Szeretem a magyar filmeket. Egyesek gagyinak titulálják, vagy erőltetettnek, esetleg a költségvetés méretén hisztiznek, az olcsó megoldásokon és a néha kicsit sem bújtatott reklámokon… Én kifejezetten szeretem a kis költségvetést és a humorát, báját is ezeknek a filmeknek. Szeretem a színészeket, a helyszíneket, a poénokat és a sztorikat, legyen szó egy ezer éves Illatszertár tévéjátékról, az Égig érő fűről, vagy egy Megdönteni Hajnal Tímeátról, esetleg Csak szex és más semmiről… Szeretem Kern Andrást is. Fantasztikus színész, a hangjába azóta vagyok szerelmes, mióta először láttam a Micsoda nőt, a játékába pedig az Ötvös Csöpi filmek környéke óta, amiket a nagypapám mellett milliószor láttam. Színpadon is csodás, amit művel, a Centrál színház Illatszertár c. előadásában több ízben volt szerencsén látni őt, minden alkalommal első sorból (egyszer még egy szappant is hozzám vágott véletlenül :D :D ). Mikor megtudtam, hogy a két számomra annyira kedves dolog, vagyis a magyar film és Kern elegyedik egy időre, nagyon megörültem és tudtam, hogy látni szeretném a filmet. Így is tettem, és bizony egy olyan mozit láttam, amiről írni KELL. Ez jön most.

A sztori Vámos Miklós Halhatatlan c. novelláján alapul és röviden annyi, hogy egy onkológus (Kern) rájőve, hogy a betegeihez hasonlóan ő is rákos, megpróbálja megkönnyíteni a családjának és szeretteinek a halálát, így ahelyett, hogy elmondaná és kezeltetné magát, a maradék beígért fél évét arra használja ki, hogy megutáltassa magát mindenkivel. Tehát adott egy viszonylag nyomott hangulatú szituáció, amit a folytonos gyökérkedéssel ellensúlyoz(na) a főszereplő. És tényleg mindent megtesz a nézőtér kacagása érdekében: lábtörlőként használja a frissen sült sütit, nem jár dolgozni, vagy ha mégis, akkor részegen… Beszól mindenkinek, néha pedig saját gondolatait hallhatjuk, amik szintén nagyon humorosak. A közönség viszont valahogy mégsem nevet.

Merthogy azt a fajta naturalitást nehéz ellensúlyozni bármivel is, amit a vásznon látunk. Láthatunk orrvérzést, ami először még oké is, hiszen ez az a tünet, ami miatt kivizsgáltatja magát. De 10-szer? Minek? Mármint, persze, vérezzen, hisz beteg és ez az egyik tünete… De miért kell ennyiszer odanyomni a patront az orra alá, ahelyett, h mondjuk 1-1 foltos zsepivel, vagy esetleg csak monológgal tudatná a nézőkkel, hogy igen, még mindig ez az egyik leggyakoribb tünete. A körömágya is bevérzik, amit még meg is nyom, rásegítve ezzel az intenzívebb vizuális „élményre”. Ez csak egyszer volt, semmi gond, bár a hideg kirázott tőle. Több műtétet is szemlélhetünk, szinte belülről… Ami megint csak olyan, hogy aki végignézte a Vészhelyzet és a Grace klinika, plusz a TLC csatorna szépészeti beavatkozós sorozatának összes részét, az nem akad ki rajta, de akkor sem kíváncsi szerintem senki arra vasárnap koradélután, hogy hogyan néz ki egy felnyitott comb… Az operatőr (Ragályi Elemér) gyakran láttatja az elhomályosuló tekintetet, ami szintén egyszer, kétszer rendben van, de minden 10. percben? Megint csak miért?? És itt elérkezek ahhoz a ponthoz, ami miatt a filmet nem tudtam végignézni és életemben először ki kellett mennem a teremből. Ez pedig a hányás volt. Aminek éppen elég gusztustalan és gyomorforgató a hangja is, de még meg is van spékelve egyrészt azzal, hogy előtte legalább kettő, végtelennek tűnő percen át hallgathatjuk végig azt, ahogy egy sima köhögésből roham, majd öklendezés lesz. Maga az „esemény” pedig fantasztikus nézőbarátsággal (ugye érződik az irónia?) a wc szemszögéből van megmutatva. Miért nem lehetett ezt egy baljós zenével, hátulról mutatni? Úgyis egyértelmű, hogy miért görnyed a wc fölé, de mégsem kezdi el keresni a néző a pattogatott kukorica kiürült dobozát, amibe vagy visszakerül a tartalma, vagy nem…

