 |
| A kép a Wikipedia-ról származik. |
Sok filmnek készül mostanában
folytatása, hol könyv, hol nem könyv alapján. Ez néha jól sikerül, néha pedig
siralmasan, és sajnos azt kell mondjam, általában az utóbbi az igaz. Vannak jó
2. és 3. részek is persze, de az esetek 80%-ában inkább csak az első film
iránti szeretet miatt szeretjük a folytatásokat. Sok csalódás ért már emiatt,
hiszen tökéletesen megtestesítem az érzelmes filmimádót. Hangosan nevetek,
együtt gondolkodok és érzek a szereplőkkel, gyakran eggyé válok 1-1 karakterrel
és ha olyan a sztori, bárhol, bármikor képes vagyok hangos zokogásban is
kitörni a megfelelő pillanatban. Sőt, igazából a megfelelő pillanat előtt 10
perccel is. Meg utána. Sírós vagyok, na.
Bridget Jones nagyon régóta az
életem része már, évről-évre előszedem hol a könyvet, hol a filmet. Bár sosem
fogok kibékülni Udvaros Dorottya hangjával, számomra tökéletesen nem passzol
Renée-hez, bár lehet, hogy csak azért, mert imádom a nő eredeti hangszínét,
mégis az egyik legkedvesebb filmem az első rész. A másodikkal kapcsolatban már
vannak problémáim, de a szökőkutas és a lánykérős jelenet miatt azt is muszáj
újra meg újra látni. Mikor megjelent a 3. könyv, már a dátum előtt hetekkel előjegyeztem,
így gyakorlatilag a megjelenés másnapján a kezemben volt. El is kezdtem
olvasni, de kb annyira megszenvedtem vele, mint anno a Kőszívű ember fiaival,
így kb 50 oldalnál feladtam, azóta is a polcon pihen. Szerencsére a filmről
elég hamar kiderült, hogy nem ezt a kötetet veszi alapul, így bizakodva vártam
a csütörtöki premiernapot.
A film előtt 1-2 dolgot már
lehetett tudni, pl. hogy Hugh Grant ezúttal nem bújik a nőcsábász szerepébe
(hála az égnek!), helyette viszont, hogy ne menjen minden simán Darcy
barátunknak, Patrick Dempsey vállalta el a második férfi főszerepet. Második,
mert Colin Firth egyértelműen az első nálam, bármiről is legyen szó. Adott
tehát a 2 szimpatikus színész, meg a plasztikrémmé vált Renée Zellweger, akinek
bár fiatalon sem volt egy kiemelkedően szép arca, de legalább grimaszolni
tudott a mostani mimikátlanság helyett. Jobb volt így, mintha másik színésznőt
állítanak a helyére, de bevallom, roppantul hiányzott végig a színésznő régi,
cuki mosolya. Szinte csodával határos módon Hugh-t leszámítva mindenkit elő
tudtak kaparni, így idősebb, ráncosabb, súlyosabb és szőrösebb kiadásban, de
visszatért a meleg barát és a két barátnő, Bridget szülei és persze a tv-s
főnök is. Imádom, hogy senkit sem játszott más színész! :)
A 3 fő karakter közül
egyértelműen a két pasi dominált. Nem tudom, hogyan viszonyulnak egymáshoz civilben
a színészek, de a vásznon valami hihetetlen kémia volt kettejük között. Colin a
megszokott angolos pökhendiségével hódított, Patrick meg a huncutságával. Ha
nincs az első két film miatti protekció, nem is nagyon lehetett volna
eldönteni, kinek szurkol az ember. Zellweger hozta a szokott formáját, igazából
az arcán kívül mindenét imádtam most is.
A film humora valami elképesztő,
ugyanolyan laza és könnyed, mint az első részben, viszont abszolút nem klisés,
semmilyen ismételt poén nincsen. A mai társadalom problémáira is rávilágít,
legyen szó a tüntetésekről, a hírműsorok hígságáról, vagy az okostelefonok
funkcióinak és applikációinak kezeléséről. Aktuális minden poén, semmi
elcsépelt nincs benne, épp ezért neveti az ember könnyesre magát. A nevettetést
sokszor a helyzet, sokszor az aktualitás, és sokszor Emma Thompson végzi el,
aki a nőgyógyász szerepében azzal a tipikus angol humorral ajándékoz meg
bennünket, amihez éppen az ő arca és jelenléte szükséges. Zseni a nő.
A sztori érdekes, a hangulat
olyan, mint az első filmben, a karakterek mesések és őszintén szólva egy percig
sem hiányzik az egyébként halottnak nyilvánított, majd az utolsó pillanatban
mégis „feltámadt” Hugh Grant. A zene, ahogy az első 2 epizódban, úgy ezúttal is zseniálisan van összeállítva, ráadásul nagy kedvencem, Ed Sheeran is feltűnik a filmben Ha pedig kíváncsiak vagytok, kié is a baba,
illetve helyre tudja-e hozni még Bridget és Darcy a már sokszor tönkrement
kapcsolatát, vagy egy új, friss és lendületes szerelem lép be kedvenc
szeleburdi hősnőm életébe, irány a mozi! :)
Ti láttátok már a filmet?
Mi a véleményetek róla, vagy akár az első
kettőről?
Szia, de jó, hogy írtál erről a filmről, épp készülök megnézni. Amúgy a 3. könnyvvel ugyanígy voltam. Karácsonyra kaptam anno, nagy hévvel elkezdtem olvasni, de nagyon gyorsan elment a kedvem tőle. Aztán most pár hónapja valamiért a kezembe került és gondoltam, ha már megvan, elolvasom. És néhány oldal szenvedés után azt vettem észre, hogy élvezem. Utána befaltam gyorsan a maradék párszáz oldalt. Szóval azért ne hagyd ki😃
VálaszTörlésNa majd egyszer lehet, hogy nekiesek még akkor. :) Bár így a szuper film után lehet, hogy csalódás lenne. :/
TörlésNekem nagyon tetszett a film (a könyvet nem olvastam). Röhögtem és sírtam is rajta. 5-en voltunk a teremben,szerintem hülyének néztek a reakcióim miatt. Bár én házas vagyok sok-sok éve és van egy iskoláskorú gyerekem,annyi mindenben magamra ismertem Bridget-ben (ő-43, én-40),bár sajnos az egyik kedvenc színésznőmre alig ismertem rá, olyan gnóm lett az arca.. Mindenki sokkal öregebb lett (én is), de ezen a történeten felhőtlenül tudtam szórakozni. Megértem,ha neked 25 évesen is tetszett,bár kislány lehettél az 1. résznél. (:
VálaszTörlésÉn is bőgtem a végén, meg is állapítottam, hogy a sima tusvonal és spirál helyett vízálló kellett volna mindkettőből, mert a szolid, rózsaszínes sminkemből konkrét füstös bulismink lett a film végére. :D
TörlésAz utolsó mondatod... Furcsa, ambivalens módon kavarog bennem ez a 25, mert gondolkodásomban legalább egy tizessel előrébb vagyok, viselkedésemben meg sokszor ugyanannyival visszább. :D Nem gondolom, hogy fiatal lennék ahhoz, hogy megértsem Bridget-et, hiszen sok mindenben még előtte is járok (házasság pl). A gyermekáldás sem távoli dolog, ha rajtunk múlna, már 4 éve szülők lennénk, szóval a legnagyobb szeretettel, de visszautasítom ezt a 25 évességet. :)