Akik követnek Instagramon, láthatták, hogy az elmúlt néhány napban főként a Fővárosi Állat- és Növénykertben készült fotóimat posztoltam. A szombati nap nagy részét ott töltöttük, ami számomra mindig hatalmas élmény. Minden évben elmegyünk ebbe az állatkertbe, és még 1-2 vidékibe is, és mindig új és új élményekkel gazdagodunk ezáltal. Szuper program azért is, mert a levegőn vagyunk és órákig sétálunk/mozgunk, rengeteget tanulunk és nem utolsó sorban nagyon édes kis (és nagy) lényekkel találkozunk. :) Külön élvezet számomra, hogy kiélhetem ilyenkor a fényképezési mániámat és minden alkalommal sikerül néhány igazán jó képet csinálnom. :) A legjobbakat fogom most megmutatni ebben a bejegyzésben. Élvezzétek! :) |
| Csupa kedvenc a képen: a férjemé a rinó, az enyém a prérikutya, közös poénkodásunk egyik tárgya a bagoly, a koalába pedig kicsit mindketten szerelmesek lettünk. Na jó, én nagyon! :) |
 |
| Imádok növényekről makro fotókat készíteni... Annyira csodálatosak! |
 |
| Édes kicsi babák ezek a koala macik. Sosem rajongtam túlzottan az olyan dolgokért, amikről boldog-boldogtalan beszél és muszáj látni, mert lemaradunk valamiről, ha nem... De ezek az apróságok megérdemlik a hisztériát maguk körül, mert tényleg fantasztikusan cukik! :) |
 |
| Mivel sehol máshol nem lehet kapni (én legalábbis még nem láttam), az Ice'n'go tipikus állatkerti kaja az én szememben. A kedvencem a banános és a rágós, általában ezeket eszem vegyesen, sapiban. :) |
 |
| Tavasz lévén hatalmas bébi-bumm van épp az állatoknál. Sok babácska volt még, de a legapróbbak ők voltak. A kicsi kecskék hangja haláli, nagyon jót nevettem rajtuk, az orángután bébinél vagy fél órát álltam, mert sosem láttam még ennyire pici narancssárgaságot. :) A zebra pedig újszülöttként barna, tök érdekes! |
 |
| Makro-mánia... :) |
 |
| Annyira szép a színük ezeknek a bogyóknak! :) |
 |
| Csak szerintem néz a víziló kifejezetten csábosan? A bagoly meg mint egy sorozatgyilkos... :D |
 |
| Ahogy ez a sivatagi róka alszik, úgy nem alszik senki más... Minden évben pontosan ebben a pózban fotózom le a drágát. :) A víziló szájába viszont most láttam be először (bár ne tettem volna... :D ). A gorillák pedig egész egyszerűen körberöhögték a sok embert és testületileg mindannyian ebben a pózban feküdtek az üveg szélén. Ha a legnagyobb megmoccant, azonnal utánozta a többi is. Hihetetlen, mekkora fazonok! :D |
 |
| Sosem voltam nagy majmos, mindig a zsiráf, a nagymacskák és a pici, cuki rágcsálók varázsoltak el. De Hilda, ez a tündéri nénike mindig mosolyt csalt az arcomra aránytalanul hosszú karjaival és édes pofijával. Tisztelettudó majmóca volt, mindig köszönt, ha elolvastuk a nevét. :) És mindig visszaköszöntünk neki. Nem tudtam, hogy beteg, azt sem, hogy elment. Így mikor a helyéhez értünk és elolvastam, potyogtak a könnyeim és utoljára mondtam neki: Szia! :( |
Ti mikor jártatok utoljára állatkertben? Ti is bolondultok ezekért a helyekért? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Örülök, ha leírod a véleményed, kérlek tedd is meg! Amire figyelj: ne tartalmazzon trágár szavakat, ne legyen sértő sem rám, sem más kommentelőkre, vagy bárkire nézve. Ha nem értesz egyet, azt is írd le, de kulturáltan! :) Ha nem jelenik meg az írásod azonnal: ne ijedj meg, moderálás után ott lesz, ha betartottad a fent kérteket! :)