1. Talán a legfontosabb, legjobb dolog az egészben, az érzelmi biztonság érzete. Persze ez meglehet egy papírok nélküli kapcsolatban is, de mégis: az, hogy az ember, akit szeretek, aki mellett ki akarok tartani, valószínűleg ugyanúgy érez és gondolkodik velem kapcsolatban, mindennél boldogabb érzés. Márpedig ha megkérte a kezem/elvett feleségül/igent mondott/hozzám jött, akkor valószínűleg ő is egy életre tervez. :)
2. Nem kell megjátszani magunkat. Nyilván nem arról van szó, hogy kulturálatlanul, gátlások nélkül létezünk egymás mellett, de azért akkor sem omlik össze a világ, ha az ember lánya betegen, smink nélkül, lepattogott körömlakkal és zsíros hajjal mutatkozik a férje előtt. Szerintem legalábbis. :D
3. Törődünk egymással. Gondolok itt arra, hogy ha beteg az egyikőnk, a másik tuti főz húslevest és a teásbögrékkel is szaladgál a konyha és a háló között… Vagy akár arra is, hogy amikor kb havonta rátör az ember lányára a csoki zabálhatnék (
4. Félelemérzet nélkül tudunk véleményt ütköztetni. Persze ez relatív, de én pl kifejezetten szeretek vitatkozni. Nem veszekedni, vitatkozni. Mert igenis van különbség, és a vita kifejezetten építő és jó dolog szerintem. Viszont könnyen átalakulhat veszekedésbe, ami, ha nem áll stabil lábakon a kapcsolat, ijesztő lehet. Mert mi van, ha túl messzire merészkedünk, mi van, ha olyan szalad ki a szánkon, amit már akkor megbánunk, amikor még jön kifelé a hang belőlünk? Egy lazább kapcsolat nem biztos, hogy túlél 1-1 durvább ütközést, házasként viszont – jó esetben – tudja az ember, hogy idővel úgyis beáll a béke. (Nyilván itt egy jól működő házasságról beszélek, nem az amúgy is válás szélén táncolókról.)
5. Nincsenek felesleges játszmák. Nem mondom, hogy sosem próbálunk egymásra kicsit hátulról hatni, de alapvetően nem kell semmi amcsi romkom-jelenet. Nem kell várni 2 napot, míg felhívjuk egymást, nincs annál a labda, aki az utolsó szót kimondta… Egyszerűen az egyikünk nyit, ha kell, a másik meg reagál rá. Természetesen, lazán, őszintén. :)
6. Túl vagyunk a nagy vitákon. Jó esetben legalábbis előjön az esküvő előtt a gyerek, a vallás, a lakás-bérlés vagy vásárlás, a munka, a hobbik, stb témaköre. Ezekben a kérdésekben szerintem alapvetően jó, ha egyetértünk, vagy legalábbis el tudjuk fogadni teljes mértékben a másik véleményét. Persze ez a gyerek és a lakás-kérdésben nehézkes, mert jó esetben mindkettőt együtt „csináljuk”. :D
7. Ismerjük egymás hibáit. Mi sem vártunk sokat az esküvővel, kb másfél éve voltunk együtt a „nagy nap”-on, de azért tudtuk a főbb dolgokat. Ő is tudta, hogy én nagyon lusta vagyok, és én is, hogy ő csámcsog. :D Meg hogy ő szeret néhány olyan zenekart, akiktől engem a hideg kiráz, én meg olyanokat, amiktől őt. (Szerencsére van középút is. :D ) Persze vannak meglepetések összeköltözéskor, ami jó esetben (szerintem) a házasságkötés után történik csak meg, de alapvetően ha már eljutunk a házasságig, akkor ismerjük egymás problémás tulajdonságait, és jó esetben el is fogadtuk őket. :)
8. A belső poénok. Ez is olyan dolog, ami nem csak házasoknál, sőt, nem is csak szerelmi kapcsolatban van jelen, mégis egyértelműen ezek a mi kis szerelmetes belső vicceink a legjobbak szerintem. Vannak dolgok, amikben semmi extra nincs külső szemlélő számára, mi viszont mégis röhögő görcsöt kapunk, amint összenézünk, de ha mással vagyunk, akkor is elmosolyodunk és este elmeséljük, tudva, hogy a másik is érteni fogja a poént. :D Imádom, amikor többedmagunkkal vagyunk valahol és valamit meglátva összenézünk és pukkadozunk a nevetéstől. :)
10. Nem kell magyarázkodni, bemutatni, elszenvedni a külső véleményeket. Egy idő után ugyanis minden barát és rokon megismeri a párunkat, és jó esetben bele is törődnek a választásunkba. :D Nagyon szeretem, hogy nincsenek már a színen a kínos hány embernek szólt a meghívás?/mit gondolsz róla?/együtt vagytok még? és társaik… Mindenki tudja, hogy vagyunk egymásnak és összetartozunk. :)
Nagyon tetszett a bejegyzés, és ezeket a pozitívumokat én is tapasztalom a házasságomban. :) Még talán azt tudnám említeni, hogy nap mint nap megmelegíti a szívem a gondolat, hogy a férjem lesz az apukája a gyermekeimnek, és az is, hogy a házasságban vállaltuk, hogy sok-sok év múlva együtt leszünk majd egy cuki öreg mamika-papika páros. :)
VálaszTörlésIgeen, ez a gondolat is csodás. :)
TörlésGyakorlatilag ezek megvannak nálunk is ès eddig is meg voltak. Igaz, hamarosan mi is esküszünk, de inkább ezeket a jellemzőket a komoly ès kiegyensùlyozott párlapcsolatra ìrnám, nem kifejezetten a házas èletre:)
VálaszTörlésAlapvetően igaz, de egyrészt az a cím nem hangzott volna túl jól. :D Másrészt számomra a teljesség csak a házasságban van. Nem tudom, miért alakult így ki nálam, de valahogy sosem vonzottak az ideig-óráig járások, én mindig is a férjemet kerestem mindenkiben. :) Gratulálok nektek előre is, sok boldogságot! :)
TörlésGyakorlatilag ezek megvannak nálunk is ès eddig is meg voltak. Igaz, hamarosan mi is esküszünk, de inkább ezeket a jellemzőket a komoly ès kiegyensùlyozott párlapcsolatra ìrnám, nem kifejezetten a házas èletre:)
VálaszTörlés