Tudom, hogy gyenge vagyok. Tényleg az vagyok. Nem bírom a hányást, a vért, a tűszúrást, sőt még egy sima tüdőszűrő, vagy CT gép látványától is kiráz a hideg. De biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok ezzel egyedül így. Biztos vagyok benne, hogy az idős nénik (akiket egyébként hihetetlenül vicces volt látni a moziban, tuti az összes szerelmes volt anno Kernbe :D ) sem élvezték ezeket a jeleneteket és tuti, hogy ha nincs beléjük nevelve, hogy színházban, filmszínházban viselkedni kell, akkor nem én mentem volna ki egyedül a film kb. ¾-énél. Nem értem ezt a túlzott naturalizmust. Főleg hogy egyébként kifejezetten szemérmes jelenet voltak, hiszen a vizsgálatok során nem láttunk egy pucér feneket sem, a két „szexjelenet” közül az egyik néhány finom sóhajból, a másik pedig egy zuhany alatt fehérneműben rajtakapott tini párból állt. Csak és kizárólag a vér, a hányás és és a műtétek kerültek vászonra. De miért??

Nagyon rosszul érzem magam, hogy ezt kell írnom, hogy kvázi le kell húznom a filmet, mert egyébként imádtam volna. Szuper humor, tök jó sztori, érdekes kérdés fejtegetése… Filmklubba való, órákig lehetne róla beszélgetni… Szóval tényleg az egyik legjobb film, amit valaha láttam, a top 10-be biztosan beletenném. De mégis nézhetetlen és szörnyű, és akármennyit fizetnének érte, még csak hallgatni sem tudnám újra, nem hogy nézni… 

Lassan 800 szót írtam és szinte mindet Kernről, ami azért jelent valamit… Elvitte a filmet teljesen, szerintem ha néhány statisztát odatesznek mellé és párbeszéd sincs, csak az ő belső monológjai, akkor ugyanezt a hatást éri el a rendező (aki nem mellesleg szintén ő :) ). Ettől függetlenül néhány nevet fel kell sorolnom, a teljesség igénye nélkül, akik nélkül valószínűleg már sokkal korábban kimentem volna. Bereczki Zoli, Cserna Tóni, Papp Janó, Eszenyi Enikő, Liptai Clau, Puskás Tamás, Elek Ferenc, Törőcsik Franciska, Fesztbaum Béla, Náray Era… a felét kihagytam, de így is látható, hogy hatalmas nevek, fantasztikus színészek. És csodás volt mindenki, különösen a számomra eddig ismeretlen Szilasi Blanka, aki a főszereplő lányát alakította. Muszáj kiemelnem mellettük Presser Gábort, Pici bácsit, akinek a zenéje nélkül szintén sokkal kevesebb lett volna a film. A Rozsdás szöget azóta is folyton dúdolom, sőt, most is hallgatom. Tegyétek ezt ti is! :)

Összegzésként azt írnám, hogy ha valaki mondjuk az egészségügyben dolgozik, esetleg tökéletesen immunis a borzasztó naturalista eü-s jelenetre, annak nagyon ajánlom a filmet. Aki viszont a fekete humor, vagy esetleg a magyar film támogatása, Kern szeretete, stb. miatt nézné meg a filmet, az ne tegye, mert szerintem egy átlagos, edzetlen gyomornak, szemnek és fülnek, kifejezetten nézhetetlen az alkotás. A novellát viszont biztosan meg fogom keresni, mert a sztori maga tényleg fantasztikus.

Nektek mi a véleményetek a túlzottan naturalista filmekről? Bírjátok az ilyesmit, vagy ti is eltakarjátok a szemeteket? Láttátok esetleg ezt a filmet?