Múlt hétvégén döntöttem el, hogy írni fogok erről a kicsit
komolyabb témáról, jeleztem is felétek, hogy lesz ilyen. Időm sem nagyon volt
azóta leírni a gondolataimat, de igazából tudatosság is volt abban, hogy vártam
a bejegyzés elkészítésével – vártam, hátha kicsit megnyugszom, leülepednek
bennem a gondolatok és összeszedettebben tudom kiírni magamból az érzéseimet.
Hát nem tudom, mennyire sikerül higgadtnak maradnom, de próbálkozom.
Az egész sztori úgy kezdődött, hogy néhány héttel ezelőtt
felbukkant a lakóparkban 2 gyönyörűséges ezüst színű kiscica. Nem újszülöttek,
de nem is felnőttek még, szerintem a tavaszi ellési időszakban jöttek a világra.
Egyikük iszonyú kezes, bújós, akárhányszor kiléptem a társasház ajtaján,
odajött, megállt előttem, és mikor leguggoltam, vagy lehajoltam, bújni kezdett.
Hozzá se kellett érni, már dorombolt, és lehet, hogy butaság ezt írni, de én
úgy láttam, mosolygott. A tesója kicsit távolságtartóbb, de ő sem vad cica,
szinte észrevehetetlenül kullogott a barátkozós macsek környékén valahol.
Látszott mindkettőjükön, hogy éhesek, főleg a bújóson, így
többször is vittem le nekik egy kis tejet, illetve egyszer kaptak egy kis túrós
Fornettit is. :) Egyetlen hibája a két cicusnak, hogy szerettek a lépcső
korlátján átmászni a lépcső melletti ablakpárkányokra és rendszeresen ott
aludtak édesen összegömbölyödve.
Kb. 3 hete lehettek itt az ezüst szépségek, mikor kikerült
az ajtóra egy A4-es papír, rajta filctollal: „Kérjük a lakókat, hogy a kóbor
macskákat ne etessék, mert ideszoknak és a lépcső melletti ablakpárkányokat nem
tudják használni a lakók.” De könyörgöm, mire? Társasház földszint, lépcső
melletti, utcáról is elérhető ablakról beszélünk. Amit normális ember nem
használ semminek a tárolására és nyitva sem hagyja ott az ablakot, hiszen bárki
hozzáfér az utcán sétálva az ott lévő dolgokhoz. Kit zavar az, hogy reggel
kinéz az ablakon és egy ehhez hasonló látvány fogadja:
Miért kell a biztos halálba küldeni ezt a két gyönyörű
kismacskát azért, mert valaki nem szereti őket? Nem kötelező etetni őket, még
csak meg sem kell simogatni, lazán el lehet mellettük menni, akár anélkül, hogy
ránéznénk. De aki szeretne róluk gondoskodni és néha letenni a lépcső aljába
egy kis műanyag tálkában pár korty tejet, vagy 1-1 szelet párizsit, az miért
nem teheti ezt meg? Azért mert egy amúgy is használhatatlan ablakpárkányból
elfoglalnak éjszakára egy kb 20cm2-s területet? Ne már!
Utánanéztem, hogy van-e menhely a környéken, ahova el
tudnánk vinni őket, de sajnos az egyetlen ilyen létesítményben teltház van és
nem vesznek már be macskákat. Persze érthető, írták is a honlapon, hogy heti
8-10 cicát kapnak, és 1-et, vagy max 2-t visznek haza újdonsült gazdik.
Borzasztó arány, el is hiszem, hogy hamar megtelik a kapacitás. Annyira
befogadnám őket, de ebbe a lakásba nem lehet. Egyrészt albérlet és nem engedi a
tulaj, másrészt állatkínzásnak tartanám csóri cicusokat bezárni néhány
négyzetméterre. Harmadrészt akármennyire is állatbarát vagyok, azért az, hogy
az ágyamban vagy a fotelben macskaszőrt találjak, nem igazán fér bele nálam. Na
de majd ha egyszer kertes házunk lesz! *.*
Egyébként 3-4 napja nem láttam őket, kb. azóta, amióta
igazán lehűlt az idő. Remélem, hogy nem történt velük semmi baj, csak valaki
kedves, jó és lehetőségekkel teli ember megsajnálta és befogadta őket. Esetleg
mégiscsak találtak egy menhelyet, ahol átvészelhetik a telet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Örülök, ha leírod a véleményed, kérlek tedd is meg! Amire figyelj: ne tartalmazzon trágár szavakat, ne legyen sértő sem rám, sem más kommentelőkre, vagy bárkire nézve. Ha nem értesz egyet, azt is írd le, de kulturáltan! :) Ha nem jelenik meg az írásod azonnal: ne ijedj meg, moderálás után ott lesz, ha betartottad a fent kérteket! :)