Miért hagyom ott a blogvilágot?


A kép forrása: ITT

A cím hatásvadász, és bevallom, direkt. Korábban sokszor vádoltak meg kattintás-vadászattal, nos, ez - most először - tényleg az. Mert szeretném, ha látná az összes „jóakaróm” a véleményemet. Mert nem szeretném, ha bárki is azt hinné, elérte, amit akart. Mert szeretném, ha látná mindenki, akiből bármilyen érzelmet is kiváltok, hogy mi a véleményem az elmúlt napok/hetek történéseiről. És igen, sok a tőmondat és a szóismétlés, mert úgy érzem, sokan csak ezt fogják fel. Vagy ezt sem. Meglátjuk.






Ha ennyiből még nem lenne egyértelmű: nem, nem a blogolást hagyom abba. Egyszerűen csak úgy döntöttem, elhatárolódok az összes blogos kezdeményezéstől, blogos csoporttól és minden olyan eseménytől, ami révén kapcsolatba kerülhetek bármilyen másik bloggerrel. És mindezt nem azért teszem, mert nem bírom a kritikát, vagy mert meghunyászkodom, hanem azért, mert nincsen erre szükségem. Nincsen arra szükségem, hogy olyanok kommenteljenek, akik nem értik, amit írok. Mert bizony ez történik. Szerintem aki azt vette ki a pénteki, komoly betegségekről gondolkodó bejegyzésemből, hogy én akár az ismerősöm, akár bárki más halálát kívánnám, az nem fogta fel az írás értelmét. Szerintem aki azt fogta föl egy ajándékba kapott csokinyuszi papírján lévő szöveg furcsállásán, hogy nem tudok semminek sem örülni, az síklátókörű. Szerintem aki azért húz le egy videót vagy bejegyzést, mert a kettővel korábbi nem tetszett neki, az nem elég intelligens ahhoz, hogy engem olvasson. Tudom, nagyképű vagyok. Ez van.


Én egy kedves lány vagyok. Nagy a szám, és nem tartom magamban a véleményem, de kedves vagyok. Ha bárki bármivel kapcsolatban a segítségemet kéri, azonnal ugrok. Ha ez egy nézői/olvasói kérdés: válaszolok. Ha a főiskolai csoporttársaim panaszkodása, hogy nincs idejük az államvizsgatételeket megírni: feldobom a közösbe a saját vázlataimat. Ha egy barátnőm nem tud hazamenni: hazavisszük. Ha egy másikról tudom, hogy nem fog tudni karácsonyfát venni, meg díszeket rá: veszünk neki. Ha a Rossmann-pénztár előtt állok tömött kosárral és mögöttem valaki csak egy zacskó - sürgősnek tűnő - betétet szorongat, magam elé engedem. Ha valakinek az utcán beakadt a szoknyája a felsőjébe, és kint van az egész feneke, szólok neki. Ha Cicc éppen az évfordulónkon vagy Szilveszterkor szeretne koncertre menni, én piszkálom, hogy vegye már meg a jegyet, mert elfogy. Sőt, ha épp sikerült annyi pénzt összegyűjtenem, megveszem én neki. Mínusz 3 paletta. Kit érdekel? Érezze jól magát! :) Ezekben nincsen semmi extra, teljesen normális, hétköznapi dolgok, mégis fontosnak tartom leírni. Hogy miért? Mert szerintem ebből az egész maszlagból annyi volt sokakban a kép eddig, hogy „nagy a szám és nem tartom magamban a véleményem”. 


Az elmúlt néhány napban többeknek is említettem a dilemmámat: vagy én vagyok túl okos, vagy a sok negatív kommentelő sokkal okosabb nálam. Nem tudom, melyik állítás az igaz, de azt igen, hogy nem vagyok kompatibilis ezekkel az emberekkel. Ez kicsit össze is tört az elején, aztán gondolkozni kezdtem. Szeretnék én meghunyászkodni? Szeretném én abbahagyni a kedvenc időtöltésemet, amit ráadásul szerintem tök jól csinálok, azért, mert x-nek vagy y-nak nem tetszik? Ráadásul x és y is olyan blogot vezet, amit meg én nem tartok túl nagyra. Nos, nem. A válaszom a leghatározottabb NEM. Ugyanis ezek az emberek nekem semmit nem jelentenek. Sőt, roppant módon nem hiányoznának az életemből.


