Trollok és blogger-cicaharc



Ha a blogolásról/videózásról esik szó valamilyen ebben picit is jártas közegben, nagyon gyakran előjön a troll-téma. Mi a véleményem róluk? Mit csinálok a hozzám tévedőkkel? Letörlöm-e, letiltom-e, válaszolok-e? Kiborulok és motiválatlan leszek, emellett napokig bőgök, vagy esetleg tudomást sem veszek róluk? Az építő jellegű kritikát elfogadom, vagy azt is bántásnak veszem? Ezek a leggyakoribb kérdések, amikre most megpróbálok ebben az irományban válaszolni.



Tehát a trollok és én. Fontosnak tartom tisztázni már az elején az utolsó kérdésről alkotott véleményemet, ezzel definiálva a trollt, mint fogalmat - az én szememben legalábbis. A válaszom nem. Abszolút nem veszem egy kalap alá a normális hangnemben megírt kritikát azzal, akin látszik, hogy csak bántani akar. A troll az – szerintem -, aki csupa rossz szándéktól vezérelve üti el azzal az idejét, hogy beleköt boldog, boldogtalanba. Lehet, hogy azért, mert éppen ilyen hangulata van, és egy rosszabb napjának délutánját azzal tölti, hogy megpróbálja elintézni, hogy ne neki egyedül legyen rossz napja. Az is lehet, hogy egyszer, egy bejegyzésemben vagy videómban olyat mondtam, ami nem tetszik neki (pl. megrögzött homofób az illető és tudja, hogy én kifejezetten csípem a melegeket). A troll az, aki nem azt írja, hogy „Kedves Betti, tök jó a tartalmad, de itt meg ott nem a legjobb a fotók minősége és a plüssmacskát is levághattad volna a kép sarkáról, meg egy mikrofon is elkélne”. A troll az, aki azt írja: „Sz*r vagy, te is és a munkád is. Ocsmány, amit csinálsz és amúgy is, kösd fel magad.” A troll az, aki puszta rosszakaratból ócsárol, minimális jó szándék nélkül.

Láthatjátok, hogy én nem cenzúrázom a kommentelőket. Magam is kiborulok, ha nem fejezhetem ki a véleményemet bármivel kapcsolatban szabadon, nem véletlen, hogy blogolok. Úgy gondolom, felesleges minden névtelen kommentelőt kiszűrni, hiszen lehet, hogy az illetőnek egyszerűen nincsen Google profilja, vagy ne adj’ isten, lusta belépni. Nyilván megértem azokat, akik letiltják ezt a lehetőséget, de én nem szeretnék senkit korlátozni abban, hogy kifejtse a véleményét 1-1 bejegyzésemmel vagy videómmal kapcsolatban.




A reakcióim vegyesek velük kapcsolatban. A legtöbb csak egy szemforgatást ér el és nagyjából tök semleges. Általában kedves, nyugodt hangnemben válaszolok egyszer, a további válaszokra azonban már nem reagálok. Van olyan is, hogy valamilyen trollkodáson kifejezetten jót nevetek és napokig emlegetem a férjemnek a dolgot, ill. egyedüllétemben is eszembe jut és tényleg nevetek rajta. Ezt a reakciót általában az váltja ki belőlem, aki olyan dologért köt belém, amin ha akarnék, sem tudnék választani. Pl. túl szélesek a körmeim. Vagy túl nagy a fejem. Sőt, azt is megkaptam egyszer, hogy koszos a konyhapult, ami egyébként tök tiszta volt, frissen letörölve, csak márványmintás. :D Ezeken nyilván nem tudok változtatni, és ezt egy minimális ésszel ellátott ember fel is fogja, szóval ez tényleg vicces szerintem. Olyan igazán bántó dologra nem emlékszem, amin mondjuk napokig kattogtam volna és komolyan megérintett volna. Egyetlen embert tiltottam le Youtube-on, aki indokolatlanul írt olyan trágár szavakat és rosszindulatú dolgokat, amit nem magam, hanem miattatok nem tűrtem tovább. Nem szerettem volna, hogy ezekkel a kommentekkel bármilyen kapcsolatban legyek, így ettől a visszatérő trolltól bizony megszabadultam. Lehet, hogy egy érzékenyebb lelkületű blogger kiborult volna néhány beszóláson, de rólam leperegnek ezek. Lehet, hogy nagyképű vagyok, amiért nem foglalkozom túlzottan ezekkel és nem agyalok a rosszindulatú beszólásokon. Én ezt még egészséges önbizalomnak hívnám inkább, de döntse el mindenki, hogy ő hogyan ítél(i) meg. :)

