cipősdoboz, és egyéb gyűjtésekbe mindig beadunk valamit. Sőt, vettem már vak gyerekektől kulcstartót is, meg - bár ez teljesen más - krisnásoktól CD-t. De ezek kialakított helyzetek, amikor tudod, hogy segíthetsz és jó néven veszik. Így random odamenni viszont számomra ijesztő.

      Hajléktalanokkal egyébként csak rossz tapasztalataim vannak, úgyhogy mellettük - sajnos - lazán elmegyek. Pénzt nem adok nekik, mert úgyis elisszák, a kaját meg többször volt, h az orrom előtt kidobták. De úgy, hogy Tesco parkolóban a friss, éppen megvásárolt kiflit, meg egy erdélyi kiskölyök a bontatlan zacskó kekszet...

      Törlés

Örülök, ha leírod a véleményed, kérlek tedd is meg! Amire figyelj: ne tartalmazzon trágár szavakat, ne legyen sértő sem rám, sem más kommentelőkre, vagy bárkire nézve. Ha nem értesz egyet, azt is írd le, de kulturáltan! :) Ha nem jelenik meg az írásod azonnal: ne ijedj meg, moderálás után ott lesz, ha betartottad a fent kérteket! :)