Érdekes egyébként a negatív kommentek pszichológiája. Nekem is van olyan, akinek nem szeretem a blogját, mert nem tartom normális bejegyzésnek sem a Pinterestről összelopkodott képeket, sem az olyan teszteket, amikben a sajtóanyagok vannak beillesztve és nulla vélemény. (Az nem teszt, hanem reklám.) De én ilyenkor nem kezdek el kötözködni, nem kommentelek azért, hogy elrontsam valaki napját, hanem odavezetem az egeret a jobb felső sarokban lévő mágikus X-hez és bezárom az ablakot. Pedig nekem aztán van véleményem. Csak éppen ezeknek a kommenteknek nincsen értelme, ha pedig valami értelmetlen, annak felesleges hangot adni. 


Korábban úgy gondoltam, fontos az olvasószám. Úgy éreztem, ha nem is az értékét mutatja egy blognak, de nyilván jobban esik egy 500-ast látni a statisztikában, mint egy 40-est. Éppen ezért beléptem egy csomó blogos csoportba, részt vettem egy csomó össznépi kezdeményezésben, és minden bejegyzésemet megosztogattam mindenhol. Biztosan el is értem vele néhány számot, és biztosan van olyan olvasóm, aki ilyen helyeken és alkalmakkor talált rám és szeretett meg. De ennek most itt vége. Nem azért, mert nem bírom elviselni a kritikát, hanem mert nincsen szükségem rá. Mert akinek számít a véleménye, az úgyis leírja, vagy ha magától nem, akkor rákérdezek, aki meg csak unalmában kötözködik, az tegye mással. Illetve ne tegye, hanem nézzen előbb kicsit magába. Azt az energiát, amit a másik ócsárlásába fektetnek sokan, miért nem fordítják arra, hogy megöleljék a párjukat inkább? Vagy hogy nézzenek egy jó filmet, ne adj’ Isten, írjanak egy olyan bejegyzést, amiben több a szöveg, mint a kép…


Mostantól komolyan szűrni fogom a kommenteket, mindenhol. Hiszen – mivel a csoportok kiesnek – csak a saját oldalaimon és platformjaimon fogok szerepelni. A saját blogomon, Facebook-oldalamon és egyéb helyeken pedig úgy érzem, megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy azt tegyek ki, amit akarok. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy egy értelmesen megfogalmazott kritikát élből törlök. Nem. De a személyeskedő, ócsárló kommenteket szívfájdalom nélkül fogom eltávolítani. Mert ez az én helyem, az én termékem, az én munkám, amihez senkinek semmi köze. Ne azért olvasson bárki is, hogy aztán ellenem fordítsa az olvasottakat és röhögjön rajtam a barátnőivel. Kérlek, ha te eddig ezt tetted, zárd be az oldalt, most! Aki pedig marad, az azért olvasson, mert szimpatikus vagyok neki. Nem kell mindenben egyetérteni, le lehet írni az ellenkező véleményt is, sőt… De nem szükséges személyeskedni, kötözködni, direkt belerúgni a másikba.


Lezárásként szeretném megköszönni azoknak az embereknek, akik mellettem állnak. Mert bizony, ilyen is van, és csak nekik köszönhetem, hogy nem törtem össze teljesen, hanem megerősödve, a fent leírt elhatározásra jutottam. Nem fogok neveket írni, mert nem vagyok hajlandó másokat lejáratni, márpedig aki velem egy lapon van említve, az manapság ciki. Nem tudom, minek vagy kinek a hatására, de az. Én pedig akiket szeretek, azokat védeni próbálom, nem pedig egy nemkívánatos személy (én) blogján és bejegyzésében emlegetni. Azért bízom benne, hogy akikről szó van, azok tudják, hogy ők is idetartoznak, ebbe a bekezdésbe. És bízom benne, hogy azt is tudják, hogy nagyon szeretem őket és végtelenül hálás vagyok nekik, amiért kiállnak mellettem, vagy bíztatnak egy-egy kommenttel, privát üzenettel, beszélgetéssel. Köszönöm! <3