Végül szeretnék kicsit írni a mostanában elszaporodott cicaharcokról blogger körökben. Merthogy sajnos gyakori és létező probléma ez is és őszintén szólva szerintem ez sokkal rosszabb, mint egy idegen, nem blogger-troll felbukkanása. Hiszen alapvetően kevesen foglalkozunk ezzel az országban és mint viszonylag kis közösségnek, össze kellene tartanunk ahelyett, hogy bántjuk egymást. Volt itt az elmúlt néhány hónapban plágium-vád, egymásnak „címzett” posztok, Twitteres beszólogatások… Engem szerencsére elkerültek ezek (vagy legalábbis nem találtam rá semmi ilyesmire :D ), de több általam nagyon kedvelt bloggerinát is értek vádak és őszintén szólva nem értem. Nem értem, hogy miért fáj az valakinek, ha a másik pl. ugyanarról a termékről hasonló véleményt ír (nyilván, hiszen ugyanaz a termék…), vagy ha valakinek nem tetszik egy sminktermék, ami másnak igen. Különbözőek vagyunk, más elvárásaink vannak, és máshogy fejezzük ki magunkat. Ha nem szimpatikus valaki, azt nem kell követni, így elkerülhetjük azt is, hogy bennünk felmenjen a pumpa esetlegesen és azt is, hogy valamilyen teljesen értelmetlen vitába bonyolódjunk.

Szóval drága bloggerek, akik olvassátok, keep calm, ti pedig, akik névtelenül írogattok, gondolkozzatok, mielőtt beszóltok, mert nem mindenki veszi ezeket az akadályokat olyan könnyen, mint én. :)

Ti mit gondoltok erről? Trollkodtatok már esetleg? Vagy jártak nálatok is ilyen kommentelők? Nagyon érdekel a véleményetek, így írjatok le bátran, bármit, ami eszetekbe jut a témával kapcsolatban. :)

Örökkékékazég

19 megjegyzés:

  1. Engem szerencsére elkerültek eddig a trollok, lehet csak azért, mert sokáig nem is lehetett névtelenül írogatni, de ahogy bekapcsoltam se jelentkeztek. Egy valaki volt, akinek lényegében igaza volt, csak nem tudta hogyan kell normálisan közölni az észrevételét, de hát mivel gondolom nincs profilja, ezért megteheti, hogy ne legyen kedves. Én azért egy kedves válasszal likvidáltam is a drágát. Többet el lehet vele érni, mintha visszavágnék. Nem is igazán érintett meg, nekem nincs mit szégyellnem, a hibáimat sem, mert én így vagyok elégedett magammal.
    Meg volt egy időben egy csaj, aki névvel és arccal, de mindenkibe belekötött, egyszerűen rossz volt a levegő tőle a blogger világban, már attól felpaprikázódtam, ha más blogján láttam. Egyszer engem is megtalált, hogy miért teszem közzé a gombás lábkörmeim, szégyelljem magam, hogy merészelek bjúti blogolni?! Szégyen reám, ha valaki szerint ez az, de én nem szégyellem, hogy nekem ilyen is volt, emberi dolog, még ha blogger vagyok akkor is.

