Azon a napon, amit a városban terveztünk eltölteni, az ebédhez egy viszonylag olcsó, de azért a lángos/hamburger/hotdog vonalon kicsit tovább mutató helyen szerettünk volna ebédelni. Az interneten keresgélve a „kisvendéglő” szó igazán csábító volt, így a címet megkeresve be is ültünk ebédelni. Ha kíváncsiak vagytok az ottani tapasztalatainkra és hogy ajánlanám-e a helyet, olvassatok tovább.

 

A kinti részen ültünk le, de amennyire beláttunk, tipikus régies vendéglő feeling uralkodott bent. Kint a szokásos kis házikós tetős sörpad-szerű megoldás volt, ami nekem igazán szimpatikus, szeretem az ilyen kiülős helyeket. Olcsó menü és nagyon kicsivel a normál árkategória alatti ételek szerepeltek az étlapon. Mivel a menü levese nem igazán nyerte el a tetszésünket, egyéb „rendes” főételt választottunk mindketten.

A férjem cigánypecsenyét kért, én pedig kijevi csirkemellet, mindketten rizzsel. Ez nem az első kérés volt, de miután az eredetileg kiválasztott marhapörköltből épp nem volt, majd mikor sertésre váltottam volna, közölte a pincér, hogy nokedli sincs, csak rizs, meg krumpli, végül a sülteknél maradtunk. Lehet, hogy itt kellett volna felállni az asztaltól és megköszönni az eddigi vendéglátást, mert azért ahol egy nokedlit sem képesek megcsinálni (liszt, víz, tojás, só), ott vajon mennyire megbízható a húsok elkészítésének módja? Az ételeket elég sokára, 20-25 perc elteltével kaptuk meg, ami ha teltház van, teljesen normális lenne, de a rajtunk kívül ott lévő 2-3 asztalnál ülő vendégek csak az italokat fogyasztották, így pedig már érthetetlen ez a várakozási idő. Nem baj, gondoltam, biztos frissen sütik a kijevit, meg rápirítanak még a cigányra is, finom friss lesz minden. Aha, persze… Naiv voltam.

Már kinézetre sem voltak túl gusztusosak az ételek, ezért nincs is fénykép róluk. A cigánypecsenyén kevés fokhagyma volt és hatalmas kiálló csont jelezte, hogy a hússal korántsem foglalkoztak annyit, amennyit kellett volna. Nyilván megoldja az ember, kiszedegeti a csontokat, de ha nem oldalasról, szárnyról, combról van szó, akkor nem igazán értem, hogy mit keres csont a tányéron? A kijevi kicsit túl volt sütve, olyan tipikus házi, gyorsan összedobott jellege volt kinézetre: kicsit használt volt már az olaj, amiben sütötték, kicsit túl is „pirult” (égett?), az illata sem volt túl bizalomgerjesztő.

A cigánypecsenye nem volt a legfrissebb, tele volt mócsingokkal és csonttal. Meg lehetett enni és rosszul sem lett tőle egyikünk sem, de otthon, éttermi konyhához viszonyítva rossz körülmények között ezerszer jobbat csinálok. A szalonna nagyon finom volt rajta.

A kijevi csirkemell az elején nem volt rossz, a trutyinak híre sem volt a hús szélén (hála az égnek), így nagyjából az 1/3-át a szelet húsnak megettem. Aztán elértem a belső részig, amitől kijevi (lenne) a kijevi… Nem tudom, ismeritek-e ezt az ételt, de a recept vajat, petrezselymet és fokhagymát tartalmaz eredetileg. Hát ez konkrétan semmit nem tartalmazott olcsó, gagyi, büdös, ehetetlen MARGARINon kívül. Alapból sem szeretem a margarint, kenyérre kenve sem eszem meg, rosszul vagyok a szagától, az ízétől, mindenétől. Egyedül sütitésztában viselem el, de nyersen nem. Ez még csak nem is a márkás fajtából volt, hanem szerintem a legolcsóbb, legszarabb minőséget kapták le a polcról a beszerzés során. Fűszer semmi nem volt benne, konkrétan odakanalaztak a hússzelet közepére 3-4 evőkanállal, aztán bepanírozták és kisütötték. Rengeteg volt benne, így én már ránézni sem bírtam erre a förmedvényre.

Szegény férjem nagyon kedvesen felajánlotta, hogy cseréljünk, de az ő második szelet húsa már szinte csak csont és porc volt, úgyhogy egy egész falatnyi étel kiköpése (túloldalon pedig margarin kikapirgálása és hús nagyjábóli kievése) után feladtuk a próbálkozást. Utolsó falatként gondoltam a megmaradt szalonnapörcöt bekapom még, hogy valami kellemes íz legyen a számban… Hát nem az a fele volt avas annak is? :D

Azt hittem, sírógörcsöt kapok... Egyetlen dolgot tudok kiemelni a menüből, az pedig a rizs, ami remek állaggal és ízzel bírt, de az összes többi fogást a kutyámnak nem adnám oda és ki merem jelenteni, hogy emberi fogyasztásra NEM ALKALMAS. Természetesen a kóla és a sör is finom volt, de az ugye nem rajtuk múlt…:D

Fizetés után egyből a helyi McDonald’s felé vettük az irányt, szerencsére egy szelet málnás sajttorta és karamellás jegeskávé segített elvenni azt a borzalmas ízt a számból, a csokis fagyi pedig a férjeméből.

Nem emlékszem, hogy valaha is ettem/ettünk volna ilyen rosszat, ráadásul szinte normális éttermi áron… Utólag visszagondolva bánom már, hogy nem balhéztunk az első falat után, úgysem ismernek itt minket, vissza sem tervezünk jönni a városba, szóval veszíteni valónk nem lett volna… Próbáltunk normálisak maradni, de nem kellett volna… :(

Hát ez volt a mi kis feketelevesünk Nyíregyházán, a nyaralás legeslegrosszabb fél/egy órája, amire gyanítom, még sokáig emlékezni fogunk.