Örökkékékazég

16 megjegyzés:

  1. Szia! Én mindig is olyan csajszinak tartottalak, akinek a véleménye a sajátja és nem megvásárolt. Önmagadért szeretlek, mert egyedi a stílusod. Szeretem, hogy saját ötleteid vannak pl. vendégposzt. Vagy ha olyan videót csinálsz meg amit már mások is felvettek, te azon is csavarsz egyet és a sajátodévá teszed. Vannak több 10 és 100ezer feliratkozóval rendelkező bloggerek, akiket ma már nem nézek. Rég elvesztették azt az énjüket amik voltak. A legtöbbnél már csak fizetett, szponzorált videók vannak. Nincs is ezekkel semmi baj, de szomorú, hogy már nincs bennük semmi egyediség, semmi kreativitás. Számomra unalmasak.
    Nem az számít kinek mennyi feliratkozója, követője van, hanem a minőség.
    Úgy gondolom a mi kis közösségünk, veled az élen inkább legyen családias, mint nagyüzem.
    Nekem te tipikusan a szomszédlány típus vagy. :)Pedig ha nagyon korán kezdem, de tényleg nagyon korán, akkor a lányom is lehetnél. :)
    Na, mindegy! Szeretünk és sok puszi. :) <3
    Ui: nincs bőgés!!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én sem nézek sokakat, reklám van elég a tévében. :) Köszönöm a kommented, el sem tudom mondani, mennyi erőt ad 1-1 ilyen hozzászólás. Bőgés van, de pozitív töltetű. Úgy, remélem, szabad. :) <3

      Törlés
  2. Sajnálom, hogy belekerültél egy olyan világba ahol ezt az elhatározást kellett hoznod , de egyetértek veled! Ebben a borzasztó és zord világban, ahol a mindennapok is okozhatnak fejtörést, nehézséget és szívfájdalmat, nyugodtan kijelenthetjük, hogy semmi szükségünk a negatív emberekre, gondolatokra, véleményekre. Anélkül is egy vég nélküli harc az élet és ha már sikerült találni egy hobbit, ami kicsit is boldoggá tesz és amiben sikerül fejlődnünk, akkor nem szabad abba a privát térbe olyat engedni aki csak a terhünkre van.
    Én örülök, ha valaki nagyszájú, mert tudom hogy van véleménye és akkor derül ki csak az intelligencia is ha azokat a gondolatokat hangoztatják, így ezzel minden ember szívességet tesz nekünk és tudjuk kit kerüljünk el. :) Remélem nem csüggedsz, és nem leszel szomorú, csináld amit eddig is, mert nekem elhiheted, jó vagy benne! Néha kicsit erősen fogalmazol, de mégis érezhető a mögötte lévő értelem és kedvesség. Hajrá továbbra is! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! Nem csüggedek, már rendben vagyok. Kellett hozzá jó sok biztató szó és beszélgetés, de most minden oké bennem/velem. :) <3

      Törlés
  3. Remélem még nagyon sokáig olvashatunk téged, én nagyon szeretem az írásaid/videóid! :) Így tovább �� ��

    VálaszTörlés
  4. Egyszerűen imádlak Betti. Ennyi, nem túl hosszú de teljes szívemből jött. Nagyon erős és igazán király ember vagy, kérlek maradj meg ilyen az idők végéig! <3

    xxLaura
    http://lauras-couture.blogspot.com

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem vagyok ám olyan erős, csak jó a háttércsapatom. :) Megpróbálok ilyen maradni, nekem sincs bajom magammal. :) Puszillak! <3

      Törlés
  5. Engem szíven ütött a bejegyzés címe, de megnyugodva láttam, hogy nincs szó búcsúról.
    Egyszer segítettél nekem egy fontos dologban, amikor elkezdtem blogolni.
    Önzetlenül, ismeretlenül.
    Akkor egy komoly terhet vettél le a vállamról, és megkönnyebbülten mosolyogtam végre.