    A cicaharcokról nem igazán tudok mit mondani, én nem szoktam karmolászni másokat, bár egy rosszabb napomon akárhány posztot elolvasok, mindbe belekötnék. Ilyenkor inkább kikapcsolom a gépet, és visszatérek, amikor nyugodt vagyok. Nem szeretnék más bloggereket használni a stresszlevezetésre, mert mit tehetnek ők arról, meg a saját blogomat sem akarom szégyenbe hozni. Meg amúgy sem egy túl nőies dolog, főleg valami butaságért.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nálam is csak 5-6 ember volt másfél év alatt. :) Én is kedvesen szoktam reagálni, nincs értelme "veszekedni". :) Ez a csaj szerencsére nálam kimaradt, bár én is láttam már ugyanazt a nevet több blogon is "kedveskedni". Nem tudom egyébként, mit gondolnak páran, hogy azért, mert valaki szépségápolással kapcsolatos dolgokról (is) ír, már tökéletesnek kell lennie? Ha azok lennénk, nem is lenne témánk, hiszen szuper bőrre nem kell alapozó, hosszú szempillára nem kell növesztő, stb... Semmi baj nincs a körömgombáddal, én pár napja vettem fel egy menzeszes videót. Abba is tuti lesz, aki beleköt, pedig valószínűleg ő is csinálja... :D
      A cicaharcos viselkedésed pedig teljesen olyan, mint az enyém, én is inkább elkattintok, pedig látok érdekes dolgokat sokszor. :D

      Törlés
  2. Nálam a névtelen kommentelés le van tiltva, és szerintem ez örökre így is marad. Akinek nincs google fiókja, még mindig tud kommentelni a FB-on ha nagyon akar.

    A cicaharcos részben ott vagyok, tudom, és sajnálom is. Kifogás nincs, viszont a hallgatás rosszabb, főleg, ha nem az első eset, és főleg, ha a privátban megbeszélés nem sikeres.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pont erre gondoltam én is, hogy amikor már egyszerűen nem lehet lerendezni, akkor muszáj nyilvánosságra hozni a dolgokat, bármilyen kellemetlen, de emlékszek nagyon régen volt olyan is, hogy az egyik bloggerina leszólta a másik blogját csak úgy, minden előzmény nélkül, a sértett meg ugye nem hagyta magát és akkora nevetséges háború lett két olyan személy közt, akik a büdös életben nem látták még egymást...

      Törlés
    2. Ott vagy, Ildi, de nem te voltál ott a "rossz" fél. Azt pedig szerintem te is tudod, hogy nem szoktam visszafogni magam én sem, ha véleményformálásról van szó, csak szerintem is sokkal tisztább dolog a másik képébe vágni a problémánkat, mint a háta mögött morogni. Értelmes dolog vevő erre és reagál normálisan, a többivel meg nem kell foglalkozni. :)

      Törlés
  3. Kedves Betti!
    Nagyon tetszett a bejegyzés, sokat nevettem rajtam.Én viszonylag kevés negatív tapasztalatot gyűjtöttem magamban össze, mióta blogolok vagy blogokat olvasok, de tény, hogy gyakran annyira fölöslegesen bántják egymást az emberek, hogy a páromnak hangosan felolvasom a kommenteket,hogy együtt nevessünk...nagyon korrekten fogalmaztál,remélem a továbbiakban sem kergetnek majd a trollok :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. MI is szoktunk így "bulizni" a férjemmel. :D Én is remélem, hogy ha kapok is kritikát, akkor értelmes, normális hangnemben, építő jelleggel fog történni. :)

      Törlés
  4. Engem a trollok még elkerültek. Mondjuk ennek valószínűleg az az oka, hogy nem csak a trollok, hanem az emberek úgy összességében. :D Ennek mondjuk én vagyok az oka, hiszen egy év alatt még nem igazán sikerült rendszerességet vinnem a blog életébe. Sajnos- nem sajnos, változott az életem és az időbeosztásom. Ennek ellenére azért örülök, hogy belekezdtem. Majd alakul ez. :D
    A cicaharcot magam is végig követtem. Tényleg nevetséges volt egy idő után, amit műveltek. Viszont megnéztem az említett bejegyzéseket, és tényleg nagyon durván ugyanaz volt a szöveg. Megértem a haragost, hogy nem tetszett neki, hogy amivel dolgozott, azt egy- az egyben viszontlátta egy másik blogon. Inkább a kivitelezéssel volt ott a baj, amit egymás között műveltek a nyilvánosság előtt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne add fel! :D A rendszeresség nem minden, nekem is tök össze-vissza vannak beejgyzéseim. Többnyire mondjuk hétköznaponként mindig van valami újdonság, de hogy mikor videó, mikor poszt, és mikor tűnök el 3 napra, az tök változó. :)
      Én nem fedeztem fel annyira sok megegyezést a két posztban, de nem is feltétlenül a váddal van problémám, hanem a problémakezeléssel. Na de így mostmár én is ott tartok lassan, úgyhogy be is fejezem gyorsan. :D

