Ahogy a címből is látjátok, mára egy receptet hoztam.
Nem is értem, hogy lehet, hogy december óta nem töltöttem fel semmi ehetőt a
blogra, pedig azóta is lelkesen konyhatündérkedek. Persze sokszor muszájból,
mert hát enni kell, de néha nem a jóllakás, hanem az édesség iránti vágy vezet.
Így történt ez most is. Ha kíváncsiak vagytok egy villámgyors és isteni receptre, olvassatok tovább! :) Az pedig ne állítson meg senkit, ha úgy gondolja, nincs otthon semmi alapanyag, mert engem is csak a gyomrom vezérelt, semmi előkészület nem történt. :)
Nem vagyok a bolti piskóták híve, de pár hónappal
ezelőtt vásárlás közben annyira elkapott a vágy utána, hogy muszáj volt vennem
egyet. Persze mire hazaértünk, már százszor megbántam, hiszen minek az a bolti
vacak, ha sokkal jobbat készítek házilag? Ezzel a lendülettel el is
süllyesztettem a szekrény mélyén. Mikor már teljesen meg is felejtkeztem róla,
egy másik dolog utáni kutakodás közben rátaláltam és úgy éreztem, most vagy
soha.
Mivel időm nem volt sok, nem vacakoltam a hagyományos,
tojásos krémmel, csak előkaptam egy vaníliás pudingport és megfőztem. Követtem
a csomagoláson leírtakat (tehát tejet forraltam, egy pici tejjel összekevertem
a pudingport, majd összeöntöttem a kettőt és a megfelelő állag eléréséig
kevergettem). Cukrot nem tettem bele. Miután elzártam, beledobtam a lábasba 50
g teavajat és egy tábla fehércsokit. Nem kevergettem, csak letakartam, hadd
olvadjanak fel a hideg összetevők.
Közben a piskótát bedobtam egy kis sütőpapír társaságában
a sütőbe, hogy felfrissüljön és ne legyen az a bolti, szottyos állaga. Fontos,
hogy ha ti is bolti piskótával dolgoztok és vágytok a frissességre, mindenképp
spriccceljétek le egy kicsi vízzel a tésztát, hogy tényleg felfrissüljön, ne
pedig kiszáradjon a sütőben. Mire letelt az 5 perc, a csoki és a vaj is
felolvadt, ekkor már alaposan elkevertem a pudingos krémet. A fehércsoki
intenzív íze tökéletesen elvette a vanília ízét, a vajtól pedig a pudingállag
lett más, sokkal inkább tortakrémre emlékeztető dolog. A piskóta friss volt és
meleg, mehetett is rá a massza.
Az egészet ráöntöttem, figyelve arra, hogy ne folyjon
le egyik oldalon sem, és egyenletesen terüljön el a piskóta tetején. Már így
sem nézett ki rosszul, de én minden édességet jobban szeretek, ha van benne
valami ropogós, úgyhogy elkezdtem agyalni, mit lehetne rászórni. A kókusz
nagyon snassz lett volna, az egérsz… akarom mondani, csokis tortadara szintén.
Mandula nem volt itthon, dió sem… és akkor beugrott, hogy mintha lenne sótlan
mogyoró a szekrényben. És igen! :D Kiszórtam a csomag felét egy vágódeszkára,
leterítettem egy tiszta konyharuhával, majd húsklopfoló segítségével apró
darabokra törtem. Ezt rászórtam a süti tetejére, majd néhány egész/fél darabbal
is meghintettem az édességet, amitől egyre íncsiklandóbban festett.
Úgy éreztem, kéne egy kis tejcsoki is az egészre,
díszítés és íz szempontjából is, úgyhogy olvasztottam egy fél tábla tejcsokit
is egy kis tejjel felhigítva, majd egy teáskanál segítségével „ráfröcsköltem” a
mogyoró tetejére. Tudtam volna még fokozni, de úgy éreztem, ez már elég íz
lesz, úgyhogy letakartam, megvártam, míg kihűl, majd hűtőbe tettem pár órára.
Kis állás után szépen szeletelhetővé vált, a három fő
íz remekül kiegészítette egymást, a piskóta pedig így felfrissítve nem volt
olyan rossz, mint általában a bolti tészták szoktak lenni. Nagyon finom és
egyszerű édességet kreáltam, alig fél óra alatt. Biztosan el fogom még ezt
készíteni, de akkor már a saját, jól bevált sütitészta receptemmel. :)
Ha elkészítitek, küldjetek róla fotót, vagy csak
írjátok meg, hogyan ízlett! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Örülök, ha leírod a véleményed, kérlek tedd is meg! Amire figyelj: ne tartalmazzon trágár szavakat, ne legyen sértő sem rám, sem más kommentelőkre, vagy bárkire nézve. Ha nem értesz egyet, azt is írd le, de kulturáltan! :) Ha nem jelenik meg az írásod azonnal: ne ijedj meg, moderálás után ott lesz, ha betartottad a fent kérteket! :)