    Veled kapcsolatban ez az első, meghatározó élményem.
    Tudom, nehéz most olyat mondani, ami örömet okozna a szomorúság ellensúlyozására, de gondoltam megpróbálom, hátha...
    Köszönöm, hogy olvashatlak :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem vagyok már szomorú, de nagyon aranyos vagy, hogy fel szeretnél vidítani. :) Annak pedig kifejezetten örülök, hogy hasznos infokkal is tudok szolgálni és segíteni itt-ott. :) További szép estét! :)

      Törlés
  6. Engem szerencsére csak nagyon ritkán találnak meg a hülyék, aki meg megtalál, az is sürgősen tovább hajt, szegényt úgy kezelem, mintha a világ legkedvesebb kommentjét írta volna, és ilyenkor olyan csalódott, de inkább az ő napja legyen kaki, mint az enyém, elvégre ha már ilyenre vetemedik, megérdemli.
    Viszont nagyon szoktam sajnálni, amikor valaki bármit csinál akkor is támadják. Őszintén szólva én sem sokszor értek veled dolgokban, de mégis megnézlek a youtube-on, meg sokszor a blogra is felnézek, ha meglátlak Magyar blogokon, mert egyszerűen érdekel a véleményed, és eszembe sincs beléd kötni. Miért is, hiszen mindenkinek megvan a maga véleménye, a maga szempontja. Szerintem inkább érdekes egy más szemszöget is meghallgatni, elgondolkodtatja az embert. Már aki ilyenre képes, ugye.
    Aki meg nem tudja ezt így elfogadni, az miért nem keres olyat, aki számára bejön? Hiába, a sok mazó mókus...

    Hajrá Betti, ne hagyd magad! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem is kell egyetérteni. Sosem volt semmi problémám azzal, ha valaki máshogy gondolkozik, sőt... előszeretettel hangoztatom, hogy szeretek vitatkozni, értelmesen, ésszel. Nem veszekedni, vitatkozni. Illetve azt is szoktam mondani viszonylag gyakran, hogy borzasztó unalmas lenne a világ véleménykülönbségek nélkül.
      Én sem értem ezeket a kötözködésre vágyást, vagy bezárom a nem tetsző oldalt/videót, vagy végignézem és átgondolom. Eszembe nem jutna megpróbálni megsérteni, megalázni bárkit is.

      Nem hagyom magam, és köszönöm, hogy a különbségeink ellenére is így állsz hozzám! :)

      Törlés
  7. Igen időnként lépni kell, és változtatásokat tenni az életnek azon területén, ahol rosszul érzed magad. Mert a blogírásnak akkor van értelme, ha pozitív energiával tölt fel:-) Jól teszed, hogy ezentúl szűröd a kommenteket ...
    Örülök, hogy önmagad maradsz és nem a feliratkozók száma miatt teszel bármit is :-)
    Nagyon megváltoztatja a bloggereket, vloggereket a feliratkozók számának megnövekedése.. Én is nagyon sok csatornáról töröltem már magam... mert valahogy nem szimpatikus az az irány.. ahova haladnak egyes vloggerinák ..eladják magukat :-(
    Szóval maradj önmagad, ahogy már egy kommentelő is fogalmazott "Egy lány a szomszédból" :-)))

    VálaszTörlés

Örülök, ha leírod a véleményed, kérlek tedd is meg! Amire figyelj: ne tartalmazzon trágár szavakat, ne legyen sértő sem rám, sem más kommentelőkre, vagy bárkire nézve. Ha nem értesz egyet, azt is írd le, de kulturáltan! :) Ha nem jelenik meg az írásod azonnal: ne ijedj meg, moderálás után ott lesz, ha betartottad a fent kérteket! :)