Még márciusban dühöngtem egy sort a helyi posta, illetve konkrétan a mi drága postásunk miatt. Ha nem olvastátok, IDE kattintva elérhetitek, ha igen, akkor csak egy rövid kis felfrissítésként leírom: a leveleim, csomagjaim, amik hol hivatalosak, hol Ebay-esek, hol csomagok, hol kis kukazacsis vackok, rendszeresen a folyosón, a földre lehányva, vagy a postaláda külső felére letéve jöttek szembe velem. Alapvetően minden eljutott hozzám, de 1-2 Ebay-es csomag azért volt, ami nem érkezett meg, pedig a levelezés alapján a feladó normálisnak tűnt. Amikor egy nyereményül kapott 6000 Ft értékű K.A.P. ecsetet találtam meg a folyosón az ajtónk elé ledobva, elgurult a gyógyszerem, megírtam a fent említett posztot, majd este mentem balhézni a postára.

Volt egy postán maradó csomagom is, így annak átvételekor megkérdeztem a hátsó, nagyobb küldeményes ablakban dolgozó srácot, hogy ha hisztizni szeretnék, kihez forduljak? Kedvesen, értelmesen elirányított az első, nagyobb részére az épületnek, és mondott egy ablakszámot, hogy hol tehetek panaszt. Az említett számú ablak zárva volt, így a mellette lévő, ugyanolyan jogosultságú és területű ügyintézőhöz álltam be a sorba. Ott is megkérdeztem, kinek lehet itt hisztizni, mert gondok vannak a kézbesítőnkkel. Ő is kedves volt, először hátra akart küldeni vissza a csomagos részre, majd miután mondtam, hogy onnan küldtek ide, pár perc türelmet kért. Új ablak nyílt az ügyintéző rész szélén, ahová odaintett a frissen beült öltönyös fiatalember. Kedves volt és érdeklődő, tényleg elhittem, hogy nem kívánja a gyors halálomat, hanem érdekli a problémám. Elmondtam, hogy nem tudom, ki a postásunk, tavaly nyáron egy cuki fiú volt, de kb október óta nem találkoztam vele, mert nem csönget fel, de cetlit sem hagy, hanem vagy a folyosóra helyezi el a cuccaimat, vagy a szomszédnak adja és azok ilyen gyökerek, hogy eldobálják, ahova sikerül éppen. Mondtam, hogy nem szeretnék semmi komoly következményt, csak jó lenne, ha felcsöngetne a kézbesítő, hiszen otthon vagyok, le tudok menni. Azt is mondtam, hogy nem probléma eljutni átvenni a cuccaimat, így ha nagyon rohan, az sem gond, ha csak cetlit dob be, csak ne hagyja szanaszét a csomagokat/leveleket mindenhol. A férfi nagyon kedves volt, tényleg, ha magában hisztis tyúknak tartott, akkor is megértés volt az arcára írva. Elkérte a nevem, címem, telefonszámom, mert ő sem illetékes, csak közvetít, de a futárok koordinátora másnap fel fog hívni és megbeszéljük.

Teljesen pozitív szájízzel távoztam, mert mindhárom közbenjáró rendes volt, nem éreztették velem, hogy kellemetlen a jelenlétem és a problémázásom. Másnap délelőtt 9 körül hívott az illetékes hölgy, ő kevésbé lett a szívem csücske, de alapvetően normális stílusban mondta el, hogy azóta is „Sanyika” a postásunk, ugyanaz a srác, aki tavaly is volt, meg is kérdezte, hogy mi a helyzet, ő pedig azt mondta, azért adta a szomszédoknak a leveleket/csomagokat, mert nem akart ugráltatni engem, sem le a lépcsőházban, sem be a postára a cetlikkel. Elmondtam a telefonban is, hogy az esetek 90%-ában itthon vagyok, csörögjön, lemegyek, vagy ha mégsem, akkor dobjon papírt, nem probléma bemennem átvenni a postaládába nem beférő küldeményeket. Azt mondta, átadja, elbúcsúztunk, letettük.

Ez 9 óra környékén volt, a postás emlékeim szerint 1 és 3 óra között jár errefelé, így tűkön ültem már déltől, hogy fog-e történni valami. És csodák-csodája: délután kettő körül csengett a kaputelefon, és nem Jehova tanúja meg szórólapozós volt, nem is téves, vagy önmagát kizáró szomszéd, hanem Sanyika, a postás. :D Lementem, kíváncsi voltam, hogyan fog viselkedni. Őszintén szólva a hivatali ügyintézés közben egyáltalán nem éreztem magam kellemetlenül, a telefonbeszélgetés közben sem, de a lépcsőn lefelé nagyon kíváncsi voltam és eléggé zavarban is. :)

A csomagokat megkaptam, majd már elköszönőben odaszólt a kedves, hogy „Egyébként én voltam, aki odaadtam a szomszédnak ezt-azt.” Megbeszéltük, ő tényleg csak nem akart ugráltatni, én meg elnézést kértem, hogy így intéztem, de mivel ősz óta nem láttam, nem tudtam máshogy megoldani. Kedves mosollyal váltunk el, másnaptól pedig nem került elő a téma.

Azóta eltelt két hónap, így tudok írni az állandó változásról is. Ami legnagyobb örömömre: VAN! :) Nem mondom, hogy nem találtam azóta félig betuszkolt, kilógó cuccot a postaládában, de a folyosóra hányt csomagocskák kora lejárt. Előfordult, hogy csengetés nélkül is cetli fogadott, mikor lementem megnézni, jött-e valami, de alapvetően sokkal biztonságosabbnak tűnik a dolog, jobb eséllyel eljutnak hozzám a leveleim.

Összegzésként tehát azt kell mondjam: meglepően jól kezeli a posta a konfliktusokat. Nem Sanyika, hanem úgy az egész gépezet rendben van. Persze millió és egy probléma van az egész szolgáltatással úgy, ahogy van, de itt a váci hivatal alapvetően jól működik. Tudják egymás jogosultságát, nem lekezelőek a panaszt tevő ügyféllel, tényleg segíteni próbálnak. Persze nem élek álomvilágban, biztosan volt, aki a hátam mögött kiröhögött ott, hogy mit pattogok, de alapvetően ezt nem éreztették velem. Valóban megkeresték a probléma gyökerét, és megoldásra jutottunk. Még mindig nem 100%-os az egész, hiszen előfordul az előbb is említett „fele cucc kilóg a postaládából” jelenség, de sokkal jobb a helyzet. Ki merem jelenteni, hogy elégedett vagyok a postásunkkal, amit két hónapja nem gondoltam volna, hogy költözés nélkül ki tudok mondani bármikor is. :)

A problémákat tehát meg lehet oldani, csak utána kell járni, ki kell nyitni a szánkat és bátornak lenni. Persze mindezt udvariasan és kedvesen, mert a hiszti és a sárdobálás biztosan nem vezet túl sok jóra. :)