      Törlés
  5. Én a trollkodással úgy vagyok, hogy azt sem igazán tűröm a blogomon, ami még nem tartozik a troll kategóriába, de bántónak érzem. Érzékeny vagyok, ez tény, de mivel a blogom az én kis helyem, így nyáron zéró toleranciát hirdettem a negativitással szemben. Nyilván nem ez a legtökéletesebb megoldás, és nem is az építő kritikától zárkózom el, de egy nem éppen könnyű időszak kellős közepén nem volt erőm ezeket kezelni.

    Ebből a beauty blogos cicaharcból szerencsére kimaradtam, mert könyves blogot írok, de sajnos maga a jelenség nem ismeretlen számomra :/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ez is egy felfogás. :) Én szeretem, ha kommentelnek, véleményt fejeznek ki, de aki nem bírja, annak tényleg okosabb letiltani. :) Tudom, hogy könyvezel, gyakran benézek hozzád. :)

      Törlés
  6. Ó, azt hiszem, szerencsésen megúszom a dolgot, mert nekem csak egy imádnivaló hobbitrollom van. Lehet hogy ő házitroll?! ��
    Tök rég járt nálam, és bizony hiányzik. Olyan jó motivációs ereje van... Tiszta hülye vagyok, mi?
    Remélem nem nagyon kell valódi trollokra időt pazarolnom, bár már arra is gondoltam, hogy tartanak a nagy pofámtól és ezért kerülnek ��

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem vagy hülye, Suz'n, én is kifejezetten szeretek értelmesen véleményt különböztetni. :) A nagy pofa nálam is megvan, úgyhogy szerintem nem ezért kerülnek el. Túl jó vagy, asszem. :D :D

      Törlés
  7. Én azt gondolom, hogy aki nem meri névvel vállalni a véleményét, azzal nem is kell foglalkozni. :)

    VálaszTörlés
  8. Nekem sajnos nem volt még trollom, pedig imádom az ostobaságokat olvasni. :) Jól teszed, ha nem figyelsz rájuk. Lehet amúgy teljesen normális emberek, csak van egy ritka rossz napjuk és így akarják a saját keserűségüket levezetni. (Amit megérteni mondjuk nem tudok, de mindegy.) Most hogy mondod, amúgy egyszer a körömformámba pár éve nekem is belekötöttek. Hát ez van, nem kell nézegetni ha nem tetszik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyszer egy "jajderondavastagakörmöd"re nem a szokásos "Köszi, hogy benéztél, remélem legközelebb találsz valami jobbat"-tal válaszoltam, hanem megkérdeztem, h a tövénél mégis hogy gondolja a formázást? Hát műkörömmel. Írtam, hogy nem fogom tönkretenni az egyébként épp tök egészséges és erős körmeimet műkörömmel. Erre közölte, h hülye vagyok és nézzem meg az övét, hogy milyen szép, és igen, rohad alatta a sajátja (ezt így leírta), de kívülről akkor is tök szép... :D Hát nekem inkább valami dominafelszerelés-kellék jutott róla eszembe, mint hogy szép, de mindegy... :D :D

      Törlés
    2. Uramjézus.... lehet engem utálni, de az ostoba embereket összezárnám egy külön országba, aztán se ki - se be.... XD

      Törlés

Örülök, ha leírod a véleményed, kérlek tedd is meg! Amire figyelj: ne tartalmazzon trágár szavakat, ne legyen sértő sem rám, sem más kommentelőkre, vagy bárkire nézve. Ha nem értesz egyet, azt is írd le, de kulturáltan! :) Ha nem jelenik meg az írásod azonnal: ne ijedj meg, moderálás után ott lesz, ha betartottad a fent kérteket! :)